Hétfő 14:36. A vezető hírportálok közül elsőként a 444.hu-n jelenik meg, majd szélsebesen terjedni kezd a hír, miszerint dr. Varga István, a kormányközeli médiumokat tömörítő Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány (Kesma) kuratóriumi elnöke a Behir.hu-nak adott interjújában több, a jobboldali sajtó számára meglehetősen kínos - és ami talán "még rosszabb": az ellenzéki médiát méltató - megállapítást tett.
Hétfő 20:28. Az MTI közli: Varga István lemondott a Kesma kuratóriumi elnöki posztjáról.
Hat óra. A Google keresőjébe beírva a legnépszerűbb találatok között olyanokat találni, mint hogy ennyi idő alatt:
egy olasz cég képes volt felépíteni egy lakóházat
egy debreceni tetoválóművész felvarrta valakire a "Dalí-bajszos Yodát"
egy srác a nulláról megtanulta a hátra szaltót
és tavaly egy vonatnak ennyi időre volt szüksége a Budapest és Albertirsa közti 50 kilométeres táv megtételéhez
Nos, ha utóbbi járat utasait kérdeznénk, valószínűleg más lenne a véleményük, de egyébként lássuk be, hat óra azért nem olyan nagy idő. Most mégis elég volt ahhoz, hogy megszülessen a döntés valaki olyannak a távozásáról, akit alig két hónapja teljes bizalmat élvezve neveztek ki egy nemzetstratégiai jelentőségű óriásszervezet élére.
Akárhogy is, talán nem vagyunk egyedül azzal, ha azt írjuk, abban a bizonyos hat órában nagyon szerettünk volna "pók lenni a falon", hogy megtudjuk, ilyen esetben ki és milyen indokok mentén dönt arról: vége.
Merthogy utóbbi kérdések tekintetében eddig nem sok támpontot kapott a nyilvánosság. Az MTI fentebb említett közleménye nagyon szűkszavú, csak a lemondás tényére szorítkozik. A kormányközeli Magyar Idők mintegy félórával később tette ki a hírt, annyival kiegészítve, hogy "Varga azt követően távozik posztjáról, hogy a békéscsabai Behir.hu-nak adott interjújában
A portál indoklása tehát "állításokról" beszél, holott ha górcső alá vesszük a leköszönő elnök legtöbbet citált mondatait, azokban sokkal inkább csak véleményeket találunk:
"igényes, jó tollú újságírókat, és nem kell megsértődni, nyugodtan mondhatom, inkább a másik oldalon látok"
"jelen pillanatban nincs a konzervatív oldalnak komoly újságja"
"az alapítvány célja, hogy a keresztény oldalon is az ÉS-hez hasonló profi újságírás legyen"
"hogy minden szép és jó, és mindenki jól szerepelt, és a kormánynak csak hibátlan döntései vannak (...). Ez nem propaganda, ez nem sajtó, ez valami egészen más."
Csupa-csupa olyan mondat, ami arról szól, Varga szerint mi vagy ki a "jó", a "komoly", a "profi", vagy épp milyen az igazi sajtó. Bizonyára ezekről a Magyar Időknél éppen ellentétesen vélekednek, de Varga szavait annyival lerendezni, hogy "valóságtól elrugaszkodott állítások", éppen annyira nem állja meg a helyét, mint ha valaki azt állítaná, hogy tökéletesen igaza van. Éppen ezért utóbbit nem is tesszük meg - nem keverjük össze az állítást a véleménnyel.
Szigorúan véve talán egy olyan pontja van az ex-kuratóriumi elnök mondandójának, amelyet - ha lennének pontos adatok - lehetne tényszerűen cáfolni vagy igazolni. Varga ugyanis azt fejtegeti, hogy Magyarországon jelenleg az a jellemző, hogy a kormányoldaliak "fogyasztják" a kormánykritikus médiumokat (ő maga pl., mint mondta, Élet és Irodalmat járat, Magyar Narancsot olvas és a Népszavával kezdi a napot, online pedig előbb olvassa el az Indexet, mint az Origót), és nem fordítva.
Ez a fejtegetés már átvezet ahhoz az utóbbi időben sokat emlegetett témához, hogy akkor hogyan is aránylik egymáshoz idehaza a hatalomhoz lojális és a vele kritikus média, tényleg ellenszélben kell-e dolgoznia a miniszterelnöknek, mi igaz a "balliberális médiatúlsúlyból", stb. Nos, ha már Varga István kapcsán jön elő a kérdés, nehéz nem azzal kezdeni, hogy
Ez persze csak az egyik szempont, és legalább ilyen fontos, hogy az adott médiumok mennyi embert érnek el. A témát ez utóbbi szempontból többen, így az átlátszó.hu is, igyekeztek körüljárni, de rendre azt kellett megállapítaniuk, hogy "a jelenleg nyilvánosan, ingyenesen elérhető, az eladott példányszámokról, nézettségről, hallgatottságról, látogatottságról szóló adatok nem alkalmasak mélyfúrásra." Ennek oka, hogy rengeteg vizsgálandó lapról nincs információ (a Fidesz-párti nyomtatott sajtó zászlóshajói, a Figyelő, a Magyar Idők és a Magyar Hírlap pl. egyaránt nem auditálják a példányszámaikat), mint ahogy a televíziós nézettségekről sem állnak rendelkezésre hitelesnek tekinthető adatok.
Az egyetlen szféra, ahol minden kétséget kizáróan kormánykritikus túlsúly van, a hírportálok világa - úgy is mondhatnánk, sokan vannak úgy, mint Varga, vagyis előbb olvassák el az Indexet, mint az Origót. A Nézőpont friss, némiképp vitatott elemzése 71, míg az átlátszó tavalyi számítása 63%-os fölényt mutatott a hatalommal kritikus online portálok javára.
Ha adunk Varga véleményére, vagyis, hogy az igényes újságírókat a - számára - másik oldalon találni, akkor a fentebb kibontakozó látszólagos ellentmondás (vagyis, hogy a "darabszámot" nézve egyre nagyobb és nagyobb fideszes térhódítás nem feltétlenül társul fölénnyel az elérés tekintetében) hátterében akár minőségi okok is állhatnak. De ne feledjük, az csak egy vélemény volt. Egy vélemény, amely azonban összecseng annak a Polgári Szilviának a soraival, akinek a CÖF-höz köthető Polgári Portál újságírójaként anyagi vitája támadt Huth Gergellyel, a Pesti Srácok főszerkesztőjével, és egy nyílt levélben többek között úgy fogalmazott:
Apropó Pesti Srácok. Természetesen ez a portál is foglalkozott Varga István lemondásával, ők pedig tovább is merészkedtek a támadásokkal a Magyar Időknél. "A közmédia a propagandánál is rosszabb, a Magyar Idők nem újság, az Origót megnyitni sem érdemes és a jobboldali újságírás nem is létezik" - sorolják - némiképp sarkítva - Varga bűnös gondolatait, majd gúnyosnak tűnően megjegyzik: "úgy tűnik azonban, hogy minden csoda egy napig tart és a médiaholdig leendő újságíróiskolájának eljövendő diákjai mégsem kóstolhatnak bele az Index, az ÉS és a Népszava profizmusába." A cikk érdekessége, hogy a politikus kinevezésekor közzétett írásunkban még dr. Varga Istvánként hivatkoztak rá, mostanra azonban úgy fest, náluk már nem szolgál rá a doktori címre. Mondjuk akár kis betűvel is írhatták volna a nevét, végül is.
Ráadásul az írás egy pontján az ember egyenesen elkezd aggódni a szerzőért, az eset kapcsán ugyanis azt írja, "a teljes konzervatív médiaszakmában megütközést kiváltó különös coming outot azóta vezető helyen, nagy élvezettel idézi az ellenzéki média, a 444.hu-tól a HVG-n át az Indexig." Ezek szerint ő is olvassa ezeket a médiumokat. Márpedig, hétfő óta tudjuk, ez arrafelé nagyon könnyen az állásába kerülhet valakinek.
