Elméletileg, ha egy ország válogatás nélkül engedné be a bevándorlókat, akkor lakossága összetétele hosszútávon megközelítené a világ népességének nemzeti, vallási és ember fajtákból álló összetételét. Az Egyesült Államok – Amerika – a látszat és a közhiedelem ellenére, nem egy ilyen ország. Ma már többnemzeti, de közel sem többvallású vagy fajilag vegyes ország. Amerika a múltban legalább annyira terjeszkedő és betelepítő volt, mint bevándorlókat befogadó.
A II. világháború végéig Amerika lakossága majdnem kizárólag európai nemzetiségű volt: német, ír, angol, olasz, skandináv, lengyel stb. A spanyol-amerikaiak többsége – az Egyesült Államokban használatos megnevezés szerint ők a „latinok” – nem tekinthető származására nézve mexikóinak, mert őseik nem bevándorlók voltak, hanem őslakók. 1848-ban, a Guadalupe Hidalgo Szerződés értelmében Mexikó területének 55 százaléka átszállt, lakóival együtt, amerikai fennhatóság alá. Ezekből a területekből alakult meg Texas és később Kalifornia, Új-Mexikó és Arizona államok területének nagy része. Mint a „latinok” mondani szokták: nem mi léptük át a határt, a határ lépett át bennünket. Új-Mexikóban a spanyol ma is hivatalos nyelv, az angol mellett.
Az afrikai-amerikaiak nemzeti eredete nem állapítható meg, mert őseiket rabszolgaként telepítették be az országba anélkül, hogy nyilvántartásba vették volna, melyik országból. Ma már viszont a törvényes és törvénytelen bevándorlás következtében, a világ jóformán mindegyik nemzete képviselve van az országban. Elég repülőre szállni, New Yorkba vagy Los Angelesbe megérkezni, menedéket kérni, és utána elvegyülni – sok esetben eltűnni – a 330 milliós ország tömkelegében.
Mennyire több-vallású Amerika? A rövid válasz, hogy egészen a legutóbbi időkig ez nem volt jellemző. Az európai-amerikaiak majdnem kizárólag keresztények, és kettőből egy ma is legalább havonta egyszer templomba jár. Úgyszintén keresztények a latin-amerikaiak, sőt vallásosabbak, mint az európai-amerikaiak. Összességében, Amerika lakosságának 78 százaléka ma is keresztény. Tizenhat százaléka vallás nélküli. A lakosság mindössze 0,7 százaléka buddhista, 0,4 százaléka hindu és 0,6 százaléka muszlim. Ez utóbbiak egynegyede Amerikában született afrikai-amerikai, a „Fekete Muszlimok”, akik felvették az iszlám vallást. Köztük két híres név: Muhammad Ali és Kareem Abdul-Jabbar, kosárlabdázó. Tehát egyelőre több-vallású Amerikáról beszélni túlzás, akármennyire „befogadó” az ország.
Amerikának mint befogadó országnak a látszata leginkább az afrikai eredetű lakosság esetében csalóka. A színesbőrű (afrikai) amerikaiak a lakosság 13 százalékát teszik ki. Több mint 90 százalékuk nem bevándorló, hanem betelepített rabszolgák leszármazottja. A népszámlálás a spanyol-eredetű „latinokat” is mint megkülönböztetett emberfajtát tartja számon. Eredetét tekintve pedig közel a felük európai-származású, míg a többi spanyol, portugál és őshonos indiánok keveréke, akik inkább termetükben, semmint bőrszínükben különböznek az európai-amerikaiaktól.
Az Egyesült Államok spanyol eredetű lakossága, mint mágnes a vasreszeléket, mindig vonzotta, és ma is vonzza a közeli és távoli rokonok (és nem rokonok) törvényes és törvénytelen beáramlását az országba, beleértve a Dél-Floridában letelepedett, Castro önkényuralma elől menekülő kubaiakat. Amerika lakosságának 75 százaléka ma is európai-eredetű, ha összevonjuk az európai-amerikaiak és a spanyol-származású „latinok” számát.
Amerika történetében az afrikai-amerikaiak 1960-as évekbeli egyenjogúsítása ellenére a színesbőrűek számottevő befogadása csupán 30 évvel ezelőtt kezdődött. A Szomáliában és Szudánban lezajlott sikertelen katonai beavatkozások után százezer afrikai – egykori harcostársak és szövetségesek, valamint családjuk – kapott beutazási és letelepedési engedélyt az országba. Hatvanezer haiti pedig ideiglenes engedéllyel tartózkodik Amerikában, a 2010-es haiti földrengés óta. Ezeket a Trump kormányzat most igyekszik visszatelepíteni a hazájukba.
Külön népcsoportot képeznek az ázsiaiak, a lakosság 8 százaléka. A kínai földmunkások és vasútépítő munkások beáramlása Kaliforniába és a környező államokba a XIX. század második felében szándékos betelepítés volt. A kínaiak további bejövetelének aztán az 1924-es, az ázsiaiak kizárásáról rendelkező törvény (Asian Exclusion Act) véget vetett, és ez egészen 1965-ig érvényben volt, amikor is a Kongresszus a törvényt visszavonta. A gazdag kínaiak bevándorlása az 1970-es években kezdődött, és az 1990-es években, Hong Kong Kínához csatolása előtt tetőzött. A kínaiak többsége ma is a nagyvárosok kínai városnegyedében él.
Az indiaiak törvényes bevándorlása is a 70-es években kezdődött. Elsősorban magas képzettségű szakemberek bevándorlásáról van szó, sok esetben nagyipari vállalatok és egyetemek meghívására. Ami Indiának „agyelszívás”, az Amerikának „agyfeltöltés”. A bevándorlókat láncfolyamatban követi később a nagyszámú rokonság. (Személyes megjegyzés: a szerző menye bevándorolt indiai orvos házaspár Amerikában született lánya.)
Az amerikai hatóságok személyre és népcsoportra szabott, mondhatni válogatós hozzáállását a bevándorláshoz leginkább a muszlimokat érintő bánásmódon keresztül lehet tetten érni. Az 1924-es, az ázsiaiak kizárásáról rendelkező törvény az arabok bevándorlását is megszüntette. Az Öböl-háborúkat követően az ezredfordulón, az iraki és afgán szövetségesek nem részesültek ugyanabban a nagyvonalú bánásmódban, mint a szomáliai és a szudáni szövetségesek a 90-es években; bevándorlásuk elenyésző. Miközben 2015-ben százezrével érkeztek szíriai menekültek Európába, az Obama kormányzat csupán húszezer szíriai menekült befogadására vállalkozott. Később ezt a számot a NATO szövetségesek nyomására harmincezerre emelték. A hatóságok azonban figyelmeztettek, hogy a menekültek „átvilágítása” akár két-három évet is igénybe vehet. Obama elnökségének a végéig, 2017 januárjáig mindössze két-háromezer szíriai menekültet – elsősorban többgyermekes családokat – fogadott be Amerika.
A Trump kormányzat ezen nem változtatott. Sőt úgy döntött, hogy a menekültek befogadását, függetlenül származási helyüktől, ebben az évben negyvenötezerről harmincezerre fogja csökkenteni. Tavaly ősszel még azzal fenyegetett, hogy kirendeli a katonaságot, ha Közép-Amerikából a Mexikón áthaladó migráns-áradat elérkezik az amerikai határhoz, az év első heteiben pedig költségvetési patthelyzethez vezetett az elnök elhatározása, hogy falat épít a határra.
A látszat és a közhiedelem ellenében, ezek a tények. Zömében az Egyesült Államok ma is az európai-amerikaiak országa és keresztény. A befogadott, bevándorló muszlimok száma csekély, és ez a terrorizmus-félelem miatt előreláthatóan nem is fog megváltozni. Egyesek jóslata, hogy 2050-re Amerikában a „barnák” lesznek többségben, megalapozatlan. Népességstatisztikusok szerint 2050-re Amerika lakosságának 70 százaléka még mindig európai eredetű lesz. Az viszont tagadhatatlan, hogy Amerikába egyre érkeznek törvényes és törvénytelen bevándorlók, többféle kontinensről, nemzetből és vallási közösségből.