Az igazi háború a kommunikációs térben zajlik
– Mennyire érkezett váratlanul ez az incidens?
– Semmiképp sem váratlan, hiszen a térséghez kapcsolódóan az elmúlt néhány hónapban jelentős kommunikációs „háború” alakult ki, melynek során egyre súlyosabb vádak, ellenvádak és kölcsönös fenyegetések fogalmazódtak meg.
– Indokolt volt a hadiállapot bevezetése, vagy csak belpolitikai húzás?
– Az eddigi tények, a hadi állapot bevezetésének konkrétumai és főleg az ukrán belpolitikai közbeszéd, az ottani vélemények azt sugallják, hogy valóban inkább belpolitikai okai lehetnek eme intézkedésnek. A hadi állapot bevezetése formailag (választások tilalma, választási határidők módosítása stb.) és tartalmilag (média ellenőrzése, gyülekezés tiltása, önkormányzatiság felfüggesztése stb.) is befolyásolhatja a választásokat. Úgy tűnik azonban, hogy az ukrán ellenzék jól reagált erre a politikai kihívásra és kivédte ezen akadályokat. Ebből a szempontból Petro Porosenko elnök esélyei tovább csökkenhetnek.
– Nyugati részről a válasz ismét kimerült néhány elítélő nyilatkozatban.
– Jelenleg nem valószínűsíthető, hogy a nemzetközi közösség hatékonyan felléphet ebben az esetben, hiszen az olyan súlyosabb esetekben, mint például a Krím-félsziget elfoglalása vagy a kelet-ukrajnai hadi cselekmények sem született megnyugtató megoldás az eddigiekben.
– Elképzelhető a konfliktus kiszélesedése?
– A szakértők többsége úgy látja, hogy jelentős eszkalációra nem kell számítani, hiszen az egyik fél érdekeit sem szolgálná. Nagy biztonsággal állítható, hogy Oroszország szárazföldi offenzívája nem várható a közeljövőben, annak előnyei nem mutatkoznak, az oroszok stratégiai céljai jelen helyzetben is teljesülnek. Egy ilyen beavatkozás következményei viszont beláthatatlanok, ez az oroszoknak nem érdeke. Minden ilyen hír kapcsán arra kell gondolni, hogy az orosz-ukrán hibrid konfliktus egyik legfontosabb összetevője a kommunikációs térben vívott harc, mely nem nélkülözheti a túlzásokat.
– Magyarország rendre megvétózza a magasabb szintű NATO-Ukrajna tanácskozásokat az ukrajnai magyar kisebbséget hátrányosan érintő ukrán oktatási törvény miatt. A most kialakult helyzet változtathat-e ezen ?
– Magyarország nem akadályozza NATO és Ukrajna közötti katonai, vagyis lényegi, tartalmi együttműködést, inkább csak formálisabb politikai szintű kommunikációt, és itt is csak formálisabb fórumokat, a munkacsoportok továbbra is folyamatosan és hatékonyan működnek. Ennek, az inkább szimbolikus jellegű intézkedésnek emberi jogi és kisebbségvédelmi okai vannak, mint közismert, hiszen humán területhez kapcsolódó oktatási törvényről van szó. Ennek fényében - vagyis mivel a szövetségi rendszerünk stratégiai, védelmi, biztonsági célkitűzéseit és munkáját nem érinti az ügy - úgy látom, hogy a magyar álláspont változása nem valószínű. Ukrajna álláspontjának változása pedig nem kizárt, hiszen orosz fenyegetéssel szemben minden szövetség és barátság egyre értékesebb, az ukrán nemzeti egység és szuverenitás záloga pedig az eddigiekben és a jövőben is a nemzeti kisebbségekkel való baráti szövetség és nagyvonalú bánásmód lehet.
Senki nem szeretné, ha elfajulna a konfliktus
– Mennyire érkezett váratlanul ez az incidens?
– A térségben nagyon feszült a helyzet. Az ukrán kereskedelmi hajókat a Kercsi-szoroson való áthaladás előtt az orosz határőrség szigorúan ellenőrzi, ezzel gyakran két-három napos várakozásra kényszerítve azokat. A két ország között még 2003 decemberében megkötött és ma is hatályban lévő szerződés szerint már maga az ellenőrzés jogossága is megkérdőjelezhető. Oroszország a Krím annexiójától kezdve a Kercsi-szoros és az Azovi-tenger vonatkozásában úgy viselkedik, mintha azokra kizárólagos jogot formálhatna. Erre azonban semmi nem jogosítja fel. Attól még, hogy a Krím elcsatolásával a Kercsi-szoros mindkét oldala orosz felügyelet alá került az Azovi-tenger nem vált orosz beltengerré. Ha ez attól függene, hogy egy tengeri szoros mindkét partja egy államhoz tartozik, akkor a Fekete-tengert török beltengernek kellene tekinteni. Nem nehéz tehát belátni az orosz igény abszurditását. A csaknem 4 milliárd dollárért felépített kercsi-híd védelme sem lehet indoka az ukrán hajók feltartóztatásának. Orosz részről ezt a feladatot úgy kell megoldani, hogy azzal semmilyen módon ne akadályozzák a szoroson való áthaladás szabadságát. Ez a korlátozásoktól mentes szabadság a 2003-as szerződés szerint nemcsak mindkét ország kereskedelmi, de hadihajóit is megilleti.
– Indokolt volt a hadiállapot bevezetése, vagy inkább csak belpolitikai húzás?
– Azzal, hogy a hadiállapotot csak egy hónapra és csak 10 megyére vezették be ez a kérdés elveszítette jelentőségét. És ezzel az a moszkvai vád is komolytalanná vált, hogy az ukránok azért provokálták az orosz őrhajókat, hogy a konfliktus nyomán Petro Porosenko javítani tudjon választási esélyein. Ez a hétfőn elfogadott rövid változat biztosan alkalmatlan erre.
– Nyugati részről a válasz ismét kimerült néhány elítélő nyilatkozatban.
– Nyilván nyugati oldalon senki nem szeretné, ha az incidens következtében eszkalálódna a konfliktus. Szerintem a nyugati magatartást a most feltörő indulatok lecsitítása fogja meghatározni.
– Elképzelhető a konfliktus kiszélesedése, további orosz támadások?
– Ezt nem kell komolyan venni. Oroszország aligha érdekelt egy nagyobb szárazföldi akcióban. Az jelentős - az orosz társadalom elől sem eltitkolható - közvetlen veszteségekkel járna, és a Moszkva elleni szankciók drámai megszigorítását hozná magával. Arról már nem is beszélve, hogy ha Oroszország újabb ukrán területeket szállna meg, azzal olyan terheket venni magára, amire biztosan nincs szüksége. Egy dolgot azonban továbbra sem lehet kizárni, hogy Moszkva valamilyen ürüggyel megpróbálja az Azovi-tenger északi partját ellenőrzése alá vonni.
