Ritka eset, hogy egy versenynek kettő vagy több győztese legyen, még ritkább, hogy egy se. A baloldali pártok főpolgármester-jelölti előválasztásával előállhat bármelyik helyzet.
Arra a kérdésre várnak választ a héten a budapesti kormánykritikus szavazóktól, hogy Horváth Csaba vagy Karácsony Gergely legyen-e az előválasztás első fordulójának győztese. A hét közepe felé, félidőn túl 16 ezer felett járt a voksolók száma, ami a vasárnapi zárásig az online szavazatokkal együtt 30 ezer körülire vagy afölé hízhat. Aki győz, a második körben összemérheti magát például Puzsér Róberttel vagy azokkal, akik még rajthoz állnak. Az eheti küzdelem azonban, bármilyen furcsa, nem Horváth Csabáról vagy Karácsony Gergelyről szól, és csak részben arról, hogy végül megtalálják-e azt az embert, aki egyedül áll ki Tarlós Istvánnal és a NER-rel szemben. Sokkal inkább a baloldali, kormánykritikus választókról, akiket átmozgat az előválasztás.
Érdekes látni a beszámolókat arról, hogy egyes fővárosi helyszíneken idős emberek állnak sorban a hideg ellenére is, hogy szavazhassanak. Nem feltétlenül azért, mert Horváth vagy Karácsony személyes kedvencük lenne, hanem mert végre beleszólhatnak a politikába egy demokratikus, nyílt küzdelmet hozó – azaz téttel járó – (elő)választáson. A vágy 2010 óta nagyon sokakban él, a választói aktivitás lehetősége pedig még a politikailag inaktívakat is hajtja. A Fidesz régen rájött erre, ezért szervez a saját tábornak hol konzultációkat, hol meneteket, máskor az aktuális ellenségkép felrajzolásával tartja fenn a politikai érdeklődést.
A baloldalon most az előválasztás csalja elő a reflexeket. Ezzel a jelöltek nemcsak egymás kárára nyerhetnek, hanem ha elég embert megmozgatnak, mindketten győznek. És ebből a szempontból mindegy is, végül kinek a nevét mondják be vasárnap este.