Óriási indulatokat kavart Németországban Stefan Kretzschmar, korábbi válogatott kézilabdázó interjúja, melyet a t-online.de című honlapnak adott. A klasszis játékos eredetileg arról beszélt, milyen érzés a kézilabda-világbajnokság berlini csoportmeccseinek nagyköveteként részt venni a tornán. Kretzschmar felidézte a fiatal korát, amikor a fal leomlásakor Berlinben élt, elmondta, hogy abban az időben mindenki szabadon, következmények nélkül elmondhatta a véleményét gyakorlatilag bármiről.
„Akkoriban csak arra kellett figyelni, hogy az esti takarodó után ne találkozzon az ember az edzőjével egy kocsmában, mára megváltozott a helyzet, az élsportolóknak nem lehet saját véleményük, mert ezt nem tolerálja sem a munkáltatójuk, sem a különböző közösségi oldalak közönsége – mondta Kretzschmar. - Nincs szólásszabadság, médiaügynökségek, kommunikációs szakemberek találják ki, mit nyilatkozzanak a sportolók. Annyi szabadságuk van Németországban, hogy nem kell börtöntől tartaniuk, ha véleményt nyilvánítanak, de nem adhatják önmagukat, a valós énüket nem mutathatják meg. A versenyzők nem lehetnek őszinték, nem lehet saját véleményük. Mindent a pénz határoz meg, csak azt lehet mondani, ami a szponzornak, klubvezetőnek megfelel.”
A cikk azután kelt önálló életre, hogy több szélsőjobboldali portál annyit vett át: Kretzschmar szerint Németországban nincs szólásszabadság, ehhez tették hozzá a szerkesztők a saját véleményüket, hogy mindez a kormány felelőssége.
A Facebookon a neonáci csoportok hősként ünneplik Kretzschmart, korábbi rajongói pedig becsapva érzik magukat. Több lap vezércikkben foglalkozott a játékos nyilatkozatával, a sajtó is megosztott abban a kérdésben, hogy miről szabad beszélnie egy sportolónak és miről nem.
„Egy olyan társadalomban, amely a politikai nézeteit tekintve egyre inkább két pártra szakad, a sportoló sosem fog egyértelműen állást foglalni valaki mellett vagy ellen – írta a Die Zeit. - Pedig szükségünk lenne ilyen egyéniségekre, mert sok fiatalt egyáltalán nem érdekel a politika, őket a példaképek, a sportolók tudnák megszólítani. A legtöbb fiatalnak a belső védő fontosabb, mint a belügyminiszter.”
„Egyáltalán nem meglepő, hogy Kretzschmar kijelentései ekkora vihart kavartak, olyan időket élünk, amikor emberek a hozzájuk eljutott információt úgy értelmezik, hogy az illeszkedjen a saját véleményükhöz – olvasható a Leipziger Volkszeitungban. - Mindegy, mit mondott a korábbi kézilabdázó, ezzel senki sem törődik. Csak az számít, hogyan lehet a mondatait beépíteni a saját világképünkbe. A valóság egyre inkább háttérbe szorul, de erről Kretzschmar nem tehet.”
„Mindenkinek joga van hülyeségeket beszélni – vélekedett a Stern publicistája. - Kretzschmarnak sokkal körültekintőbben kellett volna fogalmazni. Groteszknek tartja, hogy a szélsőjobboldali AFD szinte szlogenként használja a szólásszabadságról elhangzott mondatait. Mindezt elkerülhette volna, ha később módosítja a rosszul megfogalmazott szavait.”
„A szólásszabadság nem egyenlő a trágársággal, a másik nyilvános sértegetésével – jelent meg a Brauschweiger Zeitungban. - Aki a nyilvánosság előtt lehülyézi a főnökét, elveszíti az állását. Ha valaki sok butaságot hord össze, azért nem állnak sorba a szponzorok. A szólásszabadság érték, de nem jelenti azt, hogy válogatott sértéseket lehet zúdítani azokra, akiknek más a véleményük.”
