A hetvenhat éves énekest Leo Nuccit Münchenben - ahol vasárnap énekli a szerepet - értük utol telefonon, és rögtön megtudtunk tőle, hogy a fellelhető adatokkal ellentétben nem is ötvenegy, hanem régebb óta áll a színpadokon, kisebb jelentőségű előadásokban már 1961 óta szerepelt, amikor 1967-ben Spoletóban a Sevillai borbélyban Figaróként operai debütálásának mondható beugrásával sikert aratott. Azóta, mint elmondta nekünk, több mint háromezer előadásban vett részt, ezek között közel kétezer a Verdi színrevitelek száma.
Mint közismert Nucci szinte eggyé vált Rigolettóval – nálunk is járt néhány éve a tragikus sorsú hercegi mulattató szerepében – amit hivatalosan közel ötszázötvenszer énekelt, bár ha a közönség előtti jelmezes főpróbákat is beleszámítjuk, hatszáz fölé ugrik a szám, tudjuk meg tőle. Az idősebb Foscariként 1979-ben lépett fel először a Scalában Ricardo Chailly vezényletével, Cappuccillitől vette át a szerepet.
A Simone Boccnegra és a Rigoletto mellet ez a kedvenc Verdi operája, amely Olaszországban valóban nem olyan népszerű, mint a Traviata, a Rigoletto, vagy a Trubadúr, de igazából nem is érti, az operaházak miért ismétlik mindig ugyanazokat a műveket. A Foscari három koncertszerű előadásában szerepelt már a berlini operaházban Nucci, hihetetlen siker volt, de máshol is, például Monte Carlóban is nagy ovációval fogadták az opera concertantét, ahogy nevezte hirtelen olaszra váltva. És mi a különbség egy nagy Verdi mű és A két Foscari között? - kérdeztük.
Szerinte ennek az operának hasznára válik, ha koncertszerűen adják elő, mert a zenéje nagyon személyes jellegű. Tudja, nem a legjobb Verdi, kísérleti alkotás: a szoprán énekelni valója még tradicionális, mint Donizettinél, vagy a Nabuccóban, de a bariton, az idősebb Foscari szerepe már nagyon modern, közel áll a Luisa Miller, vagy a Rigoletto, a Simone Boccanegra világához. Ő nagyon szereti, és bár nem tartozik a legfontosabb operák közé az életműben, koncertszerűen előadva nagyon élvezetes lehet.
Amit igazán szeret Verdiben az az embersége, és noha az évtizedek során valóban számtalanszor énekelte Rigolettót, vagy Foscarit is, igyekszik mindig valami újat találni bennük, nem lehet ötszáznegyvenhatszor csak sétálgatni a színpadon és rutinból énekelni Rigolettót, mint ahogy egyetlen más operát sem, minden alkalommal újat kell nyújtani. Egy operaelőadás fizikailag is megterhelő lehet, hogyan tartja formában magát, érdeklődtünk. Mindenki tudja, lelkes amatőr kerékpáros vagyok, ha otthon elindulok, minimum hetven-nyolcvan kilométer, amit megteszek, hangzik a válasz. „Mentálisan pedig maga az éneklés tart rendben, Verdi, a klasszikus zene éneklése jelenti számomra az életet, hogy találkozhatom a közönséggel az egész világon" – fejezi be a beszélgetést a világhírű bariton.
