Az év három legjobb albuma
Kovács Ákos énekes, dalszerző
Thomas Azier: Stray – A ‘80-as évek hangzása ma, egy szemtelenül fiatal sráctól.
Karin Park: Blue Roses – Romantikus és erőszakos svéd művészpop.
Simple Minds: Walk Between Worlds – A régi, legendás banda izgalmas, idei lemeze.
Hauschel Tamás újságíró - player.hu
Robyn – Honey
Robyn a létező legtökéletesebb popelőadó, aki nem csak simán táncolható dalokat akar összerakni. A Honey egy rettentően ügyes, fájdalomból született poplemez, ami tele van ötletekkel, és úgy hozza a ’80-as és a ’90-es évek hangulatait, hogy végig teljesen mai marad.
Anderson .Paak – Oxnard
Aki látta Bruno Mars előtt az Arénában, az sejthette, hogy a már akkor is eléggé népszerű Anderson . Paak hamarosan nagyot ugrik előre. Az Oxnarddal megtörtént. Hiphop, jazz, soul, rengeteg sztár és egy hatalmas ívű album tette fel idén a fejére a koronát.
Suede – The Blue Hour
Ahhoz képest, hogy a Suede nem akart összeállni, már a harmadik tökéletes lemezt hozzák ki a 11 éves szünet után. Talán eladták a lelküket az ördögnek. Talán 11 évig keresték őt. Ki tudja. Az biztos, hogy a The Blue Hour az eddigi legmerészebb, legsötétebb Suede-album. Rossz időhöz tökéletes.
Gábor András dalszerző, gitáros - Ozone Mama
A 2018-as év kissé alulmúlta a tavalyit, hiszen 2017-ben olyan zenekarok rukkoltak elő átütő albumokkal, mint a Queens Of The Stone Age, Chris Stapleton, Neil Young, Me And That Man (Adam Darski projektje), vagy éppen a Foo Fighters. Ennek ellenére idén is volt miből mazsolázni, ha valaki azt állítja, hogy nincsenek ma jó zenék, téved.
Palace Of The King - Get Right With Your Maker
A Palace Of The King ausztrál banda zenéjével zenekarom idei spanyol turnéján ismerkedtem meg. Az ausztrál bandáknak van valami megfoghatatlan, különleges bájuk, mindig sikerül nekik visszahozni azt az érzést, amit gyerekkorunkban az első rock koncertünk okozott. Teszik ezt úgy, hogy mégis különböznek a jelenleg már-már futószalagon gyártott retro-rock bandáktól, hiszen van bennük valami plusz, valami figyelemfelkeltő, amitől semennyire sem válnak unalmassá.
Clutch - Book Of Bad Decisions
Aki ott volt a tavalyi Clutch bulin az Akvárium Klubban, az biztosan nagyon várta az új albumot. Egy zenekar, aki 12 albummal a háta mögött megint tudott számomra meglepetést okozni úgy, hogy semennyire sem távolodtak el attól a zenei iránytól, amelyben eddig is mozogtak. Kicsit több a blues, a herfli, a csörgődob, az orgona, megjelent a fúvós-szekció is, de a hangzás, a hamisítatlan riffek talán még súlyosabbak, mint a legutóbbi albumon.
Suede - The Blue Hour
Ha van olyan zenekar, melyet igazán kellemes hallgatni, és ami minden lemezével megújul, az az angol Suede. A banda a 90-es évek elején indult, majd az egyik leghíresebb és legelőkelőbb brit-pop zenekarrá nőtte ki magát. Hosszas szünet után, a 2013-as visszatérésük óta három fantasztikus lemezzel ajándékozták meg a rajongókat. Idei kiadványuk már nem a régi fiatalos, néhol pimasz, de elegáns hedonista britpop album, hanem egy rendkívül érett, már-már "filmszerű", rettenetesen érzéki alternatív rockzenei alkotás lett. A Suede igazi "art-rock" zenekarrá vált.
(A két bónusz album az idei felhozatalból, amelyeket mindenképpen megemlítenék még: Church of the Cosmic Skull - Science Fiction és Alice In Chains - Rainier Fog.)
Déri Zsolt zenei újságíró - MusicPress.blog.hu / OpenAirRadio.hu
Legjobb szólóprodukció: a színésznőként is befutott Janelle Monáe amerikai funk-soul-pop díva Dirty Computer című coming out lemeze a néhai Prince mentori támogatásával, Grimes, Pharrell, Stevie Wonder és a Beach Boys-legenda Brian Wilson közreműködésével, egy 48 perces fantasy film kíséretében. Legjobb zenekari album: a bristoli Idles politikus posztpunk kvintett Joy As An Act Of Resistance című második nagylemeze, melynek fergeteges és brutális dalait a 2019-es Szigeten élőben is élvezhetjük majd. Legjobb magyar album: Láttalak, Hallottalak, Elkövetlek – a hazai zenei underground Így írtok ti-je a multiinstrumentalista-énekes Darvas Benedek és a gitáros-vokalista Czitrom Ádám perfekt stílusgyakorlataival.
A dal, amit idén a legtöbbször hallgattam meg
Kovács Ákos
Ez minden bizonnyal a Hazatalál, az őszi lemezünk címadó dala. Az első vázlatát Madarász Gábor gitárossal egy turnéállomás felé menet hoztuk össze, aztán a gyerekeimmel töltött, külföldi vakáción írtam meg hozzá a szöveget. Hosszú stúdiómunka során rögzítettük a dalt, a keverés alatt is rengeteget hallgattam, aztán saját rendezésű klipet forgattunk rá három napon át. A vágáskor és a dupla Arénakoncertünk próbái során nagyjából ezerszer volt alkalmam hallani.
Hauschel Tamás
Manic Street Preachers – International Blue
Perfekt popdal, ami bármelyik napot feldobja. A Manics tökéletesen rázta ki a kisujjából.
Gábor András
The Magpie Salute - Omission
Rich Robinson és Marc Ford ex-The Black Crowes tagok új formációja pótolni ugyan nem tudja azt a veszteséget, amelyet az eredeti zenekaruk 2015-ös feloszlása okozott számomra, viszont nagyon jó újra színpadon látni őket, és a The Magpie Salute idén megjelent albuma is ott figyel már a polcomon. Barcelonáig utaztunk, hogy hallhassuk őket élőben, és nem bántuk meg.
Déri Zsolt
Holtverseny lett az év crossover albumát jegyző Kacey Musgraves gitáros-énekesnő futurista country-diszkó slágere (High Horse) és az Empress Of művésznéven alkotó hondurasi-amerikai producer-énekesnő Lorely Rodriguez legfülbemászóbb szintis popdala (I Don’t Even Smoke Weed) között.
A lemez, amit nagyon vártam, de csalódtam benne
Kovács Ákos
Nem tudok ilyen lemezt megjelölni: ma csak nagyon ritkán vár úgy egy lemezt az ember, ahogy korábban. A túlzó várakozások gyakori következménye a csalódás, úgyhogy, ha valami érdekel, meghallgatom, és örülök neki, ha tetszik. Szerencsére ma is sok ilyen van.
Hauschel Tamás
Arctic Monkeys – Tranquility Base Hotel & Casino
Többször is megpróbáltam megszeretni, „jóra hallgatni”, de nem ment, a legutóbbi Arctic Monkeys-album inkább működne a frontember, Alex Turner szólólemezeként, mint a zenekar sorlemezekén. Így egy kicsit kevés.
Gábor András
Graveyard - Peace
A Graveyard az egyik kedvenc svéd zenekarom az utóbbi évekből. Sajnálom, de az előző album is okozott már számomra némi fejvakargatást, hiszen nagyon a blues irányába tolták a srácok a dalaikat. Az idei album némileg ugyan visszahozta azt a klasszikus retro-rockot, amit vártunk tőlük, de a végeredmény kissé összecsapottnak tűnik. Ennek ellenére a Graveyard még mindig egy nagyon jó banda.
Déri Zsolt
Jake Shears: Jake Shears
Az amerikai Scissor Sisters az előző évtized egyik legbriliánsabb queer pop együttese volt, de a frontember régóta várt első szólóalbuma nyomába sem tudott érni a hajdani zenekari teljesítménynek.
Az év vesztesége
Kovács Ákos
Kányádi Sándor költő. Sokan sokat kaptak a verseitől, én is. “Vannak vidékek legbelül.” És elment Bőzsöny Feri bácsi is, a nagyszerű bemondó. Nagyon hiányzik.
Hauschel Tamás
Pont, mikor rájöttem, hogy a kelleténél kevesebb Buzzcocks-t hallgatok, a frontember, Pete Shelley eltávozott közülünk. Együtt bulizik már odafent a szintén idén elhunyt Aretha Franklinnel, Vinnie Paullal és Dolores O’Riordannel.
Gábor András
A legfájdalmasabb számomra az idén Aretha Franklin halála volt. Nagyon szerettem az R&B királynőt, már 15 éves koromban is hallgattam a lemezeit. Személyes kötődésként megemlíteném, hogy az egyik legismertebb, "The Weight" című dalában a kedvenc gitárosom, Duane Allman játszott (1969). (A dal eredetileg a kanadai Band zenekar szerzeménye.)
Déri Zsolt
A 48 évesen kokain-túladagolásban elhunyt izlandi kortárs klasszikus (film)zeneszerző Jóhann Jóhannsson (A mindenség elmélete, Sicario, Érkezés stb.), akinek kompozícióit Szász János rendezéseiben is hallhattuk (Ópium: Egy elmebeteg nő naplója, A nagy füzet, A hentes, a kurva és a félszemű).
Az év koncertje
Kovács Ákos
Sting a Hősök terén: elképesztő elegancia, finom muzikalitás, érzelmes profizmus. Idegesítően jól tartja magát, és 67 évesen is az eredeti hangnemben énekli a zseniális dalait, mellé elmondhatatlanul basszusgitározik. Csak Shaggy “közreműködését” nem értem – de nem is kell nekem mindent érteni.
Hauschel Tamás
Magyarországon számomra semmi sem tudta felülmúlni azt a szeretetet és profizmust, amivel az Arcade Fire játszott az Arénában. Ráadásul még az is kiderült, hogy a frontember, Win Butler a világ egyik legközvetlenebb világsztár zenésze. Az év másik koncertjéért Prágáig kellett utazni, a Pearl Jam ugyanis nem jött közelebb hozzánk. Ami ott történt, az konkrétan leírhatatlan.
Gábor András
Számomra minden bizonnyal az atlantai származású Blackberry Smoke manchesteri fellépése jelentette az év legjobb koncertélményét. Jó ideje követem a zenekart, és jelenleg talán ők Amerika leghíresebb southern rock bandája, akik nem kisebb nevekkel turnéztak már együtt, mint pl. a Lynyrd Skynyrd. A több hónapos turné utolsó állomásán csíptük el őket, de még fáradtan is olyan show-t adtak, hogy le a kalappal. Minden perce megérte, nem beszélve arról az élményről, hogy a buli után találkozhattunk és beszélgethettünk is a zenekar tagjaival. (A másik legjobb idei koncertélményem az angol Uncle Acid and the Deadbeats novemberi bécsi fellépése volt.)
Déri Zsolt
A Sziget Fesztivál kiemelkedő minőséget és mennyiséget kínált első magyarországi fellépésekből (Wolf Alice, Shame, La Femme, Nick Murphy, King Gizzard & The Lizard Wizard stb.), de az önálló koncertek közül a Sun Kil Moon-főnök Mark Kozelek két és fél órányi tudatfolyamos kamaraműsora volt a csúcs a Müpában, a magyarok közül pedig a speed metal/punk Sex Riders huszonvalahány perces produkciója a Gólyában.
