A Péccsel szomszédos Kővágószőlősön december 5-ére közmeghallgatást hirdetett a Magyar Urán Kft., mert a tervek szerint a cég bányát nyitna a falu határában. A lakosság tájékoztatását szolgáló fórum része annak a hosszas engedélyezési eljárásnak, amely ahhoz szükséges, hogy a cég megkapja az engedélyt az urán nagyüzemi bányászatára. A közmeghallgatást azonban az utolsó pillanatban végül lefújták, mert az ügyben illetékes Pécsi Járási Hivatal – némiképp előzmények nélkül - hiányosnak találta a kft. által készített hatásvizsgálatot. A hiánypótlásra a kft.-nek 30 napja van. Benkovics István bányamérnök, a Magyar Urán vezetője nem kívánt nyilatkozni a folytatásról, mindössze annyit mondott, hogy hamarosan közleményt adnak ki a kft. elképzeléseiről.
Az uránbánya újranyitását ellenző pécsiek szerint a közmeghallgatás nem a hatásvizsgálat gyengéi miatt maradt el, hanem azért, mert a kormány nem szeretne újabb frontot nyitni, főleg egy olyan ügyben nem, ahol a konfliktus felvállalása még korainak tűnik.
A hazai vállalkozók tulajdonában lévő Magyar Urán Kft.-ben 3 százalékos tulajdona van az államnak, s ha a cég engedélyt kap a bányanyitásra, akkor az ehhez és az ércdúsító felépítéséhez szükséges százmilliárdokat vélhetően jelentős részben a központi költségvetés finanszírozza majd. A kft. 700 embert foglalkoztatva évente egymillió tonna ércet bányászna és dúsítana, s ez a mennyiség nagyjából fedezné Paks II üzemanyagigényét. Vagyis a mecseki uránra akkor lenne alapvetően szükség, ha a paksi atomerőmű bővítése megvalósulna. Ám a paksi bővítés csúszik, s az új blokkok – eddig nem cáfolt információink szerint – leghamarabb 2032-ben termelnének energiát. A bánya és a dúsító megépítéséhez és beindításhoz 6-7 év elegendő, így a Magyar Urán Kft. ráér még az engedélyekkel. A cég – várhatóan – csak akkor koncentrál a bányához szükséges engedélyek megszerzésére, amikor a paksi bővítés munkái visszafordíthatatlanul elindulnak, s ezáltal a bánya piaca biztossá válik.
Az erőműbővítés és a bányanyitás helyi elfogadottsága között óriási a különbség. Tolna gazdasága az erőműnek köszönhetően megüti az országos átlagot, anélkül viszont a megyék rangsorának végén kullogna. Ennek következtében a paksi erőmű társadalmi elfogadottsága Tolnában rendkívül nagy, Pakson például a lakosság 95 százaléka támogatja a bővítést. Ebben annak is szerepe van, hogy a helybéliek úgy látják, nem magasabb az erőmű miatt a rákos megbetegedések száma a városban és környékén.
Egészen más a helyzet viszont Baranyában. Az újranyitott bánya megközelítőleg sem emelné meg olyan mértékben a megye GDP-jét, mint az erőmű Tolnában, ráadásul az itteniek jól tudják, hogy az urán kitermelése veszélyezteti a bányászok egészségét. A Mecsekben az ötvenes évek végétől 1997-ig termeltek ki uránt, s a bányában dolgozók átlagéletkora - a helybéliek tapasztalatai szerint - legalább tíz évvel maradt alatta az országos átlagnak. Erről azonban nincsenek statisztikai adatok, ugyanis az aktív, a rokkantnak minősített és a nyugdíjazott uránbányászok egészségi állapotáról és halálozási okairól sosem készült átfogó, követéses felmérés, vagy ha igen, akkor azt titkolták, és eredményeit máig nem osztották meg. Kutatási részeredmények viszont vannak, s azokból például kiderül, hogy a 40-45 éves uránbányászok 2-3-szor gyakrabban szenvedtek légúti rákos megbetegedésben, mint más munkaterületen dolgozó férfi kortársaik.
Bár a mai védőfelszerelésekkel a korábbiakhoz képest a bányászok veszélyeztetettsége nagyban csökkenthető, a sugárzó anyag fejtése továbbra is komoly egészségügyi kockázattal jár. A veszély azonban többeket is érinthet, mert a bányákon, később pedig a felhagyott fejtéseken átfolyó víz a sugárzó anyag egy részét belesodorhatja a környék ivóvízbázisába. Mindezek miatt a pécsi zöldek elutasítják, hogy még egyszer uránt bányásszanak a Mecsekben. A helyi környezetvédő szervezetek 2002 óta jól tudják mozgósítani táborukat a helyi kérdésekben, s ezzel kapcsolatban vannak sikerélményeik is: egy sugárveszélyesnek gondolt NATO-radar építését például meghiúsították előbb a Zengő-hegyen, majd Pécsett, a Tubes csúcsán. Egyébként a korábbi uránbánya fejtéseinek, meddőinek és zagytavainak rekultiválására 1997 óta 35 milliárd forintot költött az állam, s a felhagyott bányákon átfolyó vizek sugármentesítése még most is évente százmilliókba kerül. Ha a bánya újranyílik, akkor egy súlyos veszélyekkel járó rekultivációt hagyunk örökségül az utódainknak, vélik a környezetvédők.
Az előjelek alapján a pécsi zöldek alku nélküli, elutasító álláspontjával kell majd szembesülnie a kormánynak, ha Paks II üzemanyagát a Mecsekből teremtenék elő. Ha pedig most erőltetik az uránbánya engedélyeztetését, akkor sokat romolhatnak a kormánypártok esélyei a helyi önkormányzati választásokon. Amúgy Pécs fideszes vezetése eddig nem foglalt állást az uránbánya ügyében. Kóbor József, a rizikókat jól ismerő biofizikus, a pécsi közgyűlés LMP-s tagjaként nem érti, hogy ha Páva Zsolt, a város fideszes polgármestere 2009 telén a Tubesen sátrat verve tiltakozott a radar megépítése ellen, akkor most miért hallgat, amikor városát sokkalta nagyobb veszély fenyegeti.
