Komoly csapda az öregedés. Amíg az ember a harmincas, negyvenes éveit tapossa, eszébe sem jut, hogy múlnak az évek, és egyszer eljön a nyugdíj ideje is. Aztán jön az ötödik iksz, küszöbön a hatodik is, és akkor sokan hirtelen pánikba esnek. Azt gondolják, most aztán vége a világnak, onnantól már csak egy kis lépés a koporsó. Amikor már-már karnyújtásnyira kerülnek a nyugdíjas évek, akkor hirtelen lepereg az ember előtt az elmúlt évek „filmje”, az elmulasztott lehetőségek. Miből fogok élni? Miről kell majd lemondanom? Mivel telnek a napjaim, ha nincs miért felöltözni, kimenni a lakásból?
Innen nézve akár azt is mondhatnánk: ez a megvilágosodás ideje. Komoly tudósok áldozták már az életüket arra, hogy feldolgozzák, hogyan készülnek az emberek a nyugdíjas évekre, a visszavonulásra, vagy ha úgy tetszik, a kivonulásra a közéletből. A legtöbben túl az ötödik ikszen ébrednek rá, hogy talán még nem késő gondoskodni a nyugdíjas éveik biztonságáról.
Néhány évvel ezelőtt még talán más volt a helyzet. A mintegy 3000 milliárd forintos magán-nyugdíjvagyon a részleges öngondoskodás egy formája lett volna, amelyet azonban a második Orbán-kormány elvett az emberektől, és 2011-ben az előkészítés nélkül bevezetett egykulcsos jövedelemadó miatt a költségvetésben keletkezett lyukakat tömték be vele. Az utolsó fillérig elköltötték, mégpedig úgy, hogy abból a nyugdíjakra fordítható összeg nem gyarapodott. Ez is azt bizonyította, hogy a nyugdíjak "megvédéséről" szóló frázis álságos. Az egykori magán-nyugdíjpénztári vagyon elveszett a jövendő nyugdíjasok számára.
Egy közelmúltban készült felmérés szerint a nem nyugdíjas korú magyarok közel fele érzi úgy, hogy a magasabb nyugdíj érdekében a jelenlegi munkahelyét már le kellett volna cserélnie egy jobb fizetést nyújtó állásra. Még többen vannak, akik azzal nyugtatják magukat, hogy idős koruk anyagi biztonságát majd a nyugdíj mellett vállalt munkával biztosítják. A magyarok 39 százaléka ilyenkor „kapcsol”, hogy bizony elkésett a megtakarításokkal. A megkérdezettek 44 százaléka mondta, hogy már korábban el kellett volna kezdenie félretenni a nyugdíjas évekre, a megkérdezettek közel 40 százaléka pedig csak a vállát vonogatja, nem is tervez megtakarításba kezdeni.
Bár frusztrálja az embereket, hogy nem tesznek a nyugdíjas évek biztonságáért, mégis sokan halogatják a konkrét lépéseket. Amikor ráébrednek, hogy „tücsök módján” élték az életüket, már késő változtatni. Ők azok, a megkérdezettek mintegy 42 százaléka, akiket tévútra vitt, hogy azt látták a családjukban, a nyugdíjas szülők, nagyszülők jelenleg megfelelő anyagi körülmények között élnek, képesek kijönni a havi bevételükből, alkalomadtán a gyerekeiknek is tudnak segíteni. Csaknem a harmaduk elégedetten nyugtázza, hogy az „öregeknek” még egy-két extra kiadásra is futja, sőt nyugdíjasként a fiataloknál is többet engedhetnek meg maguknak. Azt remélik, ha majd elérik „azt a kort”, ők is jól élhetnek, és minden rendben lesz.
A „tücskök” nyugodtan ciripelnek tovább.