Az után az átirat után, amelyet Vix alezredes ,,Párizsból kapott utasítások teljesítéseként”- a keleti szövetséges hadseregek parancsnoksága nevében a magyar kormányhoz intézett és amelyben a szlovák területek átadását követeli, nem lehet meglepő hatású az a hír sem, hogy Foch marsalltól Prágába távirat érkezett, amely szerint a cseh-szlovák hadsereget az antant részeként elismerték.
Csütörtöki számunkban közöltük, hogy a cseh-szlovák kormány elrendelte a mozgósítást, 18-45 évig valamennyi korosztályt behívták. A cseh-szlovák csapatok tehát, mint az ántánt-hadsereg részei fognak bemasírozni az észak-magyarországi megyékbe és mi, annak hangsúlyozása, mellett, hogy Magyarország nem adja föl semmiféle jogát békésen tűrni fogjuk a tót megyék megszállását.
Egyebet nem tehetünk, nem is akarunk tenni, mert nem a fegyver erejétől, hanem a jog és igazság érvényesülésétől várjuk az ország gazdasági fejlődése lehetőségének elérését.
Bízunk benne, hogy a békekonferencián a wilsoni elvek fognak érvényesülni és a magyarlakta területek az idegen politikai hatalom és idegennyelvű kultúra uralma alól visszakerülnek a magyar népállam kebelébe. Amily igazságtalan volna azokat a területeket ahol a szlovákok, románok és a szerbek vannak többségben, magyar uralom alá hajtani, éppoly igazságtalanság és jogtalanság volna az is, ha a nemzetközi konferencia nem venné figyelembe, hogy a csehek és románok részéről követelt megyékben olyan területek is vannak, ahol magyar lakosság a többség.
A népek önrendelkező jógának kell érvényesülnie a békekonferencián és ezt a jogot követeli magának a magyar nép is.
Népszava 1918. december 6.
