Az állami szerveknek minden évben kötelessége nyilvánosságra hozni az előző év kórházi fertőzésekkel kapcsolatos statisztikáit. Mint a TASZ a honlapján felidézi: idén ezt rendeletmódosítás és trükközés kísérte, de végül közzétettek néhány adatot.
Mint írják, a jelentés nem tartalmazza azokat a számokat, amelyek valóban hasznos információt nyújtanának: nem derül ki belőle, hogy hányan fertőződtek meg és hányan haltak meg kórházi fertőzés miatt, és nem tudhatjuk meg a kórházakra bontott megbetegedések számát sem. Másrészt az alapvetően szakmai jelentés a laikusok számára nehezen értelmezhető formában közli azokat az adatokat is, amelyek megtalálhatóak benne. A dokumentum idén sem lett érthetőbb, de a TASZ összegyűjtötte a legfontosabb statisztikai adatokat.
Folyamatos növekedés, hiányos diagnosztika
A jelentés kitér a járványokra, vagyis az egymással összefüggő fertőzéses esetekre. A dokumentum kiemeli: a járványok kialakulásában szerepet játszik, hogy kevés az egészségügyi dolgozó, a kórházak zsúfoltak és nincs lehetőség a megfelelő elkülönítésre sem.
A jelentésből kiderül, hogy a multirezisztens kórokozók (olyan baktériumok, amelyek a legtöbb antibiotikumra nem reagálnak) által okozott fertőzések gyakorisága az elmúlt években folyamatosan nőtt, 2017-ben 25,1 fertőzés jutott 10 000 kórházakból elbocsátott betegre.
A Clostridium difficile (CDI) olyan bélbaktérium, ami az egészséges embereknél rendszerint nem okoz panaszokat, de nem egészséges bélflórával rendelkező betegeknél súlyos hasmenést, bélgyulladást és akár halált is okozhat. A jelentés szerint ezeknek a fertőzéseknek a száma az elmúlt évek során kismértékben csökkent.
A TASZ azonban kiemeli: a csökkenő esetszám miatt látszólag kedvezőbb képet árnyalja, hogy az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ jelentése szerint Lengyelországgal, Csehországgal, Horvátországgal vagy Szlovákiával összevetve csak a horvátoknál végeznek annyira kevés tesztet, mint nálunk. Pedig épp ezekből derülhetne ki, hogy egy beteg ezzel a fertőzéstípussal rendelkezik-e, vagyis ez a diagnózis megfelelő és egyszerű módja.
Abban viszont a horvátokat is magasan lekörözzük, hogy milyen eséllyel találnak a laborvizsgálatok ilyen fertőzést a betegeknél: vagyis az EU-ban a horvátok után nálunk végzik a legkevesebb tesztet, de ezek messze a legtöbb esetben lesznek pozitívak – minden negyedik vizsgált betegnél valóban találnak is fertőzést.
A jelentés véráramfertőzésként hivatkozik a köznyelvben vérmérgezésnek, vagyis szepszisnek nevezett fertőzésre, ami még mindig az egyik legsúlyosabb szövődménye az egészségügyi ellátásnak. A dokumentum szerint a vérmérgezéses esetek száma is folyamatosan emelkedik.
A TASZ kiemeli, hogy a jelentésből hiányoznak bizonyos adatok (a 4935 MRK-fertőzött közül csupán a biztosan MRK-fertőzésben meghaltak számát közli), és a számokkal könnyű játszani, a különböző módszertanok közül az aktuálisan legkedvezőbbet kiválasztani.
„Azoknak a száma ugyanis relatíve elég alacsony, akik esetében dokumentálták, hogy a halált valamelyik kórházi fertőzés okozta. Az már gyakoribb, hogy egy beteget diagnosztizálnak ugyan kórházi fertőzéssel, de a halál okánál már nem tüntetik ezt fel – ez máris sokat javít a statisztikán. És akkor azokról az esetekről még nem is beszéltünk, amiket diagnosztizáltak ugyan, de a fertőzés tényét és következményét mégsem jelentették a központi rendszerbe. Meg vannak persze azok is, akiknek a dokumentációjába be sem kerül a fertőzés ténye, és akik még a diagnózisig sem jutnak el” – emelik ki.
A TASZ pert indított az Emmi ellen annak érdekében, hogy legyenek nyilvánosak a kórházakra lebontott kórházi fertőzésekkel kapcsolatos adatok is. Jelenleg a Kúria döntését várják.
