„Már kislány korában, az utcákat járva hangosan énekelte a legkülönbözőbb nótákat” – mesélte többször is jelen sorok írójának alattyáni nagymamája, hogy a jászsági falu híres szülöttjén, a 2018-ban Aase-díjjal jutalmazott Csombor Terézen már fiatalon is látszott, milyen pályát tartogat neki a jövő. „Az utcánkban leültek az asszonyok a padra és nyomtam az aznapi Táncdalfesztivál műsorát. Vagy épp az osztálytársaimmal csináltunk egy kis színházat. De olyan is volt, hogy fától fáig szaladtam, mert azt játszottam, én vagyok Zenthe Ferenc Veronikája [a Tenkes kapitánya című sorozatban]” – bizonyítja Csombor Teréz, már leányként látszott, mi lesz a sorsa.
„Tökéletesen hazafinak érzem magam” – foglalta össze, mit jelent neki a szülőfaluja, ahonnan a mai napig érkeznek látogatók a Kecskeméti Katona József Színházba, ha színpadra lép. S teszi ezt már hosszú évek óta a fiával, Orth Péterrel együtt, aki szintén színművész lett. „Egyszer játszottunk olyat, hogy az öregasszony rámegy a fiatal csávóra és figyeltem magam, hogy tudom magam elvonatkoztatni attól, hogy a fiam áll velem szemben. És akkor mondtam, hogy „Adja ide azt a férfias karját!”. Ő meg viccesen mondta: „Ó, anyám!”, pedig ez nem is volt benne a szövegkönyvben” – meséli. A több évtizedes színészi pályán száznál is több karakter bőrébe bújhatott, ám így is van benne némi hiányérzet. „Például A csárdáskirálynőben nagyon szerettem volna eljátszani Cecíliát, hiszen primadonna voltam. Tudom, hogy nem vagyok slank, mint a sikló, de ettől még fel lehet öltöztetni. Ráadásul nagyon klassz lett volna a fiammal együtt játszani az anya-fiú kapcsolatot, azt szerintem csípte volna a közönség.” S milyen visszhangja volt, hogy A beszélő köntös című musicalben – amelyben Csombor Teréz szintén együtt játszik a fiával – még az internetes társkeresést is megjelenítették? Olyannyira szerették volna megszólítani a fiatalokat is? „Nagyon szerették. Szinte mindenki, de a fiatalok különösen. Többnyire nem tetszik, ha hozzányúlnak az eredeti szerző darabjához, de ennek most volt létjogosultsága. Szente Vajk rendező nagyon jól porolta le, maivá tette és megfűszerezte egy kis humorral. Marhára jól kitalálták hozzá a zenét, aminek köszönhetően sokkal élvezhetőbb darab született.”
De nemcsak a színészi pálya, hanem a tanítás is mindig vonzotta a manapság elsősorban karakterszerepekbe bújó művésznőt. „A kecskeméti Margaréta Otthonban töltött hat év szuper időszak volt az életemben. Ott idősekkel foglalkoztam, akikkel nagyon szép előadásokat tudtunk csinálni. Úgy kipendültek a kezem alatt, hogy minden versenyt megnyertünk. Volt egy 82 éves férfi, aki sosem énekelt korábban. Olyan fajinul lehetett tanítani, hogy el tudta énekelni – eredeti alapra – a Hej, cigány, az Egy rózsaszál szebben beszél, vagy épp a Hazám, hazám című dalokat. Kipendült a csávó. Az asszonyoknál olyan sikere volt, hogy egymást buktatták miatta. Most például óvodában tanítok. Legutóbb a Hamupipőkét csináltuk. Szerintem jövőre már az újszülött osztály fog következni.
