Ezerkilencszáznegyvenhatban történt. Engel Iván, ismert zongoraművész megkapta az első, háború utáni meghívását külföldi játékra. Azonnal felkereste barátját és földijét Gyöngyösi János külügyminisztert a ki- és hazautazáshoz szükséges SZEB (Szövetséges Ellenőrző Bizottság) engedély ügyében. A külügyminiszter intézkedésre kiadta az ügyet titkárának, aki megjelent nálam, az illetékes osztály illetékes dolgozóinak egyikénél, hogy átadja a meghívólevelet és az Engel házaspár két útlevelét. Mondtam neki, hogy kell még a svájci elő-vízum, a miniszteri írásos javaslat és az 50 forintos okmánybélyeg. Rendben van hozom ezeket, s a két útlevéllel és a meghívóval távozott.
Mint a következőkből kiderül, ezeket betette az asztalfiókba és elfeledkezett róluk. Két héttel később ügyfélfogadási időben kicsapódik az íróasztalommal szemben lévő ajtó. Beront a külügyminiszter. Megáll előttem és harsog: „Mi van az Engel-üggyel, miért nincs meg az engedély?” Felelem, hogy titkára még nem hozta be az összes és szükséges okmányokat. „Én itt majd rendet csinálok!”- üvöltözik. „Tudok őrmester is lenni!". s kirántja az íróasztalom fiókját és kiveszi onnan az útleveleket. „Ez kié?” Jelentek: „Dr. Péterffy Gedeoné, a Vatikáni Magyar Pápai Intézet kinevezett vezetőjéé, akitől szintén kapnunk kell egy hiányzó kelléket, egyébként személyes jó ismerősöm." A miniszter ordít: „Kivizsgálni, kivizsgálni!”
A nagy zajra kijön szobájából osztályvezetőm Mészáros István, a neves háborús lengyel-mentő, nagy lengyel kitüntetések birtokosa (öt évvel később a Lengyel Nagykövetség akadályozza meg kitelepítését). Az asztalom bal sarkánál állva veri azt: „Kikérem magamnak ezt a hangot, Miniszter úr, itt rend van!” Gyöngyösi kirohan és bevágja az ajtót.
A jelenetnek az éppen a szobában tartózkodó ügyfeleken kívül (még ketten dolgoztak ott) tanúja volt Kvassay László követ, az elnöki osztály főnöke, akit a folyosón kapott el a miniszter. Referálnom kellett az ügyet, Mészáros pedig visszarohant az irodájába, azonnal megírta állásáról lemondó levelét és felvitte Sebestyén Pál követnek, a miniszter állandó helyettesének. Én bementem hozzá, hogy vizsgálatot kérjek magam ellen. „Hagyj magamra” - volt a válasz.
Főnököm egy óra múlva visszajött. Közölte, hogy 3 órakor osztályértekezlet lesz, amin mindenkinek ott kell lennie. Az értekezlet rövid volt. Sebestyén, a miniszter állandó helyettese megállapította, hogy a miniszter titkára megfeledkezett arról, hogy értesítse Engel Ivánékat ügyük állásáról, és arról is, hogy milyen kellékekre van még szükség ahhoz, hogy megkaphassák a SZEB engedélyt. Sebestyén átadta Mészáros Istvánnak a miniszter bocsánatkérő levelét, amiben mind neki, mind az osztály összes beosztottjának sajnálatát fejezi ki és elnézését kéri.
(Tanulság: nem okvetlenül hasznos, ha valamely ügy elintézésében nem a rendelkezésre álló illetékest keressük meg, hanem felettesét. Lásd protekció címmel 2018. október 20-án a Szép Szóban megjelent írásomat.)
