„Jemen ma maga a pokol a gyermekek számára”. Geert Cappelaere, az UNICEF regionális igazgatója írta le így a minap a háború tépázta közel-keleti ország állapotait. Aligha túlzott. Mióta 2015-ben az azóta elárult és meggyilkolt Ali Abdullah Száleh egykori elnök a húszi lázadók támogatásával elűzte a törvényes államfőt, Manszúr Hádit, a becslések szerint a háború már legalább 60 ezer ember, köztük több mint hatezer civil életét követelte.
És ez csak a jéghegy csúcsa. A kettéosztott országban már az alapvető életfeltételek sem adottak. Se élelem, se tiszta víz, se gyógyszerek. Az ENSZ becslései szerint a 28 milliós lakosságból 20 millióan nem jutnak elég táplálékhoz. A tavaly kirobbant kolerajárvány - amely főként szennyezett vízzel terjed - óvatos becslések szerint is már 1,2 millió embert fertőzött meg, és több mint 2500-zal végzett. Jemenből menekülni sincs igazán hová. Az ENSZ becslései szerint több mint egymillióan kényszerültek már otthonuk elhagyására, ám a legtöbben csak az országon belül vándoroltak. Néhány tízezren legfeljebb a szomszédos államokig, Ománig (51 ezer), Szomáliáig (41 ezer), Szaúd-Arábiáig (40 ezer) jutottak. Jellemző azonban, hogy Szomáliában is olyan rossz a helyzet, hogy több mint 250 ezren a háború dúlta Jemenben kerestek menedéket.
Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a világ nagy reményekkel várta a Svédországban megrendezett és ma végződő békekonferenciát. Óriási áttörésre, azonnali megoldásra persze nem lehetett számítani, ám már önmagában az is eredmény, hogy a felek egy asztalhoz ültek. Két éve ennyit sem sikerült összehozni, a lázadó húszik rendre lemondták a részvételt. Ehhez képest most apró, de fontos lépéseket tettek.
Megegyezés született például több ezer fogoly kicseréléséről, márpedig éppen az effajta konkrét ügyek azok, melyek bizalmat építhetnek. Újranyitják a húszik által uralt egykori főváros, Szanaa repülőterét is, újabb köldökzsinórt biztosítva az éhező országnak. Tűzszünetet kötöttek a városban, egyelőre lesöpörték viszont azt ENSZ javaslatot, amely alapján a fegyveresek kivonása után közös vagy nemzetközi irányítás alá vonnák Hudajdát. Pedig a kikötőváros stratégiai fontosságú, mert oda érkezik a segélyek jelentős része. Ami a leglényegesebb, a tervek szerint jövő év első felében újabb tárgyalások lehetnek, ahol megtehetik a következő lépést.
Kérdés, hogy mit szólnak ehhez a térségbeli hatalmak? A fű alatt a lázadó húszikat támogató síita Irán közleményben ugyan üdvözölte a békekonferenciát, ám Teherán növekvő belső problémái ellenére sem valószínű, hogy teljes hátraarcot vágna ki Jemenben. Ugyanakkor az is egyértelmű, hogy a húszik körül fogy a levegő, nemzetközi megítélésük nem javul, területeik egyre fogyatkoznak, a Hudajda ellen nemrégiben indított ostrom a sarokba szorította őket. Másrészt a nemzetközileg elismert jemeni kormányt támogató Szaúd-Arábia vezette arab koalíció is kényelmetlen helyzetben találta magát. Az elhúzódó háború nem csak költséges, de a civil áldozatok miatt az emberi jogi aggodalmak céltáblája is lett. Különösen mióta Szaúd-Arábia isztambuli konzulátusán októberben meggyilkolták Dzsamál Hasogdzsi szaúdi újságírót, egyre többen kötik össze az ügyet a jemeni háborúval.
Több nyugati ország például szünetelteti a fegyvereladásokat Rijádnak, az Egyesült Államok a légi üzemanyagtöltés leállítása mellett döntött, de a szenátusban is napirenden van az amerikai segítség megvonása (az amerikaiak még hírszerzéssel, tanácsadással támogatják az arab koalíciót). Ezek nélkül ugyan Szaúd-Arábia és a koalíció gond nélkül elboldogul, Donald Trump pedig többször támogatásáról biztosította a fontos közel-keleti szövetségest, ám a nemzetközi nyomás mindenképpen jelzés értékű. Mohammed bin Szalmán trónörökösnek - aki védelmi miniszterként megindította a jemeni offenzívát - most úgy kell a nemzetközi siker, mint egy falat kenyér.
Főként miután Rijádnak azt sem sikerül túl sikeresen kommunikálnia, hogy nem csak háborúzik Jemenben, hanem óriási összegeket is áldoz segélyezésre. Egyedül Szaúd-Arábia 2015 óta már több mint 11 milliárd dollárral támogatta az országot, idén több mint 740 millió dollárral magasan a legbőkezűbb donor volt, az Egyesült Államok például „csak” 210 millió dollárt adományozott. Ráadásul a szaúdiak nem csak vakon öntik a pénzt a rendszerbe, de szomszédos, és a konfliktusban mélyen érintett félként konkrét projektekben is közreműködnek, az egyszerű élelmezésen és kórházépítésen keresztül, a bankrendszernek nyújtott támogatáson át olyan részletekig, mint hogy GPS-használatra oktatják a helyi halászokat.Persze Rijádot joggal érhetné a vád, hogy ha nem lenne háború, a segélyekre sem lenne szükség. Ám mint láthatjuk, a háború lezárása koránt sem egyszerű feladat. Katonai erővel a konfliktus nehezen kezelhető. Egyrészt, mert a húszik szívós ellenfelek, másrészt mert a sűrűn lakott városi területek elleni támadás rendkívüli civil áldozatokkal járna, amit az arab koalíció nem vállalhat. Persze tudják ezt a lázadók is, ezért a másutt már jól bevált „emberi pajzs” taktikáját alkalmazzák. A svédországi tárgyalások most újabb lehetőséget teremtenek a politikai megoldásra. Ám ha a közeljövőben sikerül is békét kötni, a porig rombolt Jemennek még hosszú évekre lesz szüksége, mire a sebei begyógyulnak.
