Ahogy a tokaji aszú és szürke marha, úgy a bankolás díja is hungarikum, csak éppen szemben az első kettővel, az utóbbit jó lenne elfelejteni, írja a portfolio.hu. A jegybank elemzői tizenkét országot vizsgáltak, és az adatok alapján az derül ki, hogy arányaiban mindhárom jövedelmi kategóriában a honi pénzintézetek tarifái a legborsosabbak.
Például az alacsony jövedelműek Magyarországon a pénzük 1,13 százalékát költik bankolásra, míg Németországban 0,35 százalék ez az arány, Lengyelországban pedig 0,23. A közepes jövedelműek a kerestük 0,56 százalékát kénytelenek a magyar pénzintézeteknél hagyni, míg például Olaszországban a fizetés 0,32 százalékát emésztik fel ezek a költségek, Franciaországban pedig 0,09 százalékért mindent elintéznek a bankok. A magas jövedelmű magyarok bankolási költsége 0,36 százalék, míg az olaszoké 0,18, a románoké pedig 0,28 százalék.
Az MNB elemzése arra jut, hogy:
Miközben a minimumdíjak egyáltalán nem jellemzők Európában, a magyar bankok kondíciós listáiban nagyon gyakran megjelenik ez a tétel.
Azon hazai fogyasztók esetében, akik aktívan használják az elektronikus pénzforgalmi szolgáltatásokat, lényegesen magasabb a változó jellegű banki terhek aránya.
A hazai árazási szerkezetben az értékarányos díjak alkalmazása, ami a nagyobb értékű átutalások esetében rendkívül magas, több ezer forintos díjakat okoz. Ez az árazási magatartás magyar sajátosság, a nemzetközi gyakorlatban nem találunk hasonló példát.
