Feltettek egy kérdést Győrben, ami sokakat foglalkoztat, de eddig valahogy válasz nélkül maradt. Az ismét sztrájkban álló audisok arra kíváncsiak, hogy miért ér többet a környező országokban ugyanazt a munkát ugyanolyan termelékenységgel végzők munkaereje, mint a magyar munkásoké.
A kérdést tett követte, a szimpla bértárgyalásnak indult egyezkedés immár folyamatos sztrájkba torkollott. Mint egy szellem a palackból, tört elő a követelés, hogy a győri üzemben a fizetések közelítsenek a Volkswagen-csoport régiós gyáraiban elérhető jövedelmekhez, hiszen ott 25-39 százalékkal többet visznek haza havonta. A többi igényükkel is a földön járnak a Audi Hungária Független Szakszervezet vezetői, akik hónapok óta sikertelenül tárgyalnak, így most egyhetes sztrájkkal figyelmeztetik a gyár vezetését. Szlogenjük, hogy „Egységben azt erő!” nem csak a gyáron belül érvényes. Szolidaritási nyilatkozatok érkeznek mindenfelől.
Üzent az IG Metall is, amely köztudottan a legnagyobb német fémipari szakszervezet, mondjuk az ottani Vasas. Hathatós támogatásuknak is köszönhető, hogy Győrben mernek és tudnak ilyen léptékű sztrájkot szervezni. Mintegy két éve indított oktatómunkájuk során sokan megtanulhatták, hogy a szakszervezeti lét több mint mozgalom, ugyanolyan „fegyverarzenállal” kell rendelkezni, mint a szembenálló fél. Hiszen a munkáltató normális körülmények között partner, ám ha profitot nyesegető követelésekkel találja szemben magát, igenis mindent bevet, hogy megakadályozza azok érvényesülését. Ilyen helyzetekben kellenek a képzett, tárgyalóképes vezetők, és kell egy sztrájkalap, amiből a munkát időlegesen beszüntetők kieső bérét részben kompenzálni lehet.
Mindez Győrben együtt van. A nagy kérdés az, más munkahelyeken más szakszervezetek rendelkeznek-e ezzel a fegyverarzenállal, vagy sem. A hetek óta húzódó halovány országos sztrájkbizottság-alapítási bejelentések arra utalnak, hogy nem, vagy csak néhány területen. Máshol pedig marad a magasabb bérek utáni vágyakozás, az olcsó szolidaritás.