Vlagyimir Putyin orosz elnök számos háborút megvívott már, most azonban azzal írhatja be magát a történelemkönyvekbe, hogy egyet le is zár. Mégpedig a legnagyobbat, a II. világháborút. Hiába telt el ugyanis 74 év a II. világháború vége, Oroszország és Japán még mindig nem kötött békét. Tokió és Moszkva az úgynevezett Kuril-szigetek (japán nevén Északi Tartományok) hovatartozásán vitatkozik: a történelem során többször gazdát cserélő, négy szigetből álló területet a szovjetek még 1945-ben foglalták el, a nagyjából 17 ezer japán lakost elűzték. A Szovjetunió felbomlása után orosz zászlót tűztek földjére, a hódítást azonban Japán soha nem fogadta el, a területet magának követeli. Ma körülbelül 19 ezren élnek az apró, főként halászattal foglalkozó, ám elhelyezkedése miatt stratégiailag és hajózás szempontjából is fontos szigeteken.
Vlagyimir Putyin orosz elnök és a Davosba tartó Abe Sindzó japán kormányfő ma Moszkvában ültek újra asztalhoz, hogy az együttműködésről tárgyaljanak és megpróbáljanak véget vetni az évtizedes konfliktusnak. A rendezés alapja egy 1956-ban elfogadott dokumentum lehet, amely alapján az oroszok a négy szigetből a két legkisebbet visszaadnák Japánnak, cserébe Tokió elismerné az orosz fennhatóságot a maradék kettőn. Hogy pontosan mi van az asztalon, egyelőre nem tudni, Moszkva számára az egyik legfontosabb feltétel nyilván az, hogy ne jöhessenek létre katonai – különösen amerikai – bázisok a szigeteken.
A kompromisszumos megoldást némi nacionalista ellenkezés mellett talán mindkét fél eladhatja győzelemként: Putyin azzal, hogy végre békét kötött, Abe pedig azzal, hogy a realitásokkal szembenézve legalább a területek egy részét sikerült visszaszereznie. Azonnali áttörést persze ma sem sikerült elérni, a jó hangulatú sajtótájékoztatón mindössze annyit közöltek, hogy megegyeztek a tárgyalások folytatásában, egy rendezési menetrend kidolgozásában. Ám hogy a kérdés folyamatosan terítéken van, - nemrégiben külügyminiszteri szinten is tárgyaltak a felek - azt mutatja, hogy mindkét ország valóban elkötelezett a rendezés mellett. A japán miniszterelnök nemrégiben hangzatosan még ősei sírjára is megesküdött, hogy mindent meg fog tenni azért, hogy véget vessen a békétlenségnek.
Igaz, korábban is többször nekifutottak már a tárgyalásoknak. A '90-es évek végén például Borisz Jelcin korábbi orosz elnök is folytatott egyeztetéseket, ám végül a belpolitikai támadásoktól tartva inkább elállt az alkutól, sőt, maga Putyin is többször nekifutott már az ügynek. Bizakodó sajtónyilatkozatokból nincs is hiány, és ugyan néhány gyakorlati előrelépést sikerült tenni, – például a japánok vízummentességet kaptak a szigetekre – az alapvető nézeteltérés megmaradt. A geopolitikai helyzet azonban most mindenképpen kedvezőbb, hiszen a Krím félsziget elfoglalása után az orosz elnököt nehezen lehetne azzal vádolni, hogy hazafiatlanul idegen kézre ad orosz területeket.
Az egész konfliktus egyébként is inkább jelképes ügy, azt azért túlzás lenne állítani, hogy a területi vita túlzottan megmérgezte volna a felek diplomáciai és politikai kapcsolatait. Beszédes adat, hogy a japán kormányfő és az orosz elnök az elmúlt öt évben most találkozott 25. alkalommal. Tokió az Egyesült Államok egyik fő távol-keleti szövetségeseként is rendre tartózkodott Oroszország bírálatától, akár a demokrácia vagy emberi jogokat, akár az ukrajnai háborút vagy szíriai beavatkozást illetően. A két ország gazdaságilag is fontos partnere egymásnak, Japán a behozatalt és kivitelt tekintve is az első tíz helyezett között van Oroszországban. A Roszatom nemrégiben nyerte el a fukushimai erőmű megtisztítására kiírt pályázatot, amely vélhetően több évig tartó és milliárdokba kerülő munkát ad az orosz állami cégóriásnak.
74
évvel a II. világháború vége után Japán és Oroszország még nem kötött békét
"a Krím félsziget elfoglalása után az orosz elnököt nehezen lehetne azzal vádolni, hogy hazafiatlanul idegen kézre ad orosz területeket."
