Fehéroroszország elnöke mindig szolgál meglepetésekkel. Alekszandr Lukasenka legutóbb azzal a kijelentésével kavart némi vihart, hogy az integráció elmélyítésének ürügyén Moszkva Oroszországhoz akarja csatolni Belaruszt. Az Interfax orosz hírügynökség beszámolója szerint orosz újságíróknak tartott minszki sajtótájékoztatóján adott hangot e véleményének. „Értem én ezeket a célzásokat: kaptok olajat, de rajta csak, verjétek szét az országot és lépjetek be Oroszország kötelékébe” - mondta. Kemény szavak és hogy nyomatékot adjon nekik, többször megismételte, érthetetlennek tartja, hogy nem számolnak a hazai és a nemzetközi következményekkel és visszhanggal. Lukasenka felidézte, szemrehányásokat kap amiatt, hogy az ország hat közigazgatási egysége még mindig nem készült fel az egyesülésre.
Eddig az egyesülés híveként tartották számon az elnököt, és ma sem tagadja meg korábbi álláspontját. Azt a meggyőződését hangoztatja azonban, hogy az integrációnak nem a kulisszák mögötti machinációk eredményeként kell megtörténnie, csak lépésről lépésre haladva kell valósíthatják meg az eredetileg meghatározott célokat. Lukasenka kizárja annak a lehetőségét is, hogy hazájával ugyanaz történjen, mint Ukrajnával. Úgy véli, Belaruszban csak egy őrült választaná ezt az utat.
Az Ukrajnával való összehasonlítás nem véletlen. Fehéroroszország is az orosz olajtól függ. Gazdasága Moszkva segítsége nélkül egyszerűen összeroppanna. Lukasenka pedig Ukrajna példáján megtanulhatta, hogy a nyugati országok segítsége sem menthetné meg a gazdasági csődtől és a bukástól. Ő csak addig érdekes a nyugati világ számára, ameddig részt vesz az Oroszország elleni játszmákban, még ha roppant óvatosan is teszi ezt, soha nem átlépve azt a határt, amely szakadáshoz vezetne. Még a már idézett, kritikus hangvételű sajtókonferencián is szükségesnek tartotta leszögezni: Belarusz és Oroszország szövetsége hatalmas vívmány, s a kapcsolatokat semmiféle olajproblémák nem szakíthatják meg.
Problémák és ellentétek azonban vannak és ezek nemrég elég markánsan napvilágra is kerültek.
Lukasenka hiába cáfolja, hogy a függetlenség elnyerése óta 100 milliárd dollárt áldozott hazájára Moszkva, közismert, milyen nagyvonalú olajárral számolnak az oroszok, amikor Fehéroroszországról van szó. Az elnök ezt azzal igyekszik ellensúlyozni, hogy az orosz támogatás hitel formájában jelentkezik, csakhogy ezért országa nagyobb árat fizet, mintha a Nemzetközi Valutaalaptól, az IMF-től kapná. Az orosz adózási manőverek miatt Belarusz több mint tízmilliárd dollár veszteségre számíthat 2024-ig. Ezek pedig még Lukasenka szerint is aláássák a két ország szövetségét. Azzal vádolta az orosz vezetést, hogy az olajárak meghatározásakor a korábbi megegyezések betűjét és szellemét is megsértik.
Az oroszországi Karélia kormányzójával találkozva más miatt panaszkodott. Azt nehezményezte, hogy Oroszország megakadályozza néhány belarusz termék bevitelét. Figyelmeztetett, országa más piacok felé fordulhat.
A legutóbbi euroázsiai gazdasági tanácskozáson Lukasenka összetűzött Putyinnal is. Arról beszélt, hogy míg a fehérorosz felhasználóknak 130 dollárba kerül ezer köbméter gáz, addig az oroszoknak mindössze 70-be. Erre válaszolta azt az orosz elnök, hogy ha a fehéroroszok piaci árat fizetnének, akkor nem 130, hanem 200 dollár lenne a tarifa. Utóbb Lukasenka bocsánatot kért Putyintól, amiért nem zárt ajtók mögött beszélte meg fenntartásait. Bár a fehérorosz elnök szerint a bocsánatkérés kölcsönös volt.
Mivel a nézeteltérések fennmaradtak, december 29-én egy újabb három és fél órás megbeszélésen Putyin és Lukasenka mindenekelőtt igyekezett olyan látszatot teremteni, mintha nagy baj azért nem történt volna. Ha a két ország egyesülése nincs is napirenden, minden halad az integráció elmélyítése felé. A fehérorosz elnök által leginkább sérelmezett orosz adó módszereket illetően viszont nem létek előre. Ugyanígy függőben maradt sok gyakorlati kérdés rendezése is. Ezen az sem változtat, hogy Lukasenka újév alkalmából szalonnát és négy zsák válogatott krumplit ajándékozott Putyinnak. Ez csak a mosolydiplomáciát segítheti.
