A mögöttünk hagyott esztendőben sem történt érdemi változás: Magyarország versenyképességi fordulatára továbbra is várni kell. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) szakértői összeállítottak egy 180 pontból álló ötletgyűjteményt, amelyet 2019-ben 300-ra kívánnak bővíteni, de Virágh Barnabás, a jegybank ügyvezető igazgatója joggal állapíthatta meg évzáró sajtótájékoztatóján, hogy ha továbbra is elmarad a régen várt fordulat, akkor a gazdasági növekedés üteme lelassulhat. 2018-ban ugyanis úgy sikerül az évtized legjelentősebb bővülését elérni, hogy nem növekedett érdemben vállalatok termelékenysége, az állami intézmények és a versenyszféra hatékonysága, és további fejlesztéseket kell végrehajtani az emberi erőforrásokkal való gazdálkodásban is - foglalta össze a sürgető tennivalókat a jegybanki szakember.
Az MNB azonban - a kormánnyal karöltve - azt az álláspontot képviseli, hogy 2030-ra, vagyis 12 esztendő múlva elérjük a szomszédos Ausztria egy főre jutó bruttó nemzeti termékét (GDP), ami egyúttal a fejlett Európához történő felzárkózásunkat is jelentheti. Ekkor lennénk az eurózóna átlagának 80-90 százalékán, és a kormányzati kommunikáció sokszor hangoztatott vágyálma szerint az Európai Unió öt legélhetőbb országa közé kerülhetnénk. Annak is vajmi kevés köze van a realitáshoz, amit Matolcsy György, mondott minap Debrecenben. Az MNB elnöke kifejtette, hogy egy újabb válság esetén sok ország áll majd egy vonalban a "startnál", és ekkor Magyarországnak az lehet a célja, hogy erre a helyzetre megfelelően felkészülve rögtön előzni tudjon. (Pillanatnyilag azonban az a helyzet, hogy a kormány által előbb augusztusra, majd őszre ígért, a versenyképességi fordulathoz szükséges kormányzati gazdaságstratégiai program megírása is akadozik.)
Az Ausztriához történő felzárkózás realitását vizsgálta a GKI Gazdaságkutató Zrt. a Mire elég 12 év? című tanulmányában is. A vásárlóerő-paritáson mért egy főre jutó GDP szempontjából az Ausztriától való lemaradásunk lényegesen kisebb volt az 1970-es évek második felétől az 1990-es évekig, mint napjainkban - emlékeztetett a Népszava érdeklődésére Molnár László, a GKI vezérigazgatója. ( A vásárlóerő-paritás méri, hogy mennyi terméket és szolgáltatást lehet vásárolni egy valutában egy másik valutához mérve, ezzel figyelembe véve a különböző országokban eltérő árakat.) Az 1982-es csúcshoz képest a mélypontot 1997 és 2000 között értük el. A 2008-2009-es gazdasági világválságot követően 2017-ben ott tartottunk, mint 1989-ben, ami az osztrák GDP 53,4 százalékának felel meg. Ennél azonban szomorúbb a helyzetünk, ha a Világbank adataiból indulunk ki - fűzte hozzá a szakember. Ebben az esetben az egy főre jutó folyóáras GDP-t számolják, s így nem érjük el az osztrák fejlettség felét, hanem a harmadánál kisebb szinttel, 28,7 százalékkal kell megelégednünk.
Ennek figyelembevételével a GKI megvizsgálta a két ország múltbéli hosszú távú növekedési szintjét. Kiderült, ha a 2002 és 2017 közötti időszakból kiemeljük a 2010 és 2017 közötti éveket - amikor az Orbán Viktor által vezetett kormányok voltak hatalmon -, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy a két ország növekedési üteme ezekben az időszakokban változatlan volt. Magyarország éves bővülése átlagosan 2-2,1, míg Ausztriáé 1,5 százalékos volt. Így ha minden évben tartanánk az évi 4 százalékos növekedést - erre már 2019-ben is csekély az esély -, akkor 12 év után az osztrák szint 73,7 százalékára juthatnánk el vásárlóerő-paritáson, ezzel szemben a folyó áras magyar GDP mindössze az osztráknak 41,3 százalékán állna.
Molnár László felhívta a figyelmet, az MNB a számításait arra alapozta, hogy míg Magyarország töretlenül növekszik, addig Ausztria megreked a mai szinten, ami kizárt. Ami kétségtelenül bizonytalan, hogy ebben az időszakban miképpen alakul az euró/forint keresztárfolyam. Az erősebb forint jobban hozzájárulna a felzárkózáshoz, míg a gyengébb fékezné azt.
