Egyre nehezebb kihámozni az elmúlt szűk három hét eseményeiből, mi vezérli a Fideszt és a kormányt a túlórakeretek erőteljes tágításakor. A szakszervezetek által csak rabszolgatörvénynek nevezett javaslat kapcsán a kormánypárton kívül minden érintett próbálja ledobni magáról a felelősséget. A hazai munkaadói szervezetek már az első napokban jelezték: a javaslat őket is meglepte, és nem az ő igényük volt a túlóráztatás lehetőségének növelése. A Magyarországon működő német cégek szintén igyekeztek világossá tenni: ők ezt ebben a formában egyáltalán nem kérték. A szakszervezetek pedig erőteljesen tiltakoznak a dolgozók kizsigerelése ellen, mert hiába is igyekszik az ellenkezőjét elhitetni a kormány és a Fidesz, a változások sok jót nem hoznak a munkavállalók számára.
Az amúgy is bonyolult munkaidő-szabályozás tervezett változtatásainak okait és célját ugyanakkor a tervezetet jegyző Kósa Lajos magyarázatai nem segítik megérteni - pláne, hogy felszólalásaiban sokszor maga is kever időnként fogalmakat. A szakszervezetekkel utólag lefolytatott - és most már egyértelműen látszategyeztetéseknek nevezhető - találkozók után közölt ellentétes információk, a napról napra változó javaslatok szintén nem könnyítik a tisztánlátást. Persze a kormánynak ez feltehetőleg nem is célja, mivel valószínűleg inkább a külföldi befektetőknek kívánt üzenni a túlórakeretek felemelésével: a munkaerőhiány ellenére Magyarország még mindig megfelelő célpont a termelési beruházások számára.
Erre utal Szijjártó Péter nyilatkozata is. A külgazdasági miniszter pár nappal a javaslat benyújtása után arról beszélt Düsseldorfban: a Magyarországon beruházó észak-rajna-vesztfáliai cégek már régóta kérték, hogy biztosítsák nekik a szükséges munkaerőt, és most örülnek a kormány erre irányuló javaslatainak. Ezek a beruházások azért fontosak a magyar gazdaságnak, mert a magyar autóipar már a 28 százalékát adja a teljes feldolgozóipari kibocsátásnak, az ágazat jövőbeni versenyképessége pedig nagyban függ attól, hogy a modern beruházások milyen mértékben érkeznek Magyarországra – mondta.
Csakhogy ami az íróasztal mellett jó megoldásnak tűnik a munkaerőhiány kezelésére, az a gyakorlatban épp a visszájára sülhet el. Ha a törvényjavaslatban foglalt lehetőségekkel a vállaltok valóban élnek, akkor a dolgozóik könnyen otthagyhatják őket. A cégeknek nem érdeke rabszolgákként tartani dolgozóikat – mutatott rá Dirk Wölfer. A Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara kommunikációs vezetője a magyarországi német cégek vezetőivel, HR-szakembereivel folytatott beszélgetései alapján azt is kijelentette: ebben a formában biztosan nem szorgalmazták az itteni német cégek a változtatásokat. A magyar munkaerőpiac már így is jóval rugalmasabb a munkaidő tekintetében, mint a német. A túlóra pedig drágább, mint a rendes munkaóra, a cégeknek nem érdeke tehát, hogy túlóráztatással váltsák ki a hiányzó munkaerőt -magyarázta. Szerinte a törvényjavaslatban foglaltakkal csínján kell majd bánniuk a munkaadóknak, ha nem akarják, hogy dolgozóik elmenjenek.
Az ipari cégek helyi vezetőinek ugyanis a szakemberhiány mellett egyre inkább amiatt fő a feje, hogy megállítsák, vagy legalább mérsékeljék a helyenként már 40 százalékra rugó fluktuációt. Ebben pedig nem segítene, ha rabszolgákként akarnák dolgozóikat túlóráztatni. A létszámhiány miatt a legtöbb cégnél a munkahelyi légkör már amúgy is rendkívül stresszes, a túlórakeretek már márciusra kimerülnek. A törvényileg most megengedettnek akár a dupláját is ledolgoztatják a munkáltatók, több helyen az ezért járó hatósági büntetéseket is belekalkulálják a költségvetésbe. A teljesítőképességük határán táncoló dolgozók egészségügyi állapota ugyanakkor nemzetközi mérések szerint is egyre romlik, és évről évre nő a munkahelyi balesetek száma is. Mindez egy öngerjesztő folyamat, hiszen a rossz munkahelyi légkör és a túlzott terhelés miatt hamar távoznak az újoncok, de akár a régiek is, ami miatt tovább fokozódik a létszámhiány, további rendkívüli terhelést róva az ottmaradókra. Ebben a helyzetben nehezedik hatalmas nyomás a helyi menedzsmentre, amely a tervszámok teljesítése miatt a legjobb szándék mellett sem tud odafigyelni a dolgozók munkakörülményeire, túlterheltségére – panaszolják a szakszervezetek. Az érdekvédők egyébként attól is tartanak, ha nem kezelik a fenti problémákat – márpedig a rabszolgatörvény arra épp nem alkalmas - az egész a visszájára sül el, és a munkaerő-problémák miatt néhány cég hamarosan befejezi a termelést. Vagy ide sem hozza.
