Egymástól fényévekre lévő adatok jelennek meg arról, milyen mértékű a kivándorlás Oroszországból. Nem lehet ugyan hinni a számoknak, de hogy mégis érdemes odafigyelni rájuk, annak az az oka, hogy egy valamiben megegyeznek a hivatalos és a nem hivatalos, a kormánypárti és az ellenzéktől származó statisztikai felmérések: egyre nő az országot elhagyók száma.
A magát függetlennek minősítő Projekt médiavállalkozás oknyomozó újságírói vállalkoztak arra, hogy megpróbálják tisztázni a valós helyzetet. A bonyolult és kényes témákra szakosodott portál többek között a Facebookon, a Twitteren, a Youtoube-on és az orosz közösségi honlapon is közzéteszi elemzéseit.
Most azt állítják, hogy Vlagyimir Putyin harmadik elnöki ciklusa kivándorlási csúcsot hozott: 1 millió 700 ezer ember emigrált. Fiatal, zömmel 34 éven aluli, magasan képzett szakemberek hagyják el az országot. Kétszeresére nőtt 2012-höz viszonyítva a távozó tudósok és négyszeresére a felsőfokú végzettséggel rendelkezők száma. Van olyan felmérés, amely szerint az emigránsok negyven százaléka felsőfokú végzettségű. Nemzetközi felmérések szerint mintegy háromezer oroszországi milliárdos választott más országot. A leggazdagabbaknak majdnem a fele gondolkozik a távozáson.
A terjedelmes, grafikonokkal teletűzdelt elemzésből kiderül, hogy a szövetségi statisztikai hivatal, a Roszsztat jelentése köszönőviszonyban sincs a valós tényekkel. A Projekt összehasonlította a honi adatokat azokkal, amelyeket az egyes országok készítettek a hozzájuk érkezett orosz állampolgárokról. A Roszsztat ugyan elismerte a rekord mértékű emigrációt, de állítólag hatszor kevesebb emigránsról számolt be, mint ahány érkezőről a külföldi államok. Ez arra késztette Vlagyimir Putyint, hogy új koncepciót dolgozzon ki az oroszok hazacsábítására. A világ különböző országaiban 2017-re 10,6 millió oroszországi emigránst regisztráltak. India és Mexikó után Oroszország a harmadik helyet foglalja el a nem túl szívderítő listán. Megelőzi Kínát, Bangladest, Szíriát, Pakisztánt és Ukrajnát.
A hivatalos orosz és külföldi statisztikák közötti eltérés magyar viszonylatban a legnagyobb. A Projekt szerint Magyarországon 14-szer több Oroszországból érkezőről tudnak, mint amit Moszkvában állítanak. Jelentős az eltérés az Egyesült Államok és Csehország vonatkozásában is. A statisztikai hivatal arra hivatkozik, hogy sokan nem jelentik be távozásukat.
Sokan vannak, akik oroszok leszármazottaiként megőrizték nemzeti kötődésüket. Az Egyesült Államokban például 2017-ben orosz származásáról 2,6 millió ember nyilatkozott. Németországban 1,4 millióra becsülik a számukat.
A Roszsztat az emigráció fő motívumaként személyes és családi okokat jelöl meg. A független közvéleménykutató, a Levada Központ viszont arra a következtetésre jutott, hogy az emberek többsége a jobb élet és a biztonságosabb, stabilabb gazdasági helyzet reményében kel útra. Vannak, akiket a hatalmi visszaélések, a bürokrácia késztet az ország elhagyására, vagy éppen a rossz egészségügyi ellátás. Szép számmal vannak, akik gyerekeiknek biztosabb jövőt szeretnének teremteni. Néhány ezren menekültstátusért folyamodtak külföldön politikai üldöztetésük miatt.
Az oroszok általában Kínát, Dél-Koreát és Indiát találják a legvonzóbb célországnak. Az idősebbek Németországot, Grúziát és Izraelt részesítik előnyben. A felsőfokú végzettségűeknél Németország, az Egyesült Államok, Izrael, Kína és Kanada vezet. Míg korábban zömmel moszkvaiak és szentpéterváriak emigráltak, most már a távolabbi régiók lakosai is csatlakoztak hozzájuk.
A számokkal való zsonglőrködést már magas beosztású tisztségviselők is fájlalják. Igaz, nem azzal van bajuk, hogy a hivatal adatai nem felelnek meg a valóságnak, hanem azzal, hogy a Kreml és a kormány kitűzött céljait nem támasztják alá. Ezt elsősorban az elavult technika rovására írják. Immár kormányszinten tartják elengedhetetlennek, hogy megreformálják a hivatalt, cseréljék le az elavult technikát, és szabaduljanak meg az alkalmatlan emberektől. Medvegyev kormányfő nyugdíjazta a Roszsztat vezetőjét. A Kreml és maga Putyin elnök is egyre elégedetlenebb a napvilágra kerülő adatok láttán, mert azok nem igazolják töretlen optimizmusát.
