„Az Alföldről hoznak népeket, 180 ezret ígértek, 120 ezret kapnak helyette. Tavaly kezdtek húszan, abból kettő van itt”. „Ne verjenek át minket a hirdetésben, ha már feltüntetik az összeget, legyenek őszinték”. A fenti két idézet fizikai munkakörökben dolgozó munkavállalóktól származik, és jól megvilágítja, miért ölt Magyarországon egyre nagyobb méreteket a fluktuáció, és azzal együtt a munkaerőhiány is. A dolgozók sűrű munkahelyváltásának elsődleges oka ugyanis nem az alacsony fizetés, hanem a sok be nem tartott ígéret – mutat rá a HR-Evolution tanácsadó cég reprezentatív fluktuációkutatása. A kettő persze nem teljesen független egymástól, hiszen a második legfontosabb ok a váltásra a másik munkahelyen kínált magasabb bér. Ha azonban az ígéret hamisnak bizonyul – márpedig a cégek gyakran különböző pótlékokkal számolva „elérhető” bért hirdetnek, amit azonban a gyakorlatban alig lehet megkeresni -, a dolgozó ismét tovább áll. Ezzel pedig beindul egy ördögi kör, ami tovább növeli a munkaerőhiányt, de a vállalatok kiadásait is.
A kutatásban részt vevő cégeknél a munkavállalók átlagos éves cserélődési aránya 38 százalékos volt: ez 1000 betanított munkás esetén 600 millió forint költséget jelent. A HR-Evolution számításai szerint ennyit költenek a vállalatok az elbocsátás adminisztrációjára, az ottmaradók túlóradíjára, a leendő munkavállalók kiválasztási folyamatára, betanítására, beléptetésére.
Márpedig a jelenlegi munkaerőpiaci helyzetben a dolgozók egyre könnyebben váltanak munkahelyet. A kutatás során megkérdezett 6300 munkavállaló negyede legalább egyszer felmondott már munkahelyén az elmúlt két évben, kétharmaduk eddigi pályafutása során már 2-5 munkahelyen is dolgozott. Felmondási okként a dolgozók 42 százaléka a be nem tartott ígéreteket jelölte meg. Számos dolgozó panaszkodott a vizsgálat készítőinek például arról, hogy a felsővezetők által beígért fizetésemelés vagy elmaradt vagy megalázó mértékű volt.
Akár felmondáshoz is vezethet, ha az álláshirdetésben feltüntetett „elérhető bér” köszönő viszonyban sincs a hónap végén kapott összeggel – figyelmeztetnek a tanulmány készítői. Hozzáteszik: a cégek tetemes összegeket költenek márkaépítésre, hogy így csábítsák magukhoz a dolgozókat, a munkavállalók megtartásában azonban kulcsfontosságú, hogy a felvételi folyamat során ígérteket be is tartsák.
A fizetések szerepe sem elhanyagolható persze: a munkahelyváltók 39 százaléka a másutt kínált magasabb bér miatt döntött így. Az embertelen bánásmód 35 százalékukat késztette távozásra. A fiatalabbaknak fontosabb a jobb fizetés, az idősebbeknek a megfelelő bánásmód.
A HR-Evolution szakértői úgy vélik: tévúton jár az a cég, amelyik csak a fizetést tekinti a megtartás eszközének, a legfontosabb megtartó erő a jó csapat. A hosszú távú maradás indokaként a munkavállalók kétharmada a jó csapatot és légkört hozta fel, a jó fizetést pedig csak harmaduk. Elengedhetetlen tehát a közvetlen vezetők képzése, hiszen a jó csapat és hangulat kialakításában nekik van fontos szerepük – mutat rá a tanulmány.
A munkavállalók lakhelye ugyanakkor szintén befolyásolja a dolgozók motivációját. A fővárosban például nagyobb valószínűséggel mondanak fel a be nem tartott ígéretek miatt, vidéken a fizetés és az előrelépési lehetőség a fő indok. Budapesten magasabb azok aránya, akik felmondtak az elmúlt két évben, vidéken nehezebben mozdulnak az emberek. Az ország nyugati régiójában ugyanakkor kisebb valószínűséggel mondanak fel a dolgozók, és tovább is maradnak munkahelyükön, mint a keleti megyékben.
Az ország kettéosztottságát illetően hasonló megállapításokra jutott a GKI Gazdaságkutató Zrt. is, amely tavaly júliusban egy 1000 fős reprezentatív mintán vizsgálta, váltottak-e munkahelyet 2017-ben a dolgozók. A válaszolók mindössze 5,5 százaléka válaszolt igennel a kérdésre, az arány a fejletlenebb régiókban volt magasabb, 9 százalék. Közép-Magyarországon, a Nyugat-Dunántúlon és a Közép-Dunántúl viszont csupán a dolgozók 3 százaléka hagyta ott munkahelyét.
A GKI kutatói szerint ennek az az oka, hogy a munkaerőhiánnyal küzdő, fejlettebb területeken a munkáltatók keresetemeléssel igyekeznek megtartani a munkaerőt, így a fluktuáció viszonylag alacsony. A közmunkával „elfedett”, jelentős munkanélküliséggel sújtott régiókban viszont az alacsony keresetek miatt a dolgozók már egy kisebb összegű béremelésért is hajlandóak váltani.
