Házhoz ment műsor. Napokon át tüntettek a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap, vagyis az MTVA székházánál, sőt néhány esemény nem is maradt az üvegfalakon kívül. Ami azt jelenti, hogy a közszolgálatinak ma már legfeljebb csak csúfolt intézmények tudósítói közvetlen közelről lehettek szem- és fültanúi a történéseknek. Így aztán különösen meglepő, hogy ők – akárcsak a kormánypárti nyilatkozók és kommentátorok – egyáltalán nem ugyanazt látták, mint más tévék és rádiók munkatársai.
Sok-sok éve, hogy a jelenleg hatalmon lévők – már ellenzéki éveik alatt – kettéosztották az országot. Egészen leegyszerűsítve: ők és támogatóik a jók, mindenki más – aki valamiért, bármiért nem hívük – a rossz. Voltak hozzá kategóriák, elnevezések is – nemzetiek és nemzetellenesek, keresztények és liberálisok, bevándorlás-pártiak és migráció-ellenesek -, de a lényegen ez mit sem változtat. A hatalom emberei most sem átallottak azzal érvelni, hogy az úgynevezett rabszolgatörvény és az egész jelenlegi rezsim ellen demonstrálók sorosisták. Vagyis a milliárdos bérelte fel őket, hogy fellépjenek a jóságos kormány ellen.
Két országot láttunk és hallottunk tehát az eseményekről szóló beszámolókban. Az országosan fogható M1 – a hírcsatorna -, valamint a Kossuth Rádió felforgató elemek aknamunkájáról tudósított. Voltak köztük parlamenti képviselők is, akik különleges jogosítványaikat arra igyekeztek felhasználni, hogy megzavarják a közmédia üzemszerű működését, de szerencsére hős biztonságiak megvédték, amit kellett. Az ugyancsak országosan fogható RTL Klub híradóiból, valamint a korlátozott elérésű ATV és Klubrádió adásaiból viszont egészen más kép bontakozott ki. Utóbbiakból arról értesülhetett a néző és a hallgató, hogy a hatalmas rendőri készültség árnyékában jogszerűtlenül jártak el a parlamenti képviselőkkel szemben, miközben a viszonylag nagy tömeg viszonylag békésen demonstrált.
A sok bizonytalanság, a megmaradt kérdőjelek közepette egy biztos: a harag jelképesen fordult a – már csak nevében – közmédia ellen. Az ugyanis egy pillanatig sem kétséges, hogy ez a hatalom züllesztette pártmédiává azokat az intézményeket, amelyek az MTVA hatáskörébe tartoznak. A Magyar Televízió és a Magyar Rádió programjai mindenhová eljutnak az országban. Akkor pedig a hírműsorok hirdessék a központi akaratot és semmi mást. Volt már ilyen. Egykor az állampárt is ezen az alapon igyekezett kézben tartani a kommunikációt és propagandát. Igaz, nekik könnyebb dolguk volt, hiszen egyetlen tévé létezett – bár egy idő után két műsorral -, a három rádióadó híradásait pedig ugyancsak egyetlen helyről vezérelték. Ám a 80-as évek második felétől lazultak a gyeplők és sokszor már az igazságot is meg lehetett tudni a szaporodó közéleti- és hírműsorokból.
Napjainkban pedig a hallgató és a néző csak kapkodhatja a fejét. Biztosan nem sírja vissza azokat az időket, amikor az MSZMP agitprop osztályán próbálták meghatározni, hogy miről értesülhet és milyen tálalásban. Amikor némely hírekről csak a Szabad Európa Rádió, vagy az Amerika Hangja számolt be. Most viszont azt a feladványt kellene megoldania, hogy végül is kinek higgyen. Melyik adó tájékoztat hitelesen a valóságról? Vagy mindegyik hazudik?
A hatalom arra épít, hogy a szórakoztató műsorokat megkaphatja a néző a kereskedelmi csatornáktól. Nézze csak a sorozatokat, a vetélkedőket vagy az amerikai filmeket az RTL Klubon, talán a híradókra pont úgy nem figyel majd oda, mint a reklámokra. A biztonság kedvéért a TV2-t megszerezték, így az ottani hírműsorok jelentős mértékben hasonlítanak a közmédiáéra. Az utóbbi pedig biztos kezekben van, onnan egyetlen hang sem kerülhet ki, amely nincs összhangban pártunk és kormányunk politikájával. Pénz nem számít, pláne, hogy az adófizetők állják a költségeket. Az sem tétel egyébként, hogy maradtak még tehetséges és jobb sorsra érdemes műsorkészítők a köztévében és a közrádióban. Mivel az állásajánlatok közül nem nagyon válogathatnak manapság, inkább beálltak a sorba. Aki nem akarta kiszolgálni a rendszert, az már rég elment, a többiek pedig csinálják, amit kell. Így is lehet.
Az igazi aranykor azok számára jött el, akik a nemzeti együttműködés rendszerének elkötelezett hívei. Közülük csak egyet említek, őt is azért, mert több évi hallgatás után mostanában került elő ismét, publicistaként a Magyar Hírlapban. Kondor Katalinról van szó, aki tehetséges rádiósként tűnt fel a 80-as években, aztán a tévében is kipróbálta magát, mígnem a Magyar Rádió elnöke lett. Vele kezdődött az egyértelmű fordulat a nép-nemzeti és keresztény irányvonal felé, vagyis a mai kormánypropaganda irányba. Most pedig példát mutat minden hívőnek. Számára az utcákra vonulók egyértelműen csőcselék, magát pedig rendpártinak vallja, ami egyet jelent a fennálló rend egyértelmű igenlésével.
Az átkosban az akkori közmédiának volt egy sikeres zenei műsora, afféle Táncdalfesztivál 2. A címe pont ideillik, amikor a kettészakadt országról és kétféle médiájáról beszélünk: Tessék választani!
