John Bolton amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó utasította a védelmi minisztériumot, hogy dolgozzanak ki terveket Irán megtámadására, miután tavaly szeptemberben az Egyesült Államok bagdadi nagykövetségére állítólag a perzsa állam által támogatott milíciák mértek - egyébként áldozatot nem követelő - csapást - értesült minap a The Wall Street Journal. Az nem derült ki, hogy vajon Donald Trumpot is értesítették-e erről, az viszont igen, hogy a Pentagonban alaposan meglepődtek a kérésen, még ha Bolton jól ismert „héja” is. Hogy a katonai beavatkozás lehetősége is szóba került, annyiban mindenképpen aggasztó, hogy az amerikai elnök eddig sem éppen kiszámíthatóságáról volt híres. Azok után például, hogy tavaly kihátrált a részben elődje, Barack Obama által tető alá hozott úgynevezett iráni „atomalkuból”, majd újra szankciókkal sújtotta Teheránt, villámcsapásként érkezett a bejelentése, hogy kivonul Szíriából, ezüst tálcán nyújtva át az országot a perzsáknak (és oroszoknak). Habár azóta az „azonnali kivonás” retorikáján már finomítottak, a legfrissebb jelentések szerint a felszerelés egy részének elszállítása már meg is kezdődött.
Közben kevesebb figyelmet kapott az a hír, hogy az atomalku mellett eddig rendületlenül kiálló Európai Uniónak is meggyűlt a baja a perzsa állammal, és szankciók kivetése mellett döntöttek az iráni titkosszolgálat néhány tagja ellen. A lépést az indokolta, hogy több európai országban is felmerült a gyanú, hogy perzsa ügynökök akcióztak. Dánia például azzal vádolja Teheránt, hogy három, az arab kisebbséghez tartozó emigrált „aktivistát” próbáltak meggyilkoltatni tavaly. Franciaország azt állítja, hogy iráni ellenzékiek Párizs melletti gyűlésén terveztek robbantást, amit végül meghiúsítottak. Hollandiában pedig erős a gyanú, hogy két korábbi, iráni származású, de holland állampolgár meggyilkolásához is köze lehetett a perzsa államnak. Teherán persze mindent tagad, sőt, azzal vádolja a nyugati államokat, hogy szerepük lehetett a tavaly Ahváz városában rendezett katonai parádén elkövetett, 25 életet követelő terrortámadásban.
„Nincs olyan számottevő emigráns ellenzéki csoport, amely komoly veszélyt jelentene az államra. Egyszerűen senki nem tud olyan politikai alternatívát felmutatni, amely a hatalmat megijesztené. Disszonáns hangokat legfeljebb az iráni kisebbségi csoportok között lehet találni, őket viszont gyakran Irán geopolitikai ellenfelei mozgatják” - válaszolta lapunk iráni emigráció szerepét firtató kérdésére Sárközy Miklós iranista. A Károli Gáspár Református Egyetem tanára úgy vélte, a legjelentősebb ilyen társaság az amerikaiak és szaúdiak által támogatott, főként emigrációban működő Népi Mudzsahedek Csoportja. „A szervezet a '60-as években jött létre, eleinte amerikai bázisokat támadtak, majd az 1979-es forradalom során a sah ellen küzdöttek, ám nem Ruholláh Homeini embereiként. Olyannyira nem, hogy később a nagygyűlésein is robbantgattak, majd Szaddam Huszein oldalán harcoltak a háborúban” - emlékeztetett a szervezet múltjára. „Ötvözik a marxista, maoista, kommunista ideológiát a síita radikalizmussal, és az erőszaktól sem riadnak vissza. Sokáig az Egyesült Államok is terrorszervezetként tartotta őket nyilván, míg nem rájöttek, hogy inkább Irán ellen is használhatóak. Ám a rendszer megdöntésére ők sem képesek” - folytatta. Sárközy Miklós a hatalmi játszmák példájaként említette még, hogy Angliában is működik egy TV-csatorna, melyet szaúdiak finanszíroznak, de iráni ellenzékiek működtetnek. „Állítólag a hollandiai gyilkosságok mögött is az állt, hogy egy szaúdi hátterű társaság akart Irán-ellenes, ám irániakra támaszkodó médiaközpontot létrehozni” - tette hozzá.
Az iranista szakember úgy vélte, attól sem kell tartani, hogy a történtek hatással lennének az Európai Unióra az atomalkut illetően, hiszen „néhány kétes ember elleni szankció még nem fog felborítani egy geopolitikai megállapodást.” A szakember szerint Donald Trump hiába mondta fel az egyezséget, és vezetett be újra szankciókat, nem valósult meg az az „összeomlás teória”, amit remélt. Ezt részben azzal magyarázta, hogy az Egyesült Államok végül puhított, és kivételt adott olyan országoknak, például Indiának, Törökországnak, Dél-Koreának, Japánnak, amelyek szorosan kapcsolódnak gazdaságilag Iránhoz. „A perzsa állam egyszerűen olyan mélyen be van ágyazva Ázsia gazdaságába, hogy sokaknak nem érdeke onnan kivenni” - értékelt. A szakértő emlékeztetett, hogy a tavalyi forrongások után a társadalom összezárt, a gazdaság viszonylag jól muzsikál, a riál stabilizálódott. Végül arra is rámutatott, hogy Irán részben orosz kérésre Szíriában is visszafogta magát, és felelőtlen konfliktusok vállalása - például a Golán-fennsík megközelítése - helyett hosszú távra tervez.
