A rendszerváltás körüli cégalapító generációknak előbb-utóbb át kell adniuk a stafétabotot a gyermekeiknek, hiszen elérték a "nyugdíjaskort". Ennek ellenére az átlagosan 10-49 főt foglalkoztató, nettó 200 millió forint feletti éves árbevétellel rendelkező kkv-k körében egyelőre kevés helyen indult meg az utód kinevelése . A harmonikus cégeladásig a nagyobbak közül is csak kevesen jutottak el. Pozitív példaként emlegetik Zwack Pétert, aki még életében a Budapesti Értéktőzsdén is jegyzett cégcsoportjának irányítását fiára Sándorra és Izabellára bízta, míg ő maga gyakorlatilag visszavonult. Hasonlóan eredményes volt a tulajdon átadása Béres Józseféknél, ahol édesapa üzleti filozófiáját sikeresen fejlesztette tovább a fia , és az egyik gazdasági magazin címoldalán már az alapító unokáival találkozhatunk, mint akik ugyancsak a Béres-cseppek világában kívánnak tevékenykedni. Hasonlóképpen viszi tovább a család a marcipándesszertek megújítójának, Szamos Mátyásnak a nevét is. Ezekben a cégekben az a közös, hogy az alapítók neve tovább él. A bankár Csányi Sándornak ugyan a villányi pincészete a nevét viseli, de a tulajdonában lévő agrárgazdasági cégcsoport, a Bonafarm tekinthető kiterjedt vállalkozásai zászlóshajójának, ennek vezérigazgatója, fia Attila, míg másik fia Péter az édesapa által vezetett OTP középszintű vezetője. Csányi Alapítvány kuratóriumában a bankvezér mind az öt gyermeke tag, felesége pedig az elnök.
Több neves cégtulajdonos ugyanakkor a 2000-es években - részben vagy egészben - megvált cégcsoportjától. Számosan le akarták aratni az addigi eredményeket, de vannak olyanok is, akiket a továbbfejlesztéshez szükséges tőkehiánya, másokat pedig az késztetett eladásra, hogy a gyermekei nem kívánták átvenni azt a bizonyos stafétabotot. A milliárdosok közül így tett a csaknem egy esztendeje elhunyt Demján Sándor (Trigránit egy része, Gránit Bank, erőmű, pincegazdaság), a látványpékség franchise, a Fornetti sikerembere Palásti József, a Szentirályi Ásványvízzel a piacot átrendező Balogh Levente, vagy Európa egyik meghatározó kamionvállalkozásának, a róla elnevezett cégcsoportnak a tulajdonosa, Waberer György is.
A hazai kézben lévő cégbirodalmak tulajdonosainál azonban kevésbé világos jövőképet vázolnak maguk elé a kis- és közepes cégek alapítói. Mindössze 15 százalékukat foglalkoztatja az utódlás kérdése, és ebből csupán 7 százalékánál zajlik már a folyamat - ez derült ki a Budapest Bank 500 cégvezető megkérdezésével nemrégiben végzett kutatásából. Ahol még nem merült fel a téma, ott a cégvezetők nagy része életkoránál fogva nem tartja aktuálisnak, vagy "nincs rá ideje". A jelenlegi vezetők nagy része természetesen családtagjakban – főképp gyermekükben - látják a cég továbbélésének a biztosítékát, és akkor vannak igazán bajban, ha ez nem valósul meg. Főleg a 100 százalékban családi tulajdonban lévő vállalkozások körében élő téma a vállalkozás továbbvitele: mintegy 30 százalékuknál van napirenden, és ebből 17 százaléknál már megkezdték a folyamatot. Az utódlás rendezésében elsősorban a mezőgazdasági vállalkozások járnak élen: 37 százalékuknál már fel merült a téma és 15 százalékuknál zajlik is az átadás. (A bank nemcsak a családon belüli átörökítést vette figyelembe, hanem mindenfajta irányításátadást is.)
A tapasztalatok szerint a cégvezetők az utódlás rendezéséhez leginkább csak 60 éves koruk felett látnak hozzá. A családi cégek vezetői is elismerik, hogy az abszolút egyszemélyes vezetés hívei, ezért leterheltek, pótolhatatlannak hiszik magukat, olyannyira, hogy szabadságolásuk esetén a vállalatok tizedénél leállítják a folyó munkákat és természetesen nem hoznak döntéseket sem. Ilyen körülmények között a vállalatok többségénél nehezen jött létre egy olyan vezetői réteg, amelyből fokozatosan kinevelődhetne a megfelelő utánpótlás.
Az utódláson már gondolkodó cégvezetők háromnegyede családon belül tervezi átadni az irányítást, egy szűkebb réteg jelenlegi munkatársára bízná visszavonulását követően, de sokan vannak a bizonytalanok is. A cégvezetők elsősorban gyermekükben képzelik el az új vezetőt, de sokan más családtagban is gondolkodnak. Ez vélhetően összefügg azzal, hogy a tulajdonos-ügyvezetők vállalkozásuk fő céljaként saját családjuk egzisztenciájának biztosítását jelölik meg. Ha nem adják el a céget, csak új vezetőt választanak, az alapítóknak mindössze harmada maradna vissza tanácsadóként. De számosan vannak olyanok, akik "idegen vezetővel" nem dolgoznának tovább, inkább az eladással próbálkoznak.
Tapasztalataink szerint, ha van is kiszemelt utód a családban, gyakran előfordul, hogy ő másképp tervezi a saját jövőjét. Ugyanakkor az időben megkezdett tudatos felkészüléssel a cégérték is jelentősen növelhető, ami fontos tényező, ha esetleg a cég értékesítésére kerülne sor – közölte Váczi Dávid. A Budapest Bank termékértékesítés támogatási vezetője felhívta a figyelmet arra is, hogy a hazai kkv-k többségének követendő minta nélkül kell belefognia a generációváltásba, ezért komoly segítséget jelenthet a tapasztalatok megosztása, illetve külső szakértelem bevonása a folyamatba.
