Nemrég a kormánytól való távolságtartással nem igazán vádolható, így aztán általában jól értesültnek bizonyuló Magyar Idők írt arról, hogy ismét aktuálissá vált a vasárnapi nyitva tartás szabályozásának kérdésköre. A lap szerint a hét utolsó napján való munkavégzés tilalmát szorgalmazó Kereskedelmi Dolgozók Független Szakszervezete (KDFSZ) képviselőit két szaktárca illetékesei is tárgyalóasztalhoz hívták, sőt a megbeszélések Palkovics László innovációs és technológiai miniszter felügyeletével már meg is kezdődhettek. Az értesülést a Kormányzati Tájékoztatási Központ cáfolni igyekezett, közleményükben úgy fogalmaztak: a kormány nem kívánja újra megnyitni ezt a kérdést.
Nem zörög a haraszt…
Nem lenne csoda, ha erről néhányaknak a „láttam én már karón varjút” közmondás ugrott volna be. Elég ugyanis csak néhány hónapot visszamennünk az időben, hogy kiderüljön, az ilyesfajta tagadás nem mindig hosszú életű. Kevéssel az áprilisi országgyűlési választások után a képviselők fizetésemelésének híre járta be a sajtót, a Fidesz akkor is hamar közölte, a javaslat nincs napirenden. Hogy aztán júliusban mégiscsak megszavazzák a honatyák tiszteletdíjának bruttó 748 ezer forintról 948 ezerre növelését. De a közelmúltban számos más esetben – a cafeteria-rendszer megnyirbálásától a közszféra leépítésén át a „rabszolgatörvénynek” is nevezett túlóra-szabályozásig – bebizonyosodott, hogy amiről egyszer suttogni kezdenek, az előbb-utóbb könnyen valósággá válhat.
Egyre inkább úgy fest, a hatalom részéről egyfajta technikáról van szó. „Bedobnak” egy tervet, figyelik a reakciókat, ha úgy tetszik, „tesztelik” az embereket. Ha nincs érzékelhetően nagy ellenállás, akkor úgy veszik, az ötlet zöld utat kapott. Az évek során nem egy esetben láthattuk, hogy az óvatosabb „piszkálásból” hogyan lett teljes offenzíva abban a pillanatban, amikor kiderült, a társadalom nagy részének ingerküszöbét nem üti meg például a civilek, a CEU vagy épp a hajléktalanok vegzálása.
Amikor viszont jelentősnek mondható tömegek mozdulnak vagy mozdulhatnának meg egy ügyben, akkor a kormány kénytelen meghátrálni. E ritka esetek közé tartozik a világsajtót is bejárt tüntetést kiváltó internetadó 2014-es „be nem vezetése” vagy a 2024-es budapesti olimpiai pályázat tavaly februári visszavonása, amelyre röviddel azután került sor, hogy a Momentum elegendő aláírást gyűjtött össze az ügyben egy népszavazás kiírásához. És – idáig legalábbis úgy tűnt – ilyen a vasárnapi boltzár is.
Még mindig nem
Amikor a téma felmelegítéséről beszélünk, egyvalamit nem vághatunk az ötletgazdák fejéhez, jelesül, hogy ne szóltak volna előre. Semjén Zsolt ugyanis a 2016-os visszakozás idején leszögezte, korábban is minden fontos programpontjukat sikerült megvalósítaniuk, szóval a szabad vasárnapot sem adják fel. Az említett szakszervezet (KDFSZ) álláspontja szerint most érdemes újra a társadalom elé lépni az üggyel, hiszen a fogyasztói szokások megváltozása miatt manapság elfogadhatóbb lenne a korlátozás. Nos, nem tudjuk pontosan, mit értenek ezalatt, a válasz mindenesetre a Publicus Intézet Vasárnapi Hírek számára készített kutatása szerint egy elég határozott: nem!
A friss kutatás szerint ugyanis az emberek 64 százaléka nem támogatja, hogy ismét kötelezően zárva legyenek vasárnap az üzletek – a helyeslők aránya 29 százalék (a többiek nem formáltak véleményt a kérdésben). A számok alapján úgy fest, a társadalom hozzáállása ebben az ügyben az évek során semmit sem változott: a boltzár idején a Tárki 59, a Medián 62, az Ipsos pedig 68 százalékra mérte az ellenzők táborát.
A Publicus mostani adatai alapján az egyik legérdekesebb, hogy még a leginkább érintettek, azaz a kereskedelemben dolgozók körében is kényelmes többségben (58-40 százalék) vannak azok, akik a vasárnapi nyitva tartás mellett teszik le a voksukat – vagyis még azok se igazán kérnek az intézkedésből, akik elvileg az egyik fő kedvezményezettjei. A kötelező boltzárat ráadásul még a Fidesz szavazóinak több mint fele (55 százaléka) is elutasítja.
Minden másnál jobban megosztotta a megkérdezetteket az, amikor arról kellett véleményt formálniuk, szerintük a kereskedelemben dolgozóknak mi az érdekük: 44 százalék szerint a vasárnapi zárva tartás, 41 százalék szerint viszont a nyitva tartás. Érdemes felidézni, a boltzár eltörlésekor Semjén Zsolt „számon kérte” a lakosságot, hogy a saját szabadságát szem előtt tartva nem mutatott szolidaritást a kereskedelmi dolgozókkal, azonban ezeket a számokat látva inkább úgy fest, sokan nem is igazán tudják, hogy akkor tesznek jót, ha elmennek vasárnap vásárolni, vagy ha nem. A szoros eredmény, illetve a választ nem adók magas aránya (15 százalék) is azt mutatja tehát, hogy a többség nem feltétlenül látja át az ügy – amúgy tényleg szövevényes – hátterét, gazdasági hatásait, csak egész egyszerűen nem akarja, hogy mások döntsék el helyette, mikor vásárolhat.
Egyszer volt…
A KDNP által kezdeményezett, 2015. március 15-e és 2016. április 23-a között érvényben lévő törvénymódosítás megtiltotta a bevásárlóközpontoknak és a 400 négyzetméternél nagyobb alapterületű üzleteknek, hogy a hét utolsó napján nyitva legyenek. A terv szerint ez a családok közösen eltöltött pihenőnapjává tette volna a vasárnapot, eközben a gazdaságot nem érintette volna hátrányosan, sőt a nagy üzletláncok forgalmát visszavetve a kisebb boltok forgalmát volt hivatott segíteni. Az eredmény finoman szólva is kétséges, Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára például röviddel a tilalom feloldása után a 24.hu portálnak úgy nyilatkozott, akkortájt háromezer kisbolt ment tönkre, a foglalkoztatottak száma 15 ezerrel csökkent, vagyis a boltzárnak igenis volt negatív hatása a gazdaságra.
A nagyobb probléma viszont az volt, hogy az emberek jelentős része kezdetektől szabadságkorlátozásként élte meg a dolgot – ahogy azt egyébként utólag Semjén Zsolt KDNP-elnök is elismerte. Nem véletlen, hogy rengeteg kísérlet történt a törvény visszavonására. A legemlékezetesebb az volt, amikor a Nemzeti Választási Irodánál az MSZP-s Nyakó István útját a „kopaszok” állták el a témában tervezett népszavazási kérdése benyújtásában.
2016 áprilisában aztán valahogy mégis porszem kerülhetett a gépezetbe, mert a Kúria hitelesítette a szocialisták kérdését, megteremtve ezzel a referendum lehetőségét. A kormány viszont nem várta meg, hogy összegyűljenek az aláírások, inkább maga törölte el a boltzárat – a hivatalos indoklás szerint azért, mert a társadalmat megosztó intézkedésnek bizonyult. A döntés mögött sokan már akkor is azt sejtették, hogy a Fidesz szerint túl nagy fegyver lett volna az ellenzék kezében egy esetleges sikeres népszavazás, amelynek akár mozgósító, összekovácsoló ereje is lehetett volna a vele szemben álló oldalon.
Nem is lenne olyan meglepő stratégia ez egy olyan párttól, amely a 2010-es elsöprő győzelmét részben szintén egy népszavazással, a 2008-as szociálissal alapozta meg.
Eleve halott ügy
A rendelkezés eltörlése után amúgy – Semjén Zsolt Magyar Időknek adott interjúja révén – kiderült, a fideszes Varga Mihály vezette gazdasági tárca voltaképp sosem támogatta az ügyet, csak „fél, vagy inkább negyed szívvel” állt mellé. Ez persze nem is csoda, hiszen a kormány tagjai a kezdetektől tudhatták, hogy az emberek túlnyomó többsége nem akar vasárnapi boltzárat, ezt többek közt már egy 2011-ben általuk megrendelt kutatás is kimutatta. A felmérést egy MS Concord nevű tanácsadó cég végezte el bő 3 millió forintért, az eredmények pedig nagyjából kétharmados elutasítottságot mutattak. A cég elemzésében hozzátette, ennek egyik oka, hogy az emberek nem szeretnék, ha direkt hatalmi eszközökkel befolyásolnák a szokásaikat és a viselkedésüket.
A szóban forgó 2011-es tanulmány dátumából kiderül, a téma már közvetlenül a kormányváltás után napirenden lehetett, és ezek szerint legalább 4 éves „őrlődés” előzte meg az életbe léptetését. A tipródás nem is véletlen, hiszen az intézkedésbe a kezdetektől kódolva volt a széles körű elutasítottság. A miértekre többféle magyarázat született, az egyik szerint ezzel a gesztussal adózott a Fidesz az amúgy nehezen észrevehető KDNP-nek, amely a vasárnapi boltzár ügyét mint egy „láthatósági mellényt” ölthette magára. De akadnak, akik szerint a kormánypártok, amelyeken a migrációs válság idején sokan számon kérték az emberségességet, a hét utolsó napjának – bibliai „rendeltetésszerű” – pihenőnappá tételével akarták bizonyítani, hogy nagyon is keresztények.
Utáljuk, de megoldjuk
A mai magyar társadalmat időnként az a vád éri, hogy mindent túl könnyen „lenyel”, és úgy néz ki, ebbe a sorba a vasárnapi zárva tartás esetleges visszahozása is beleillene. A Publicus kutatása szerint ugyanis a válaszadóknak csak a 34 százaléka élné meg nehézségként, ha a jövőben csak hat napig lennének nyitva az üzletek, míg 66 százalék át tudná hidalni a dolgot. Egyértelmű: rengetegen vannak, akik bár ellenzik az ötletet, ha mégis visszatér, túllépnek rajta.
A kérdezőbiztosok arra is kíváncsiak voltak, vajon az emberek szerint a kormány visszahozza-e ebben a ciklusban a vasárnapi boltzárat? A relatív többség, 44 százalék szerint igen, míg 37 százalék szerint nem – az állást nem foglalók aránya itt is magas volt. Az adatok a pártpreferencia szerinti bontásban válnak igazán érdekessé, hiszen amíg a Fidesz-szimpatizánsok 50 százaléka hisz a korlátozás újrabevezetésében, addig a Jobbik- vagy az MSZP-táborban csak 21, illetve 25 számít rá.
A talán legtanulságosabb eredmények pedig akkor születtek, amikor a válaszadókat arról kérdezték, mi lenne, ha az ügyben népszavazásra kerülne sor. Az biztos, hogy a téma megmozgatja az embereket, hiszen 76 százalék jelezte, elmenne a referendumra, de csak szűk többség, 52 százalék voksolna biztosan arra, hogy nyitva legyenek vasárnap az üzletek – ugyanakkor 37 százalék a zárva tartás mellett van. Elsőre meglehetősen furcsa lehet, hogy miközben a korábban taglalt módon 64 százalék nem támogatja a boltzárat, addig egy esetleges népszavazáson már csak alig több mint felük szavazna ellene. A látszólagos ellentmondás feloldását a Fidesz-táborban kell keresnünk, ahol miközben elvi szinten 55 százalék elutasítja és csak 37 százalék támogatja a korlátozást, addig, ha népszavazásra kerülne sor, szinte teljesen megfordulnának az arányok. Úgy tűnik tehát, hogy a kormánypárti szavazók jelentős hányada nem akar ugyan kötelező boltzárat, de ha szavazni kéne róla, azért mégsem menne szembe kedvenc pártja akaratával.
Hogy végül mi lesz a vasárnapi zárva tartással, majd kiderül, mindenesetre, ahogy 2015-ben is bevezették a többség nyilvánvaló akaratával szemben, úgy végső soron ezután is sor kerülhet rá. Kutatásunk alapján az emberek továbbra se akarják, de ha bevezetik, és közben arról is tesznek, hogy ezúttal még véletlenül se csusszanjon át népszavazási kérelem az ügyben, akkor „elketyegünk” majd vele.
Ahogy annyi minden mással, úgy ezzel is.
