Több mint cinikus volt a reakciója Gulyás Gergelynek arra a kérdésre, hogy vajon a kormány hajlandó-e lépni a CEU ügyében december 1-ig, az egyetem által megadott végső határidőig. A fantasztikus idomulási képességekről bizonyságot tévő kancellária miniszter azt találta mondani, hogy ez a határidő egyetlen törvényben sem szerepel.
Nekem már Lázár János hasonlóan nagyképű, cinikus, a lényeget elkerülő válaszaival kapcsolatban is súlyos aggályaim voltak, de hittem egy picit, hogy Gulyásnál ez más lesz, ő majd kulturáltabban fogja kezelni a kérdéseket, tisztelettudóbban fog hazudozni, válaszokat elkerülni. De nem ez történik.
Mondanám, hogy felháborító, de bánjunk csínján a jelzőkkel; annyi minden történik ma Magyarországon, hogy a végén kifogyunk a megfelelő szavakból, értéktelenné válnak a kifejezéseink. Hogy csak az utóbbi napok termését nézzük, vajon mit mondjunk a Gruevszki-ügyről, mit az elképesztő méretű fideszes médiaholdingról, vagy éppen a CEU már említett költözéséről? Csupa olyan esettel állunk szemben, amely a nemzetközi politikai életben is megütközést keltett, itthon azonban csak egy szűk kisebbség idegeit borzolja.
Maradjunk most a CEU ügyénél, az egyetem által szabott határidő ugyanis lejárt. Itt vagyunk december 1-jén, és a kormány, illetve a kormánypárti többségű parlament a füle botját nem mozgatta, legfeljebb az idézett Gulyás-féle cinizmus, illetve Kósa Lajos mélyenszántó gondolata –„A CEU nem költözik, Budapest jobb hely, mint Bécs” – karcolgatta az idegeinket. Így aztán tudomásul kell vennünk: Orbán Viktor - egy amúgy nehezen megfejthető indíttatásból - elüldözte Magyarországról a CEU-t; itt többé amerikai diplomát nem lehet szerezni.
Tudom persze, hogy miután a Közép-Európai Egyetem bizonyos részei nem hagyják el Budapestet, a jobboldal azt fogja hangsúlyozni: lám, blöff volt csak az egész – üdv Kovács Zoltán volt kormányszóvivőnek, hajdani CEU hallgatónak - , hiszen a Soros-egyetem itt van, látható a cégtáblája is a Nádor utcában. És a Fidesz ipari méretűvé duzzasztott sajtója egyhangúan, egy központból irányítottan ezt fogja hangoztatni, így aztán az egyébként is közönyös magyar emberek úgy mennek el majd a hír mellett, mintha el se hangzott volna.
És ez az, amit pontosan kiszámol a magyar miniszterelnök; hiába a külföld zajongása, az Európai Parlament vagy az amerikai kormány morgolódása, enyhe figyelmeztetése, csak a Vezér szerepet erősítő politika és kommunikáció hajtja őt. Gondolom, mintha hájjal kenegetnék, amikor Marine Le Pen elismerő szavait hallja. Közben láthatóan egyre inkább elhiszi: úgy lehet ő a szélsőjobb vezéralakja Európában, hogy a középen álló politikus maszkját viseli. Ez a maszk itthon elég jól takarja az arcát, a nemzetközi vizeken azonban látják a mögötte rejtőzködő kalóz személyét is. Azét a kalózét, aki a mai nappal éppen bennünket rabolt ki, és fosztott meg attól az értéktől, amit a CEU mint egyetem, mint rang, mint presztízs jelent.
Magyarország persze ettől nem lett kisebb. Csak kevesebb.