A sötét éra legszörnyűbb példája a jasenovaci haláltábor. A szerbek szerint sok százezer embert, zsidót, szerbet, romát küldtek a halálba, Zágráb viszont néhány tízezer halottról tud, az intézményben 80 ezer halottról tesznek említést. Bármi legyen is az igazság, a horvátok nem lehetnek büszkék az ott történtekre, ám mindmáig nem tudtak szembenézni a múlttal – írja a Balkan Insight. Jellemző, hogy tavaly a 909 általános iskolából mindössze hét szervezett utat a jasenovaci táborba. Csak ennyinek volt bátorsága ahhoz, hogy megismertesse a gyermekekkel hazájuk történetének árnyoldalait. A középiskolákban sem volt jobb a helyzet: a 401 intézmény közül nyolc szervezett utat ugyanoda.
Az oktatás nagy hibája, hogy a tankönyvekben nem szentelnek kellő teret a horvátok „Führerje”, az Ante Pavelic által fémjelzett korszaknak. A könyvekben elismerik ugyan, hogy a Független Horvát Állam (NDH) diktatúra volt, de akad olyan könyv, amely szerint a horvátok csak csökkenteni akarták az áldozatok számát. Sokszor maguk a tanárok sincsenek tisztában az akkori történések jelentőségével. A horvát iskolákban egyébként elég egy tanórát szentelni ezeknek az eseményeknek, de a tanárok dönthetnek másként is. Ez utóbbira azonban ritkán van példa. Ez pedig tükröződik a fiatalok történelemtudásában is. Egy 2015-ös felmérés szerint a gimnazisták mindössze 48 százaléka nem volt biztos abban, hogy az akkori NDH valójában a nácik bábországa volt. 22 százalék pedig úgy vélte: ez az állítás hamis.
A portálnak nyilatkozó Anja Gvozdanovic, a felmérés egyik szerzője elmondta, ez összefüggésben áll azzal, hogy a függetlenség elnyerése után a politikai vezetés az usztasák nyelvezetét, jelképeit, kulturális elemeit használta fel.
