Rovarokat keresett Branko Jalzic biológus és barlangkutató, amikor egy furcsa alakzatot vett észre egy kitüremlésen, 35 méter mélyen a barlang bejáratától.
Először nem voltak biztosak abban, hogy az ősmaradvány mihez tartozik, az első értékelések szerint egy uszonyos hal fogairól van szó, amely százmillió évvel ezelőtt élt, a gigantoszaurusz korában, a késő kréta kora legkorábbi, cenomani korszakában. A kutatók úgy vélték: a víz valószínűleg kimosta azt a sziklát, amelyben a hal maradványai voltak, mivel a fogak nagyon erősek, jó állapotban maradtak meg. A szakemberek két másik őskövületet is találtak.
A barlangkutatók pedig valószínűleg egy új rovarfajt is felfedeztek, a példány azonban nem volt életben, félig megette egy gomba, ezért további kutatásokat terveznek, hogy élő példányt találjanak.
A barlangra Postrana központjában bukkantak, amikor a közművállalat munkatársai gödröt ástak, hogy fát ültessenek. Miután elmozdítottak egy követ, a föld beszakadt és óriási lyuk tátongott alatta. Az egyik alkalmazott kötélen ereszkedett le a barlangba, amelyet később róla nevezték el, így lett Borovac barlangja.
