Történelmi nap lesz a mai a német belpolitikában. Angela Merkel, a második világháború utáni bő hét évtized egyik legfontosabb személyisége távozik a kereszténydemokraták elnöki székéből. Hogy mekkora felelősség hárul a CDU küldötteire a holnap záruló hamburgi kongresszuson, az is jelzi: feltehetően az lesz 2021 után Németország kancellárja, akit most pártelnöknek választanak. Így nemcsak arról döntenek, milyen irányvonalat kövessen majd a párt, hanem arról is, milyen jövőt képzelnek el az Európai Unió számára.
Amíg Merkel kancellár marad, addig persze inkább ő lesz a német belpolitika arca, ő vesz részt a brüsszeli uniós csúcstalálkozókon, határozza meg a bel- és külpolitikát, s tárgyal a külföldi állam- és kormányfőkkel. A szerepe mégis változni fog, s idővel a CDU új elnöke is egyre nagyobb beleszólást kívánhat a kormányzás ügyeibe is.
Merkelnek ezért sem mindegy, ki lesz a párt új elnöke. Ha Friedrich Merz egykori frakcióvezetőre, vagy Jens Spahn egészségügyi miniszterre esne a küldöttek választása, akkor állandó feszültség alakulhat ki a kancellár és a pártelnök között. Ha viszont a jelenlévők Annegret Kramp-Karrenbauert választanák meg a CDU élére, akkor várhatóan kiváló lesz az együttműködés a duó között.
Angela Merkel igen nehéz döntést hozott azzal, hogy október végén bejelentette, távozik a párt éléről. Ám úgy érezte, nincs más választása azok után, hogy a Bajorországban a CSU, Hessenben pedig a CDU szerepelt történelmien gyengén a tartományi voksoláson. A kancellár eltökéltségét mutatja, hogy már a hesseni fiaskó másnapján bejelentette terveit. Igaz, azt is közölte, hogy ezt már a nyári szabadsága alatt eldöntötte. Azóta többször is hangoztatta, egyetlen jelölt mellett sem kíván kampányolni. Ez teljesen érthető, hiszen kormányzása szempontjából felettébb kellemetlen helyzet állna elő, ha nyíltan támogatná a szívéhez legközelebb álló Annegret Kramp-Karrenbauert, miközben Merzet választanák meg a CDU élére.
Merkelt ezúttal sem csalta meg a politikai szimata. A bejelentése óta készített közvélemény-kutatások alapján megállt a CDU népszerűségének csökkenése, sőt a trend kezd megfordulni. Az utóbbi hetekben 2-3 százalékkal erősödött a CDU, igaz a 30 százalékot továbbra sem éri el, csak megközelíti. A Zöldek nyár óta tartó szárnyalásában megtorpanás tapasztalható, jelenleg 20 százalék körül áll a párt, de két felmérés ez alatt látta. A szociáldemokraták azonban ebből sem tudnak profitálni, az INSA például legutóbb már csak 13,5 százalékon mérte az SPD-t. Az AfD 15-16 százalék körül áll, megítélése nem különösebben változott az eltelt bő egy hónap alatt.
A német lapok nagyon visszafogottan ítélik meg az esélyeket, úgy vélik, akár célfotó dönthet. Az azonban nem is kérdés, hogy csak Kramp-Karrenbauernek és Merznek van esélye. A rajtuk kívül emlegetett Jens Spahn - Merkel politikájának legnagyobb bírálója - alighanem maga is tudja, csak a futottak még kategóriába sorolható. Talán elsősorban nem is a pártelnöki tisztség megkaparintása a célja, hanem az, hogy jobban megismerjék őt. Amennyiben 15 százalék körüli eredményt érne el, az már komoly eredmény lenne számára, s ebből akár a későbbiekben is politikai tőkét kovácsolhatna.
A jelöltek úgynevezett regionális konferenciákon számoltak be elképzeléseikről. Ezeken Kramp-Karrenbauert találták a legrokonszenvesebbnek és leginkább szavahihetőnek. Merz ugyanakkor a gazdasági kérdésekben brillírozott. Jens Spahnnal kapcsolatban az volt az általános vélemény: jobb teljesítményt nyújtott, mint amit a tőle megszokott radikális megnyilvánulásai alapján vártak tőle.
Kramp-Karrenbauer a kampány idejére sem adta fel a CDU főtitkári tisztségét, de konkrét megbízatása nem volt ez idő alatt. Nagy előnye, hogy igen jól ismeri a párt teljes hálózatát, ráadásul annak fontos láncszeme. Merzet ugyan sok kereszténydemokrata valóságos Messiásként emlegeti, majdnem tíz éve nem vett részt a politikai életben, aminek azért meg vannak a maga hátrányai.
A két favorit, AKK és Merz
Kramp-Karrenbauer legnagyobb előnye az, ami a hátránya is. Nevezetesen, hogy nehéz kilépnie a kancellár árnyékából. Bár Merkel senki mellett sem foglalt állást, nyílt titok, hogy ő a kancellár kedvenc jelöltje, elvégre az ő ötlete volt, hogy Kramp-Karrenbauer legyen a CDU főtitkára. Sokaknak tetszik, hogy Merkelhez hasonlóan a nyugodt erőt képviseli. Az azonban láthatóan őt is zavarta a kampányban, hogy sokszor „Merkel 2.0”-ként emlegették. Óvatosan próbált is elhatárolódni mentorától.
„Igen sokat köszönhetek Angela Merkelnek, bizonyos dolgok összekötnek bennünket. Ugyanakkor néhány témában eltérő álláspontot képviselünk”- hangoztatta. Egyebek mellett keményebb menekültpolitikát követelt, bár arra is nagyon ügyelt, hogy kiemelje: nem ezt tartja a legfontosabb kérdésnek. Kifejtette, tranzitközpontokat kell létrehozni a menekültek számára, s szorgalmazta, hogy minél több visszafogadó országgal kössenek bilaterális megállapodást. Saar-vidék korábbi miniszterelnökeként is kissé eltért a berlini kormány menekültpolitikájától.
A kereszténydemokraták főtitkára egyúttal úgy vélte, a CDU-t „láthatóbbá” kell tenni. Kifejtette, a párt nem annyira karakteres, mint a nyolcvanas évek elején.
Kramp-Karrenbauert több tartományi vezető is támogatja, köztük Armin Laschet, a befolyásos észak-rajna-vesztfáliai miniszterelnök. Nem állíthatnánk, hogy hátsó szándék nélkül. Abból indul ki, minél gyengébb személyiséget kell megválasztani, hogy minél jobban befolyásolhassa őt. A német sajtó által csak AKK-ként emlegetett politikus nagy hátránya, hogy Kelet-Németországban alig van támogatója, mivel az ottani CDU-nál úgy vélik, nem elég erős ahhoz, hogy háttérbe szorítsa a térségben kivételesen erős szélsőjobboldali Alternatívát (AfD).
Kramp-Karrenbauer szempontjából különösen nagy a tét. Ha ugyanis veszít, nem csak a főtitkári tisztségről kell lemondania, az is elképzelhető, hogy a politikának is hátat fordíthat. Friedrich Merznek ebből a szempontból nincs annyi veszítenivalója, hiszen jó ideig nem vett részt a napi politikában. Merz számára komoly fegyvertényt jelent, hogy kedden váratlanul kiállt mellette Wolfgang Schäuble, a párt egykori pénzügyminisztere. Ugyanakkor sokan úgy érezhetik, hogy a CDU szürke eminenciása ezzel hátba támadta Merkelt, s így bosszulta meg azt, hogy egykor nem ő lett a kereszténydemokraták elnöke.
Merz jóval radikálisabb menekültpolitikát folytatna a kancellárnál. Nagy feltűnést, s nem éppen pozitív visszhangot keltett az a kijelentése, amely szerint az alkotmányból törölni kellene az üldözöttek menedékhez való jogát. Ám Merkel gazdaságpolitikájával sem ért egyet, sőt kormányzásának koncepciójával sem. Úgy véli, erősíteni kell a központi hatalmat, s véget kell vetni a kompromisszumok politikájának. Szerinte a CDU-nak jobban el kell különülnie a szociáldemokratáktól, ami nehezebb együttműködést vetít előre a nagykoalíció pártjai között.
Sokakat a CDU-n belül éppen az aggaszt, hogy nehéz elképzelni, Merz pártelnökké választása esetén hatékonyan tudna együttműködni a kancellárral. Visszatetsző lehet, hogy parlamenti mandátum nélkül akar beleszólást az ország ügyeibe. Feltételezések szerint Merz akár arra is kísérletet tehet, hogy a CDU képviselőcsoportjának támogatásával elérje Merkel lemondását és a kancellári tisztség megkaparintását. Szövetségesei biztosan lennének hozzá, ugyanakkor a szociáldemokraták aligha adnák a nevüket egy ilyen megoldáshoz.
Merz mellett szólhat, hogy egyesek szerint a CDU-nak ismét férfiasabbá kell válnia, s a kongresszuson a választók 65 százaléka férfi. Nem kérdés, hogy a jelöltek közül ő rendelkezik a legjobb retorikai képességekkel. Feltételezések szerint a választás első fordulójában Kramp-Karrenbauer végez az élen, Merz azonban azt reméli, hogy a második körben megszerzi a Spahnra szavazók támogatását.
