Az esztendő világszerte legnagyobb érdeklődéssel várt sporteseménye a labdarúgó-vb volt. A franciák végső győzelme mellett a horvátok második hellyel végződő menetelése vagy akár Spanyolország váratlan edzőváltása mind-mind emlékezetes történet, a torna kapcsán azonban sokan máig két dél-amerikairól beszélnek: Neymarról és Diego Maradonáról.
Az időrendi sorrendet tartva először a világbajnok argentin produkcióját érdemes felidézni. Maradona hazája Nigéria elleni, a továbbjutás szempontjából sorsdöntő csoportmeccsén alkotott maradandót azzal, hogy 90 percen át tombolt: táncolt, ünnepelt, elaludt, majd felébredt és bemutatott. Kis túlzással többször fókuszált a páholyban őrjöngő egykori ikonra a kamera, mint néhány futballistára. Noha a közönség az interneten megjelenő reakciók alapján jól szórakozott az évtizedek óta kokainfüggő korábbi zseniális játékos ámokfutásán, utóbb felerősödtek azok a hangok, melyek szerint Diego Maradona segítségre szorul.
A Brazília–Mexikó nyolcaddöntő 71. percében úgy tűnt, hogy az addigra gólt is szerző Neymarnak is szüksége lehet némi támogatásra, ám hamar kiderült, hogy a probléma nem olyan súlyos, mint amilyennek elsőre tűnt. Miután a mexikói Miguel Layún kissé indokolatlanul rálépett a brazil lábára, a PSG játékosa elképesztő magánszámba kezdett: másodpercekig profi színészeket megszégyenítő módon, fájdalomtól eltorzult arccal fetrengett a gyepen, majd miután befejezte, felállt, megigazította frizuráját és folytatta a játékot (később az ő gólpassza után alakult ki a 2-0-s végeredmény). A történtekről megannyi paródia készült akkor és azóta, a futballpályákon is ritkán látható jelenetsor a vb egyik legemlékezetesebb pillanata lett.
Magyar és külföldi szempontból is feledhetetlen volt a februári, pjongcsangi téli olimpia, melyen a férfi rövid pályás gyorskorcsolyaváltó Magyarország történetének első téli aranyérmét nyerte. Észak- és Dél-Korea a régi sérelmekkel leszámolva közös zászló alatt vonult be a megnyitón, amelyre Pita Taufatofua miatt is sokan emlékeznek: a tongai sportoló – csakúgy, mint két éve a nyári játékok nyitányán – félmeztelenül vonult fel. Annak ellenére is nagy üdvrivalgás fogadta őt, hogy sokan féltették a mínusz 5 foktól…
A történelmi siker ellenére volt olyan nap is, amikor a magyarokon nevetett a világ, „hála” az amerikai születésű, de félig magyar származású Swaney Elizabethnek. A Pjongcsangban síakrobatikában, félcsőben elinduló sportoló kínosan leszerepelt, az olimpia egyik legfelkapottabb sztoriját szolgáltatta azzal, hogy egy lelkes amatőr lendületével, olimpikonhoz méltatlan módon vetette bele magát a küzdelembe. Produktuma láttán akadt, aki a hasát fogta a nevetéstől, mások azt találgatták, hogy egy ennyire alulképzett versenyző mit is keres az olimpián?!
A Lewis Hamilton 5. vb-elsőségével befejeződő 2018-as Forma–1-es világbajnokságnál volt kiélezettebb is, de a sorozat legutóbbi idénye is bővelkedett a jópofa, olykor dühös rádiós üzenetekben, melyeket az erre éhes tévés rendezőknek köszönhetően világszerte hallhattak is a nézők. Nem volt egyszerű egy jót kiemelni, az egyik legmegmosolyogtatóbb mégis a novemberi Brazil Nagydíj pénteki második edzésén hangzott el. Az összetettben a 2. pozícióban végző Sebastian Vettel előbb azt jelezte a Ferrari mérnökeinek, hogy valami furcsa dolgot érez a lábai között, majd kisvártatva hozzátette: „Büszke lennék, ha ez az volna, amire gondolsz, de nem az.”
Habár az esetek többségében euró- vagy dollármilliókért zajlik a játék, a küzdelem hevében megmutatkozó megmosolyogtató pillanatok részben lerántják a leplet a tömegek által bálványozott sportolók emberi oldaláról. Valószínűleg így lesz ez keddtől, azaz 2019-től is.
