Miután 2017. október 30-án Leekens váltotta Bernd Storckot, sokáig csak a szimpatikusnak tűnő, ám többnyire semmitmondó nyilatkozatai alapján lehetett megítélni a 69 éves belga trénert, aki élesben 2018 márciusában irányíthatta először a válogatottat. Az évszakhoz képest szokatlan hidegben lejátszott idénynyitón aztán mindenkinek az arcára fagyott a mosoly, Kazahsztán ugyanis úgy nyert 3-2-re barátságos mérkőzésen a Groupama Arénában, hogy 10 perc után 2-0-ra vezetett.
Néhány nappal később Skócia is megverte a magyar együttest, amely Leekens vezetésével legközelebb júniusban sokkolta a közvéleményt: az előrelépés halovány jeleit sem mutató gárda „kiszenvedett” egy 1-1-et Fehéroroszországban, majd a bohózatba illő gólok mérkőzésén 2-1-re kikapott Ausztráliától Budapesten. Miközben Leekens minden értékelésében hangsúlyozta, hogy látja a fejlődést, sikerélmény nélkül zárta a felkészülést a csapat, amelynek öltözőjéből kiszivárogtak olyan hangok, melyek szerint nem biztos, hogy Leekens a legalkalmasabb ember arra, hogy a szeptemberben induló Nemzetek Ligájában irányítsa a csapatot.
Ekkor szánta el magát a váltásra a hazai szövetség.
A kapitányt kirúgták – utóbb az MLSZ első embere, Csányi Sándor is elismerte, hogy hibázott, amikor Leekenst választotta. A belgát a korábban a Budapest Honvéddal élvonalbeli aranyérmet nyerő, a Dunaszerdahellyel szlovák bronzérmesként végző Marco Rossi váltotta.
Szép dolog az önkritika, ám az olasz bemutatkozásakor, Finnországban erősen érzékelhető volt az elfecsérelt hónapok hatása, a gárda 1-0-ra kikapott Tamperében. Rossi a folytatásban első hazai meccsén sikerre vezette a válogatottat, ám a görögök elleni sikernél is nagyobb szó volt, hogy végre szervezettség nyomait mutatta a nemzeti tizenegy.
Az örömködést egy gyengébb október követte, az NL-t záró múlt heti, hazai mérkőzések viszont megmutatták, miért Rossi a megfelelő kapitány: az észteket és a finneket is 2-0-ra legyőző csapat Finnország ellen már a Rossi-csapatokra jellemző háromvédős felállásban kezdett, agresszíven letámadta ellenfelét, s ami a legfontosabb, kihasználta a helyzeteit. Az évzáró mérkőzést követően az NL-csoportja második helyén záró válogatott csatára, Szalai Ádám sokatmondóan felvetette: el lehet gondolkodni azon, mi lett volna, ha az első félévben nincs a Leekens-féle vakvágány.
„A második hely összességében jó eredmény, a két utolsó hazai mérkőzésünkön megmutattuk, hogy sokat fejlődtünk" – nyilatkozta a Népszavának a címeres mezben a finnek ellen debütáló középpályás, Holender Filip, aki jól ismeri Rossit, hiszen ő is tagja volt a Honvéd 2017-es bajnokcsapatának.
Három sikerrel, két döntetlennel és öt vereséggel, tehát negatív mérleggel zárta az évet a válogatott, mégis pozitív töltettel. Rossival mérkőzésről-mérkőzésre fejlődött a csapat, amelynek szemlátomást van stílusa. A játékosok elfogadták az olaszt, aki 2019-ben eddigi pályafutása legnehezebb feladata előtt áll: az MLSZ egyértelműen azt várja tőle, hogy kivezesse a csapatot a 2020-as, részben hazai rendezésű kontinenstornára.
