Abdul Al-Aziz mindössze húsz éves. Németországban él, a szíriai fiú a nagy menekültáradat idején, Angela Merkel „Willkommenskultur”-jának köszönhette, hogy eljuthatott német területre. Most az egészségügyi ellátás csínját-bínját próbálja meg elsajátítani, legutóbb egy bábún gyakorolta azt, hogyan kell újraéleszteni valakit. Meglepődik, hiszen mindent olyan gyorsan kell csinálni, sokkal sebesebben, amint azt a televíziós sorozatokban láthatta. Abdul is egyike annak az 1500 személynek, akik a berlini városháza nagytermében jöttek össze néhány nappal ezelőtt, s készséget mutatnak arra, hogy a német egészségügyben dolgozzanak. Főleg menekültek jelentek meg, azt remélik, ha betanulnak ápolónak, hosszabb távra is tervezhetnek az országban.
Ha az interneten német ápolói, vagy idősgondozói állás után kutatunk, lehetőségünk jócskán akad válogatni az ajánlatok közül. Az országban nincs ugyanis elegendő orvos és szakápoló. Nagy feltűnést keltett Jens Spahn német egészségügyi miniszter kijelentése, aki egy héttel ezelőtt egy svájci lapban nyilatkozott úgy: fontolóra kellene venni, hogy az Európai Unió új szabályokat alkosson az orvosok elvándorlásának korlátozása érdekében. Mint mondta, Németországban nagyon hiányoznak a Svájcba vándorló német orvosok. „Nálunk pedig olyan lengyel orvosok dolgoznak, akik aztán Lengyelországban hiányoznak” - fogalmazott. 2017-ben a német orvosi kamara adatai szerint 1965 orvos hagyta el az országot, közülük 641 doktor Svájcba költözött. A svájci orvosszövetség adatai szerint a Svájcban dolgozó orvosok 17,7 százaléka, több mint 6000 orvos rendelkezik német útlevéllel.
A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint országszerte 27 ezer ápoló hiányzik. További 22 ezer ápolóasszisztensre lenne szükség. A helyzet azonban ennél csak rosszabb lesz. Becslések szerint ugyanis 2025-re már 100 ezer-250 ezer közötti lesz a hiány attól függően, hogyan alakul a munkavállalók helyzete és mennyire lesz egészséges a német társadalom.
Németország ezért a menekültektől reméli a megoldást. A kormány elképzelései szerint legalább addig tölthetik be ezt az űrt, amíg zajlik a velük szembeni menekültügyi eljárás. A német statisztikai hivatal adatai szerint 2017 végén 710 ezer menekült rendelkezett letelepedési engedéllyel Németországban. Ők minden további nélkül munkát vállalhatnak az országban. Háromnegyedük, azaz 550 ezer ember munkaképes korban van. Mint a FAZ írja, ha minden huszadik menekült érdeklődést mutatna az egészségügy, illetve az ápolói szakma iránt, akkor egy csapásra megoldódna a munkaerőhiány.
Ez persze csak matematika, a valóság egészen mást mutat. Szintén a statisztikai hivatal adatai szerint 2017-2018-ban 140 ezer ápológyakornok volt az országban, ám végül csak alig több mint egyharmaduk, 50 ezren kezdték meg e szakmában a munkát. A legnagyobb fővárosi egyetemi klinika, a Charité 500 fiatalt képez ki ápolónak, közülük tíz a menekült. Komoly akadályt jelenthet a nyelvtudás. Mielőtt ápolóként alkalmaznának egy menekültet, középfokú szinten kell beszélniük a német nyelvet. Ez pedig időigényes. A menekültek egy hat hónapos kurzus alatt az alapvető nyelvi ismereteket sajátítják el, majd két éves további tanulás után juthatnak el a középfokig, amikor már ápolóként alkalmazhatják őket. A menekültek tehát az egészségügy nagy reménységei, de egyik napról a másikra aligha jelentenek megoldást.
Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy Németországban messze nem annyira gyászos az egészségügy helyzete, mint a közép-európai országokban. Az elvándorlás hatásai ugyan itt is tetten érhetőek, de – amint a Handelsblatt egy tavaly márciusi cikkében megírta – 2017-ben még háromezerrel emelkedett is az orvosok száma az országban 2016-hoz képest. Ilyen jelentős emelkedésre még nem is volt példa a korábbi esztendők során. Csakhogy akad egy szépséghiba. Jelentősen emelkedett ugyanis a szerződéssel felvett orvosok száma. Az akkori kimutatás szerint 31 477 ilyen orvos működött országszerte, ami tíz százalékos emelkedésnek felelt meg.
