A magyar gazdaság kiszolgáltatottsága csak akkor javulhatna, ha a kormány ugyanúgy támogatná a hazai cégeket, mint a multikat – mutat rá az a gazdaságszociológiai kutatás, amely Szigetköz-Csallóköz és Kassa-Miskolc határtérségekben vizsgálta a munkaerőhiányra adott cégvezetői reakciókat. - Nálunk tíz robot fog dolgozni, az elsőt már munkába is állítottuk, „őt” Sanyinak hívjuk és hengerfejeket fog gyártani – felelte a győri Audi egyik helyi beszállítója. - Komplett műszak hiányzik, állnak a gépek, ami havonta 100 milliós veszteséget jelent a cégem számára - mutatott rá a baj nagyságára egy másik beszállító, hozzátéve, hogy szakképzett dolgozót, például forgácsolót már jó ideje nem lehet találni, a magyar szakképzés pedig semmire nem készíti fel a fiatalokat.
Ezek a cégek is emelik egy ideje a béreket, ahogyan arra a szakszervezet most rákényszerítette az Audi Hungária vezetését is a mindent elsöprő sztrájkkal, de az ágazati átlagban 800-1000 eurós, vagyis 250-315 ezer forintos bér csak azoknak elegendő, akik nem tudnak, nem akarnak távol élni a családjuktól.
Törzsök Erika és Majoros András a pozsonyi Közép-Európa Alapítvány támogatásával napokban elkészült tanulmánya szerint a munkaerőhiány mögött még ma is ott van a 2008-as válságban adósságcsapdába került tömegek helyzetének megoldatlansága. Győr térségében az összes foglalkoztatott 20-25 százaléka már bérelt dolgozó, jelentős részük „devizás”, akik abban érdekeltek, hogy minimálbéren legyenek bejelentve, mert ezt és a családi pótlékot nem viheti el a végrehajtó. A bankok, az üzleti szektor és a kormány közreműködésével egyéni megállapodásokra lenne szükség, mert ez a helyzet szűkíti a munkaerőpiacot – szorgalmazzák a tanulmányban megszólaló vállalkozók.
A cégvezetők egybehangzóan állítják, az állami adórendszer is rákényszeríti a vállalkozásokat a feketén történő foglalkoztatásra. Mivel azonban ez nem megoldás egy család megélhetésére, a keleti országrészből toborzott munkások vagy mennek tovább Ausztriába, vagy gyorsan indulnak vissza a falujukba. Különösen akkor, ha a vállalat, ahol munkát találtak, nem biztosít megfelelő szállást, márpedig arról a Népszavában is többször beszámoltunk, hogy lassan halad a munkásszálló-vagy bérlakás építési program, mert az önkormányzatok nem tudnak nagyobb összeggel beszállni ezekbe a pályázatokba. A cégek pedig épp mostanra kezdik kiheverni, hogy a válságból ők is csak hitelből megvalósított fejlesztésekkel tudtak kilábalni, nekik is meg kell gondolni egy építkezést.
A bérlakások hiánya mellett az is gond, hogy nincs elég női munkahely, ahol a járműgyártásban dolgozók feleségei is dolgozhatnának, mert ebben a szektorban kevesen kapnak munkát. Országos szinten 10 százalék, az Audinál is csak 30 százalék a nők aránya.
Gyenge a munkaerő-piaci együttműködés Győr és Pozsony között – mutatnak rá a tanulmány szerzői, megemlítik viszont, hogy az építőiparban egyértelmű a szlovák főváros környékének elszívó ereje. Visszafelé ma már nincs áramlás, mert Szlovákiában magasabbak a bérek, ráadásul ki lehet jelenteni, hogy a kárpátaljai munkaerő is elfogyott. Az egyik cégvezető szerint előbb-utóbb fekete-afrikai munkásokat kell ide csábítani a munkaerőhiány enyhítésére.
Szlovákiában sincs kolbászból a kerítés, de a Kassa gazdaságát meghatározó vasműben még nincs munkaerőhiány, csak a beszállítóinál. A magyarnál valamivel magasabb bérek mellé néhány helyen adómentes 13. havi fizetés társul, s olyan kistelepülések, mint a határra épült Kenyhec is bérlakásokat épít a munkaerő megtartására. A határ menti térség üzemeiben nem egyszer szlovák vezetők irányítják a képzetlen magyar anyanyelvű munkaerőt. Jellemző azonban, hogy egyik fél sem kér a másik nyelvéből: angolul beszélik meg a feladatokat.
