atomerőmű;nukleáris;atomerőművek;Aszódi Attila;Paks 2;

- Paks2: butaság volt Aszódi menesztése

Sem Orbán Viktor, sem az általa híven hangoztatott "magyar érdek", sem a nukleáris biztonság szempontjából nem nevezhető okos döntésnek Aszódi Attila Paks 2-ügyi államtitkár menesztése.

A paksi atomerőmű bővítéséért felelős államtitkár, Aszódi Attila felmentése csak növeli azt a zűrzavart, ami az eleve kudarcra ítélt elképzelést a kezdetektől jellemzi, így az előkészületeket mielőbb le kell állítani - vélekedett lapunk megkeresésére Perger András, a Greenpeace klíma- és energiakampány-felelőse. Az engedélyezés közepén, a legfontosabbnak számító létesítési irat beadása előtt, az ezért felelős Aszódi Attila elküldése kérdéseket vet fel az Orbán-kormány nukleáris biztonság iránti elkötelezettségét illetően, amire így további garanciákra van szükség - érvelt.

Habár az orosz féllel kötött megállapodások egy része - így a kivitelezésre az állami Roszatommal kötött szerződés - titkos, az események alapján az a magyar fél ellenében inkább az oroszokat hozhatja helyzetbe. Hírek szerint megkötésüket Moszkva sürgette és az átadás első, 2025-2026-os időpontját is Putyin határozhatta meg. A környezetvédelmi szakember nem érti, hogy az orosz állami hitelről kötött - amúgy nyilvános - megállapodás miért nem rendezi világosan, ha a létesítmény a visszafizetés kezdetének 2026. március 15-i időpontjáig nem készül el. Vitarendezésre - az ilyen horderejű megállapodásoktól eltérően - nem nemzetközi választott bíróság szolgál: e célt egy fajta barátságos moszkvai megbeszélés lehetősége tölti be. Perger András az eleve 22 hónapos csúszást okozó EU-engedélyeztetés óta eltelt idő további késedelmei miatt biztos abban, hogy az üzemkezdetre tett legutóbbi, 2026-2027-es ígéret se tartható. Így viszont kérdés, miként törleszt a magyar állam.

Perger András felhívta a figyelmet:  

Aszódi Attilát egy nappal azután mentették fel, hogy az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) év eleji tájékoztatóján kiderült, az állami Paks II Zrt. ez évre se jelezte az építkezést megelőző létesítési engedélykérelem beadását.

Mivel a hatóság azt - a javítási időkön kívül - 15 hónap alatt bírálhatja el, 2021 előtt a hozzájárulás aligha születik meg; az első "betonöntés" csak azután indulhat. A Roszatom innentől számítva általában 9-10 év alatt húz fel egy erőművet. A legutóbbi határidő viszont 5-6 éves rohamtempót igényelne, ami megint csak veszélyeztetné a nukleáris biztonságot. Így viszont reális időpontként egyre közelítünk 2032-höz, noha eme - elsőként lapunkban felvetett - eshetőség ellen a Paks 2-es fejlesztésért felelős tárca nélküli miniszter, Süli János néhány hete élesen kikelt. A Greenpeace képviselője döbbenetesnek tartja, hogy az orosz fél ehhez képest változatlanul 2019-2020-as kezdést emleget, figyelmen kívül hagyva az engedélyezést.

Perger András számára nyilvánvaló, hogy az oroszok határozottan sürgetik úgy a magyar beruházót, mint az Orbán-kormányt. Így lehetett olyan belső ígéret, hogy a létesítési engedélykérelem állítólag már nyáron megérkező orosz változatát a Paks II. Zrt. a múlt év végéig feldolgozva beadja a hatósághoz. Abban, hogy ez nem így történt, lehetett szerepe Aszódi Attilának, ami befolyásolhatta felmentését. Perger András éles vitáik ellenére Aszódi Attilát megkérdőjelezhetetlen nukleáris szaktekintélynek tartja, 

akinek lehetett olyan ideális szándéka, hogy államtitkárságához egy általa biztonságosnak vélt, minden előírásnak és szabványnak megfelelő nukleáris fejlesztés kötődjék.

Mára azonban világossá vált, hogy az oroszok által benyújtott tervek nem állják ki a magyar törvényesség próbáját. (Ezt lapunkkal legutóbb épp Fichtinger Gyula OAH-főigazgató osztotta meg.) Azt nem tudni, ebben mi számít túlzott szőrszálhasogatásnak, mi befolyásolhatta Orbán Viktort, de Aszódi Attila ellen az oroszok hozhattak fel ilyen érveket.

Perger András nem zárja ki, hogy a döntés most mindkét félből nagyobb fokú rugalmasságot vált ki és talán még a - szerinte érdemi vizsgálatot tervező - nukleáris hatóságon is átcsúszhatnak iratok. Ám mindezek mögött ott áll Brüsszel, ahol minden, a nukleáris biztonsággal kapcsolatos rezdülést feszülten figyelnek és határozottan lépnek, ha valami nem pontosan az uniós előírások szerint történik.

Ráadásul a nukleáris biztonság végül is nem a tervektől, hanem a kivitelezéstől függ. Ebben kiemelt felelősség hárul a műszaki ellenőrökre. Úgy véli, a jelenlegi blokkok 70-es-80-as évekbeli kivitelezése során is több orosz terven hajtottak végre biztonsági módosítást. (És 2003-ban még így is történt az erőműben egy ritkának számító, 3-as fokozatú, súlyos üzemzavar - jegyezte meg.) Az akkori időkhöz képest mozgásterünk most szűkebb, hisz az orosz fél ezúttal kulcsrakész átadást vállalt. Kérdés, ilyen időbeli nyomás alatt akad-e olyan hazai szakember, aki - akár finn példa nyomán - "feltöreti a betont is, ha kell". A döntéshozók közötti egészségtelen összefonódásokra, a szakmai kontrollok hiányára és így elsumákolt óvintézkedésekre példaként hozta fel a fukusimai atombalesetet. Bár az OAH szakmailag független a magyar kormánytól, költségvetését mégis csak a beruházás sürgetésében érdekelt, energetikáért felelős miniszter állapítja meg. Ráadásul, miközben az iparágat szakemberhiány sújtja, az OAH jelenlegi paksi blokkokra irányuló figyelme sem lankadhat - hangsúlyozta Perger András.

A jelek szerint a - magyar részről amúgy jórészt épp Aszódi Attila által végigtárgyalt – szerződések nem kezelik pontosan a felelősséget és a számonkérést. Erre utal, hogy Orbán Viktor az illetékes államtitkár felállításával igyekezhet orvosolni a hibás orosz tervek okozta fennakadást. Az idén talán elkészülő, Olkiluoto-3 nevű finn atomerőmű évtizedes csúszásának költségeit a pontosan megfogalmazott szerződések nyomán most a gyártó, a francia Areva fizeti.

A környezetvédelmi szakember ugyanakkor az egész beruházást a kezdetektől értelmetlennek, szürreálisnak tartja, amibe akár az is belefér, hogy Budapest és Moszkva titokban már módosította a szerződéseket. Ugyanakkor a Greenpeace az egyetlen ésszerű megoldásnak a teljes beruházás azonnali leállítását tartaná - szögezte le Perger András.

UtódvárományosokLapunknak Aszódi Attila utódvárományosaként emlegették Lenkei Istvánt, a Paks II Zrt. vezérigazgatóját, a Magyar Atomfórum Egyesület elnökét, illetve Kovács Pált, Süli János kabinetfőnökét, aki 2012 és 2014 között energiaügyért felelős államtitkári posztot töltött be, de ezalatt a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség kormányzótanácsának alelnökeként is tevékenykedett. Az üggyel kapcsolatos kérdéseinkre Süli János hivatala szokás szerint nem válaszolt.
Engedékeny engedélyekA kormány saját szempontjából sem tartja okos lépésnek Aszódi Attila menesztését egy forrásunk szerint. Ha éppenséggel az államtitkár személye akadályozta a Paks 2-es beruházás tervein dolgozó magyar-orosz együttműködést, a két fél közötti szívélyesség helyreállítása még további késedelemmel fenyeget – fejtette ki. Ha mostantól a tervek át is csúsznának az előszűrést végző Paks II Zrt.-n, még elakadhatnak az engedélyező hatóságon, ahol a javítások további hosszú hónapokat igényelhetnek. Az EU kezében ugyanakkor a bírósági úton kívül nem lát további vétólehetőségeket. A tervezés-engedélyezés hanyagsága később, a kivitelezés vagy akár a működés során is megbosszulhatja magát. Az előkészítés elhúzódása nagyságrendekkel olcsóbb és kezelhetőbb, mint az ennek hibáiból származó helyreállítások költsége és időtartama – véli. Ilyenkor a felelősségre vonást, garanciaérvényesítést és költségviselést az alvállalkozói láncolatok kuszasága nehezíti. A működés alatti utójavítások rontják a tervezett megtérülést is – érvelt a szakember. A késedelemnél vagy az anyagi kárnál ugyanis a száz százalékos biztonságot változatlanul mindenki előrébb helyezi.
Atompárti szakértő: tarthatatlan határidőkA Paksra tervezett két új nukleáris blokk legvalószínűbb átadási időpontjának a 2030 körüli éveket tartja Szabó Benjamin villamosmérnök, aki a jelenleg üzemelő paksi blokkok építését az 1983-as átadásig kormánybiztosként felügyelte. A szakember az eredetileg meghirdetett átadási időpontokat a részletek ismerete nélkül is tarthatatlannak látja. Ugyanakkor változatlanul kiáll a bővítés mellett, mivel az ország villamosenergia-ellátását a jelenlegi atomblokkok 2030 utáni fokozatos leállítása után nem tudja ekkora méretű és termelésű „alaperőmű” nélkül elképzelni. Atomkorkép című könyvében is papírra vetett emlékei szerint az erőműre 1966-ban megkötött magyar-szovjet államközi egyezmény után 1968-ig lezajlott az engedélyezés és 1969-ben az építkezés is megindult. (A fél évszázaddal ezelőtti helyzethez képest tehát már most legalább három éves a csúszás.) Bár ezután a Kádár-kormány rövid ideig visszakozott, 1972-ben már négy, egyenként 440 megawattos blokk mellett kötelezték el magukat. Igaz, az abban lefektetett 1980-as átadási időpont se bizonyult tarthatónak. Az első blokkot 1982 végén kapcsolták hálózatra. A szovjetekkel műszaki téren összességében ragyogó együttműködésre emlékszik. Az oroszok jobban értettek a nukleáris technológiához, de a magyarok beletanultak - fogalmazott. Inkább kereskedelmi és határidő-jellegű vitáik voltak. Nem zárja ki, hogy most az orosz fél első tervjavaslataiban kevéssé vette figyelembe a hazai jogszabályokat. Szerinte ugyanis túlvállalhatták magukat. Ám ezt orvosolható problémaként értékeli, ami nem akadályozza a megvalósítást. Szabó Benjamin kiemelte: az esetleges késedelem jelentősége eltörpül a teljes körű nukleáris biztonsághoz képest. 1982-ben az akkori miniszterelnök is megértette, amikor visszautasították őszi üzemkezdetre vonatkozó kérését - hozta fel példaként. Így a blokkot akkor kapcsolták a hálózatra, amikor a szakemberek elérkezettnek látták az időt: az év legvégén.