Mindenképpen örömteli, hogy véget ért a sztrájk a győri Audi gyárban. Az önálló jogi személyiséggel rendelkező, semelyik országos, szakmai és ágazati konföderációhoz nem tartozó független munkavállalói érdekképviselet kiegyezett az erőfölényben lévő munkáltatóval, és a dolgozói követelések jelentős része teljesült. Néhány tanulság már most levonható.
1. A példaértékű győri történet azt bizonyítja, hogy jól szervezett, határozott fellépésű, nem irreális igényekkel fellépő szakszervezet Magyarországon is érhet el sikereket. Nem kell hozzá más, mint megfelelő informáltság és reális célkitűzés. Az sem árt, ha vezetőik, folyamatosan és tényszerűen tájékoztatják a dolgozói kollektívát, miközben higgadtan és elkötelezetten képviselik a munkavállalók ezreit. Van tehát jövője a – nem politikai játéktéren villogó és a pártokkal nem összekacsintó – szakszervezeti mozgalomnak, van értelme a tisztességes és következetes munkás-érdekvédelemnek. A titok nyitja: a győri dolgozói érdekképviselet igazi szakszervezetként viselkedett, a munkabeszüntetés során cél- és öntudatosan nyilvánult meg. Míg az országos szövetségek látszat tárgyalásokat folytatnak, hezitálnak és egymással szkandereznek, addig a Rába-parti munkavállalók összetartanak. A tiltakozásban résztvevők azt is vállalták, hogy kiállásukkal jelentős anyagi hátrányt szenvednek, hiszen a munkabeszüntetés időtartamára munkabér nem jár. Megfelelően feltöltött sztrájkalapjukból – legalább részben – képesek voltak pótolni a kieső bérjövedelmet.
2. A decemberi nagy felbuzdulást követően hamar kiderült, hogy a versenyszférában nem lesz átütő erejű országos sztrájk, a kétszereplős főpolgármesteri előválasztás téli fejezete nem túl izgalmas, az ellenzéki pártok hirtelen és alkalmi összeborulása pedig nem hordoz nagy erőt, és az is csak átmeneti. Az országos és fővárosi – hol összefogást hirdető, hol viszálykodó – szereplők mozgása már senkit nem érdekel, egy ország tekintete szegeződött tehát Győrre. Az sem zavarta meg sztrájkolókat, hogy a „szakszervezetek nagy barátja” – a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke – intézett hozzájuk néhány barátságtalan mondatot. „Elszaladt velük a ló” – mondta többek között Parragh László, ezzel sem segítve az alku mielőbbi megkötését.
A lényeg: mindenki érezte/tudta, hogy az Audi Hungária Független Szakszervezet történelmi tettet hajtott végre saját dolgozói tekintetében, de ami csaknem ilyen fontos, hogy egyenes és járható utat mutatott a magyar szakszervezeti mozgalomnak és vezetőinek, valamint a munkavállalói társadalomnak.
3. A 13 ezer embernek munkát biztosító győri Audi Hungaria Zrt-nél 9 ezer szakszervezeti tag van. A szervezettségi szint megközelíti a 70 százalékot, ami hazai mércével rendkívül magasnak minősíthető, mivel az országos átlagérték nem éri el a 10 százalékot, és évek óta folyamatosan csökken. Figyelemre méltó, hogy a korábbi - kétórás figyelmeztető - sztrájkban nemcsak a szakszervezeti tagok, hanem a nem szervezett dolgozók is részt vettek. Csaknem száz százalékos volt a munkavállalói leállás. Ez jól bizonyította az elszántságot és a jelentős belső támogatottságot. Az „igazi”, többnapos sztrájkban is igen magas volt a dolgozói aktivitás.
4. Az Audi Hungaria Zrt. menedzsmentje közleményben vette tudomásul a munkabeszüntetési akció bejelentését. Nem kezdett karaktergyilkosságba, nem „átkozta ki” a megmozdulás szervezőit, és nem fenyegetőzött sem elbocsájtással, sem pedig fegyelmi felelősségre vonással. A hírek szerint sztrájktöréssel sem próbálkozott. Az erőpróba során viszonylag hamar felismerte, hogy a merev munkáltatói magatartás jelentős gazdasági hátrányt okozhat a cégnek, azaz a követelések teljesítése még mindig kevesebbe kerül, mint a termelés hosszabb távú megbénítása. Nyilvánvaló, hogy „engedékenységükhöz” az is hozzájárult, hogy a teljes alkalmazotti közösség szembefordult az egyébként hatalmas és tőkeerős foglalkoztatóval. A szakmában élenjáró és egyáltalán nem eszköztelen Audi Hungaria Zrt. helyi és külföldi vezetőit cselekvésre késztette a markáns és egységes munkavállalói fellépés, valamint a sztrájkkal okozott kár jól kalkulálható nagysága. Az Audi vállalatcsoport nem szociális intézmény, hanem profitérdekelt gigavállalkozás, ebből következően napi gyakorlatuk van a racionális döntésekben. És ha úgy tapasztalják, hogy veszélybe kerül a cégbirodalom egyik jelentős telepének hatékony működése, akkor a humánus és a szociális szempontok előtérbe kerülését és érvényesülését is elfogadják. Nem ma kezdték az üzletet, sokoldalú elemzést követően határoztak. Egyébként meg németek. Alaposak.
5. A leállás alatt is folytak tárgyalások. Egyik fél sem tett szélsőséges kijelentéseket, hiszen mindketten jól tudták/tudják, hogy még hosszú évtizedekig együtt kell gondolkodniuk, dolgozniuk, fejleszteniük. A munkabéke visszaállítása és fenntartása mindkét félnek eminens érdeke. Ugyanis az termelési tényező. Nem szólva a hírnévről és az esetleges áru- és pénzpiaci hatásokról. Bármilyen fokú az automatizálás, a kvalifikált munkaerő rendkívül nagy érték. Meg kell becsülni a szakképzett dolgozókat, és ez teljesítményük megfelelő honorálásával fejezhető ki a legjobban. A munkavállaló nem „beszélő szerszám”, és a német hátterű vállalatcsoport csúcsvezetői saját tapasztalatból is jól tudják: a céghez lojális és elégedett munkavállalók nélkül nincs prémium kategóriás autógyártás, nincs előrelépés, nincs sikeres üzletmenet. Az Audi kontra Audi történet azt igazolja, hogy a sztrájknak lehet értelme, és van kultúrája.
Nagy meccsnek voltunk szemtanúi. Európa – ugyan sajátos módon, de - megérkezett Győrbe. Ennek és a megállapodásnak csak örülhetünk.