A szabadság csak nyűg s veszélyes –
alkalmazkodni megtanult;
az az övé, amit ma élvez,
vakfoltos tükör lett a múlt.
Gyanakvás sarjad gyűlöletté
– az irigység jó táptalaj –
hogy kiknek pusztultát szeretné,
azt elfröcsögte már tavaly.
Csődtömeg tán, de „büszke honfi”,
szív-dobogtatja szittya vér –
nem fog az észben megbotolni;
odaveti a hittanért!
Igaz, despotát imád térden,
de eltökélt, nem ingatag;
nekem, mi nékik „haza” és „rend”,
agyrém, Hunnia, hibbanat.
