Néhány megalázó megbízás, kinevezés után, számos hűségesküt követően Lázár János megint kibeszélt. Újra megengedett magának olyan mondatokat, amelyek azonnal bejárták a magyar sajtót, pontosabban az ellenzékit. A kormánypárt államilag finanszírozott médiája persze nem tartotta fontosnak a makói televízióban hallottakról beszámolni. Pedig a volt kancelláriaminiszter sok érdekes állítást fogalmazott meg a rabszolgatörvényről és az MTVA székházban történtek kapcsán is.
Azért a szemellenző nem került le róla, mert amikor arról beszélt, hogy az ellenzék a parlamenti obstrukciós akciójával az értelmes párbeszéd lehetőségét hiúsítja meg, úgy csinált, mintha ő mag nem tudná: ilyen párbeszédre egyáltalán nincs lehetőség a kormánypárttal. Nincs, mert az éppen azokon a fórumokon akadályozza meg azt a bizonyos értelmes párbeszédet, amelyek erre valók lennének. Történetesen a parlamentben. Amikor számára kellemetlen témában kellene vitatkozni, akkor vagy el se megy az ülésre, vagy a levezető elnök beléfojtja a szót a túloldali politikusokba. (Németh Szilárd közben arról tartott sajtótájékoztatót, hogy az ellenzéknek az Országgyűlésben kellene a véleményét kifejtenie, mert az a demokratikus útja az ilyesminek - mégsem jelent meg csütörtökön az ellenzék által kezdeményezett ülésen.)
De vissza Lázárhoz: a most egyszerű képviselőként fungáló politikus – aki amúgy a parlament mostani ülésszakán egyszer sem szólalt fel - tehát azt mondta: a rabszolgatörvény nem biztos, hogy jó, valamint hogy az MTVA székházában tiltakozó országgyűlési képviselőket megillette volna a tisztelet, sőt – mentelmi joguknál fogva – a védelem is. Lássuk be, Lázár ezzel lyukat ütött a Fidesz kommunikációjába, nagy kár, hogy ő már nem tartozik a fősodorhoz. Legfőbb feladata talán az, hogy kicsinálja Botka László szegedi és Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármestert. (Meglehet, hogy a kitüntető megbízás alapján engedte meg magának a szerény őszinteséget.)
Mindazonáltal ne elégedetlenkedjünk, még akkor se, ha tudjuk: egy Lázár még nem csinált tavaszt. Különösen akkor nem, ha olyan bombázók vannak mellette – vagy hol? – mint Németh Szilárd. Aki szerint ugye a választók nem kérnek az ellenzékből. (Csak akkor milyen országgyűlési vitákról beszél a derék alelnök? Kikkel vajon? Bár Lázár szavai után elképzelhető, éppen vele. De ez is lehetetlen: a Fideszben nincs vita, így helye sincs sehol.)
Mielőtt azonban túllelkesedjük Lázár megnyilatkozását, említsük meg: van azért olyan pont, ahol ezek a gondolatok találkoznak Németh Szilárddal. Utóbbi ugyanis azt szajkózza, hogy minden megmozdulás mögött Soros pénze áll, Soros kottájából énekelnek (némethszilárdi szellemesség: Gyurcsány vezényletével), Lázár pedig azt vallja, külföldi instrukciók állnak az ellenzéki akciók mögött. Ha ekkora meggyőződéssel állítják, hogy a pénz külföldről – Sorostól – jön –, a Fideszt vajon ki és honnan pénzelte éveken át? Egészen addig, amíg minden itthon föllelhető pénzt be nem söpörtek a pénztárcájukba.