Felettébb vegyes fogadtatásban részesült Lettországban, hogy a parlament döntésére a múlt év végén kiadták azon személyek egy részének adatait, akik a balti állam függetlenné válása előtt együttműködtek a szovjet titkosszolgálattal. Maris Kucinskis miniszterelnöknek a napokban a közvélemény előtt meg is kellett védenie a döntést, mert szerinte ezzel „véget ér a mítoszok és spekulációk kora”, s a társadalom „elég érett” az adatok feldolgozásához.
Nincs azért mindenki elragadtatva a lépéstől. A titkosszolgálat vezetője tavaly figyelmeztetett arra, hogy a titkos adatok közzététele a társadalom megosztásához vezet abban az országban, ahol a lakosság negyede orosz.
A KGB-aktákat „Cseka szatyroknak” is nevezik, mert ruhásszatyrok belső részére rejtették az íveket. Még 1991-ben, a KGB épületében bukkantak rájuk, ami ma már múzeumként látogatható. A decemberben közzétett adatok az ország területén 1953-1991 között működő 25 ezer KGB ügynökből mindössze 4300 nevét tárja fel, a következő nagyobb adagot májusban teszik közzé a különféle engedélyezések után. Elsősorban olyan személyek nevével találkozhatnak az érdeklődők, akik a nyolcvanas években voltak aktívak a balti állam területén. Történészek szerint nyilvánvaló, hogy a teljes lista nincs meg, egy része megsemmisült, de sok dokumentum kerülhetett Moszkvába. Az akták az ügynök nevét, születési helyét és évét, címét, munkahelyét, nemzetiségét, végzettségét és kódnevét foglalják magukban. A KGB-ügynökök feladata hírszerzés és kémelhárítás volt. Elsősorban az értelmiség kommunikációjáról írtak jelentéseket.
Ami azonban a közzétett adatok nagy hiányossága, s ez váltott ki bírálatokat: arról nem árulnak el semmit, hogy az illető beszervezése után együttműködött-e egyáltalán a szovjet titkosszolgálattal, s ha igen, milyen mértékben. Beszervezésének körülményeit sem tárja fel.
Lettországban korábban már többen is tettek kísérletet arra, hogy nyilvánosságra hozzák az aktákat, végül azonban csak a rigai törvényhozás tavalyi határozata tette ezt lehetővé. A parlament szerint a Lett Nemzeti Archívumnak azért kell nyilvánosságra hozni a neveket, hogy „tájékoztassa a közvéleményt a totalitárius rendszer mechanizmusairól”. Kérdés azonban, mennyire átfogó ez a tájékoztatás, ha rendkívül fontos részletek nem derülnek ki belőle.
Az akták az interneten érhetők el, rendkívül könnyen, egy email cím regisztrálásával hozzájuk lehet férni. Andris Pauls-Pavuls parlamenti képviselő, aki a teljes dokumentumcsomagot ismeri, azt közölte, hogy abból a 138 képviselőből, aki 1991-ben a függetlenségre szavazott, 36 volt KGB ügynök. De mindenki tényleg az volt-e közülük? Mennyire megbízhatóak az akták? Janis Rokpelnis lett költő például azt állította, azért működött együtt a KGB-vel, hogy fontos információkhoz jusson hozzá. Ivars Lacis, a Lett Egyetem korábbi rektora szintén elismerte az együttműködést, ám ő is azt közölte, senkiről sem jelentett, s csak karrierje építgetése miatt hagyta magát beszervezni.
Lettország nem az egyedüli balti állam, ahol már közzétették a KGB ügynökök neveit. Litvániában a népirtásokkal és ellenállási mozgalmakkal foglalkozó vilniusi kutatóközpont 2012 februárjától 2018-ig adta ki a kommunista múlt legsötétebb fejezetét feltáró aktákat, köztük a KGB-vel együttműködő személyek névsorát. Az érdeklődés eleinte akkora volt, hogy a központ internetes oldala időről időre összeomlott a látogatók magas száma miatt.
