Nem értünk egyet sem a túlóratörvénnyel, sem az egész rendszerrel. Fiatalok vagyunk. Annyit tehetünk, hogy eljövünk tüntetni – nyilatkozta lapunknak feltűnő érettséggel Marci, egy 15 éves pesti gimnazista a Kossuth téren péntek késő délután.
Marci két évfolyamtársával érkezett. Egyikük, Karcsi bevallja, hogy szüleik nem is tudják, hova indultak. Ha tudták volna, nem engedik el őket: „féltenek minket”.
A gimnazisták az úgynevezett rabszolgatörvény elfogadása miatt kirobbant, napok óta tartó demonstrációkhoz csak most csatlakoztak, de korábban már részt vettek diáktüntetéseken és egy CEU melletti megmozduláson is. „A népnek erőt kell mutatnia” – magyarázta Marci.
Megoszlott a véleményük arról, hogy „ennél a kormánynál” eredményre vezethetnek-e az utcai demonstrációk. Erőszakot és vérontást azonban nem akarnak. „Azért ez durva” – minősítette Karcsi a térre felfestett feliratot, ami így szól: „Kötelet nekik!”
András, az 56 éves budaörsi cukrász egy szánkóra támaszkodva álldogált a Kossuth téri karácsonyfa közelében. A tüntetők megrongálták az oda kitett szánkókat, ezért úgy gondolta, hoz magával egyet a pótlásukra. Másokat is erre buzdított, akcióját meghirdette az interneten. „Eddig senki nem jött” – állapította meg csalódottan.
Kollégánk, Tóth Gergő fotóriporter előző nap annyi könnygázt kapott a rendőröktől a Parlamentnél, hogy jobbnak látta, ha felszereli magát egy munkavédelmi boltban vásárolt gázálarccal. Egy másik tüntető, István sem csak azért takarta el sállal a fél arcát, mert megfázott: kérdésünkre elmondta, így készül arra, hogy a rendőrök megint bevetik a könnygázt. A 30 éves férfi az elmúlt napokban nem sokat aludt éjszaka. Pékként dolgozik, gyakorlatilag a tüntetésekről ment munkába. – A Fidesz-kormány elárulta az országot – jelentette ki István. Az egészségügy rendbetétele helyett stadionokra költik a pénzt, a köztévéből állandóan csak a migránsozás folyik. - Felháborító! Ahogyan az is, hogy mindent ráfognak egy olyan emberre, aki több ezer kilométerre él Magyarországtól – utalt a Soros György elleni kampányra a férfi, aki máskülönben a Jobbikkal szimpatizál.
A többi megkérdezett nem tudott megnevezni olyan ellenzéki pártot, amelyet egyértelműen támogatna. „Egyikkel sem értünk egyet teljesen” – közölte például két egyetemista lány, Anna és Laura. Azért jöttek a Parlamenthez, hogy erősítsék a tömeget. Elsősorban az oktatás helyzete foglalkoztatja őket, de a dolgozók kihasználása ellen is tiltakoznak. Borúsan látják a jövőjüket. Azon gondolkodnak, hogy ők is külföldre költöznek.
A huszonéves Kata apja jóslatát idézte: „Apukám azt mondta, hogy ebből vagy forradalom lesz, vagy totális diktatúra”. Kata elhagyta a lepukkant állapotban lévő egészségügyet: baristaként (kávéséfként) jóval többet keres, mintha az eredeti terveit valóra váltva mentőtiszti diplomát szerzett volna. Az előző napokban őt is lefújták könnygázzal, de még mindig jobban járt, mint egyik ismerőse, akit a földre is letepertek a rendőrök. – Nem szeretem azt látni, hogy mindig a leggyengébbekbe tapos bele a kormány – mondta. A rabszolgatörvénnyel szerinte azok „fognak a legnagyobbat szívni”, akiknek nincs választási lehetőségük, nem tudnak elmenni más munkahelyre dolgozni.
Az apja által felvázolt perspektívák közül Kata, ha csupán ez a két lehetőség adódik, a totális diktatúra helyett a forradalmat választaná. A legjobban mégis azt szeretné, ha nem sorvadnának el a tüntetések, és békés úton sikerülne elzavarni a kormányt: „bíróság elé kellene állítani őket”.
