Január elsejétől Románia tölti be az Európai Unió soros elnökségét. Bár a migrációs válság, a populista szélsőség fokozatos és folyamatos megerősödése, a brit kilépési szándék, az egyes tagállamokban súlyosbodó jogállamisági gondok nem új keletűek, a román elnökségre mindez halmozottan fog rázúdulni 2019 első félévében. Olyannyira, hogy felmerül a kérdés: a belpolitikai válsággal küszködő és Brüsszellel egyre inkább szembeforduló román kormány mennyire lesz képes mindezt kezelni?
November közepén még Klaus Johannis román államfő, az épp aktuális (a 2016 decemberi felállása óta immár 5.) kormányválság idején maga jelentette ki, hogy Románia nincs felkészülve az EU soros elnökségére. Erre reagálva Finnország azonnal felajánlotta a segítségét, de ekkor már a balliberális kormánykoalícióval permanens politikai háborúban álló elnök is gyorsan visszakozott. Úgy finomította országára nézve egyáltalán nem hízelgő kijelentését, hogy Románia még „elfogadható szinten” felkészülhet az elnökségre, bár „egy másodperccel 12 óra előtt vagyunk”.
Nos, hogy ezt az egy másodpercet sikerült-e kihasználnia a román kormánynak, az rövidesen kiderül. Sebastian Kurz osztrák kancellár december 21-én Bukarestben ünnepélyesen átadta a stafétát, Viorica Dancila román miniszterelnök pedig leszögezte, készen állnak, kormánya ambiciózus elnökségre készül. A bukaresti parlament előtt bemutatott, a Kohézió, mint közös európai érték mottójú program szerint a román soros elnökség legfőbb célkitűzése az EU tagállamai közötti összetartás erősítése, a megosztottság csökkentése, a régi és az új tagállamok közötti megkülönböztetés felszámolása.
Amint az utóbbi célkitűzés is mutatja, a jelenlegi bukaresti vezetés is hajlamos a Brüsszel-fóbiára. Viorica Dancila a parlamentben azt mondta, meg kell haladni a régi és az új tagállamok, a nyugati és a keleti országok szembeállítását, az EU-nak nem lehetnek többé első- és másodosztályú polgárai, a tagországokat azonos mércével mérő, egyenlő bánásmódban részesítő unióra van szükség. És nem véletlenül emeli ki ezt a sztereotípiát Dancila, ugyanis kormányának és a mögötte álló többségi politikai erőnek, a korrupcióért elítélt Liviu Dragnea vezette, belső harcoktól emésztett Szociáldemokrata Pártnak (PSD) egyre gyakrabban gyűlik meg a baja „Brüsszellel”. Románia ellen ugyan nem indult 7-es cikkely szerinti eljárás, de jogállamisági gondok miatt már ült az Európai Parlament szégyenpadján. Talán a célok közül ezért is hiányzik a jogállam, a demokratikus intézmények erősítése, holott ez egyre inkább gond, főképp az állítólagosan másodosztályúként kezelt, később csatlakozott keleti tagállamokban.
De ez csak az egyik komoly kihívása a román elnökségnek. A rendelkezésre álló 6 hónap Bukarest számára gyakorlatilag csak 3 lesz a májusi EP-választások miatt, ami az európai politikai és jogalkotási ciklus végét is jelenti. Bár az új parlament összetétele már konkrétan nem sokban fogja érinteni az első félévi elnökséget, ám hangulatában vélhetően igen, hiszen minden bizonnyal az európai populisták további erősödését fogja hozni.
Március 29-én, rendezetten vagy megállapodás nélkül, de az Egyesült Királyság ki fog lépni az EU-ból, és ennek mikéntje részben a soros elnökségtől is függ.
Május 9-én Nagyszebenben Románia fogja megrendezni az EU új kezdetét meghatározó, azaz az első olyan uniós csúcsot, amelyen már csak 27 tagállam vesz részt.
Némileg könnyíti Bukarest dolgát, hogy a tagállami vezetők december közepén megegyeztek abban, hogy 2019 októbere előtt nem próbálnak megállapodni a 2021 utáni hét éves költségvetési keretről. A sarokszámok és elvek rögzítése ugyanis az EP-választások miatti leállás következtében három hónaposra szűkült időkeretben lehetetlen kihívás lenne. Ám ez nem jelenti azt, hogy a román elnökségnek ne kellene folytatnia a politikai egyeztetéseket az Ausztria által összeállított tárgyalási keretről, illetve a technikai szintű tárgyalásokat a különböző uniós politikákról, a szektoriális jogszabályok vitáját.
A brüsszeli programismertetőn részt vevő újságírók igencsak élénkén érdeklődtek a román uniós nagykövettől arról, hogy mire készül Bukarest a politikai szempontból legkényesebb kérdésekben, mint például a menekültügyi rendszer és a dublini rendelet reformja, illetve a Magyarországgal és Lengyelországgal szemben zajló 7-ik cikk szerinti eljárás. De erre sem a kormányfő, sem az uniós nagykövet egyelőre nem adott választ azon túlmenően, hogy Bukarest konzultálni fog a tagállamokkal. Az viszont sokat sejtet, hogy a Dragnea vezette kormánypárt és maga a pártelnök egyre látványosabban tanul Orbán Viktortól – sem a sorosozástól, sem az unortodox kormányzati döntésektől nem riad vissza.
