November 11-én a Párbeszéd Magyarországért (PM) taggyűlésén – kihívó hiányában - újraválasztották a párt eddigi társelnökeit, Szabó Tímeát és Karácsony Gergelyt. Néhány hete az LMP-ben a női társelnöki posztra is csak egy jelentkező volt (Demeter Márta), és láss csodát, ő is befutott. Az önállóan nehezen mérhető Párbeszédben és a 3 százalékos LMP-ben tehát rendben lezajlott a tisztújítás, ugyanakkor a közéletre gyakorolt hatásuk továbbra is esetleges.
Viszont mindkét politikai alakzat aktív szövetségi politikát folytat. Míg az LMP mind inkább a Jobbikba kapaszkodik, és prominenseinek többsége stratégiai partnerként tekint a radikális jobboldali tömörülésre, addig a PM a Magyar Szocialista Párt több évtizedes ismertségébe kapaszkodva igyekszik láthatóvá válni. Az MSZP-PM viszonya azt a látszatot kelti, hogy az apró PM több helyzetben is diktálna a kis-közepes szocialistáknak.
Ezt igazolja Szabó Tímea elnök asszony sajtótájékoztatón elhangzott mondata is, miszerint „csak úgy tudják elképzelni a szövetségesi politikát, ha jövőre az önkormányzati választáson Karácsony Gergely lesz a zuglói polgármesterjelölt, és ezt szövetségeseik helyi, regionális és országos szinten is támogatják.” Hétfőn délelőtt az MSZP volt elnöke, Mesterházy Attila így reagált: „Ma pedig ultimátumot adtak nekünk... A zuglói polgármesteri székért cserébe van csak közös lista?! (…)És ezt ráadásul utólag, a médián keresztül üzeni meg nekünk legfőbb szövetségesünk, a Párbeszéd? Egy párt, amelynek nélkülünk nem lenne frakciója, támogatottsága pedig elmarad a Kétfarkú Kutya Pártétól, a Momentumétól…” Véleményét a párt mai vezetői nem kommentálták, ami tisztázatlanságra utal. Már csak ezért is jó lenne, ha mindkét párt vezetősége észhez térne és tisztázná ezt a bolond helyzetet, mivel a választóközönséget továbbra sem érdekli a szövetséges ellenzéki pártok torzsalkodása.
A sajtótájékoztatón társelnök asszony újfent kiemelte, hogy a PM elsődleges (!) célja a mindenki (!) számára elérhető alapjövedelem bevezetése. A Párbeszéd ezzel a javaslattal már évekkel korábban előállt (2018. évi választási programjában is szerepelt önálló pontként), de senki sem állt mellé, még a Karácsony Gergelyt saját miniszterelnök-jelöltjeként is támogató MSZP sem. Előhúzták már a kalapból a négynapos munkahét forradalmi ötletét is, és idén októberben törvényjavaslatot nyújtottak be annak érdekében, hogy ne kelljen ledolgozni a hosszú hétvégéken kapott plusz pihenőnapokat.
A PM még most sem érti, hogy a feltétel nélküli alapjövedelem (FNA) bevezetése Magyarországon tízéves távlatban sem időszerű, mint ahogy a Föld egyetlen országában sem rendszeresítették. Kísérletek folynak regionális szinteken (település, kistérség stb.), de nemzetgazdasági méretben sehol nem alkalmazzák, de nem is tervezik a közeli jövőben. Arról én is tudok, hogy Magyarországon tavaly több felmérés készült az FNA lakossági támogatásáról. Azon, amelyet legutóbb a Párbeszéd rendelt a témában, semmi meglepetés nem történt: a megkérdezettek 79 százaléka örülne, ha állampolgári jogon - 25 ezer forint (fiatalkorú), 50 ezer forint (felnőtt) és 75 ezer forint (várandós anyuka) - pénzt hozna havonta a postás. Hangsúlyozom, a néhány ezer megkérdezett 79 százaléka igenelte ezt, és nem a 4,3 millió foglalkoztatott és nem a 2,7 millió nyugdíjas többsége. Egyébként célzott kérdésfeltevéssel ilyen arányú támogatást nem olyan nehéz szerezni; elég hivatkoznom a mostani nemzeti konzultációra, amely esetben a durván lebutított kérdésekre szinte biztos a válaszadók 95-98 százalékos egyetértő nyilatkozata.
Az FNA azonban gazdasági, szociológiai megközelítést és széleskörű társadalmi szolidaritást igényel. Lázálmaimban a 13. havi nyugellátás bevezetése és visszavonása kísért. Nagy boldogság a kezdetekkor, temérdek keserűség és csaknem politikai földrengés a kivezetéskor. Erről a Szocialista Párt sokat tudna mesélni, holott „csak” 2,5 millió ember volt érintett.
Az FNA nemzetgazdasági szintű rendszeresítéséhez valamennyi politikai közösség, köztestület és érdekképviseleti/civil szervezet egyértelmű, egyhangú támogatása szükséges, hiszen 9,6 millió Magyarországon élő ember állampolgári jogon járó juttatásáról lenne szó. Az intézmény esetleges bevezetésével kapcsolatban nem látom a nemzeti közmegegyezés kialakulásának jeleit. Ellenkezőleg: azt gondolom, hogy ebben az országban - a munkajövedelemből és az abból származó nyugdíjból - élők többsége nem fogadja el a személyi teljesítményektől abszolút független jövedelem-kifizetés elvét és gyakorlatát.