A nemzeti tizenegy a vasárnap legyőzött Finnország mögött másodikként zárt a Nemzetek Ligája C divíziójának 2. csoportjában, szervezett, jó játékkal hazai pályán mindhárom mérkőzését megnyerte a sorozatban. Lovrencsics kisebb sérülése után 90 percet játszott a csapat utolsó idei találkozóján, amelynek lefújást követően lapunk kérdéseire válaszolva értékelt.
Amikor Marco Rossi az észtek és a finnek elleni mérkőzés előtt arról beszélt, hogy hat pont a válogatott célja, sokan nem hittek abban, hogy elérhető ez a kitűzés.
Mi, akik a válogatottért dolgozunk hittünk benne, csak ez számít, örülök, hogy végül sikerült elérni a céljainkat. Mindkét mérkőzésre a korábbiakban elkövetett hibáinkból tanulva készültünk fel, a szövetségi kapitány által kitalált taktika is remekül működött. Jó így zárni az évet, úgy érzem van mire alapozni.
Őszintén tudnak örülni a két sikernek úgy, hogy végül két ponttal lemaradtak a csoportgyőzelemről? Ha Észtországban nincs az a váratlan döntetlen, alakulhatott volna máshogy is a végeredmény.
Sajnos már az észtek elleni idegenbeli döntetlennel eldőlt, hogy nincs esélyünk a csoportelsőségre, éppen ezért az utolsó két hazai mérkőzésen az volt a célunk, hogy megmutassuk: igenis van mire építenünk a jövő tavasszal kezdődő Európa-bajnoki selejtezők előtt. Éppen ezért örülünk, hogy kétszer is győzni tudtunk itthon. Az ősszel háromból háromszor nyertünk a Groupama Arénában, viszont a jövőre nézve fontos, hogy idegenben nem szabad annyit hibázni, sokkal több pontot kell szereznünk vendégként.
Georges Leekens irányításával négy mérkőzésen nyeretlen maradt a csapat, amely vendéglátóként egyszer sem nyert az első félévben. Mi változott azóta?
Érezhető volt, hogy mindenkiben mély nyomot hagyott a sikertelen első félév, mi, játékosok is nagyon szerettünk volna javítani, hiszen egyértelműen nem úgy alakultak a tavaszi eredményeink, ahogy terveztük. Hazai pályán sikerült is javítanunk, de mint említettem, az idegenbeli teljesítményünkön még változtatnunk kell. Amint az észtek és a finnek elleni mérkőzések is megmutatták, Marco Rossival elindultunk a jó irányba, ezen az úton kell továbbmennünk.
Az eredmények és a látottak önmagukért beszélnek: miben más a munka Marco Rossival, mint volt alig néhány hónappal korábban, Georges Leekens idejében?
Nem szeretnék összehasonlítani két szövetségi kapitányt. Ami biztos: Rossi nagyon felkészült taktikailag, részletesen elmondja, mire kell odafigyelnünk azzal kapcsolatban, amit elvár tőlünk, ezeken a területeken is nagyon erős. Mindig pozitívan gondolkodik, próbál minket is erre ösztönözni.
Kijelenthető, hogy hozzászoktak a csapattal szeptember óta dolgozó olasz szakemberhez?
Kezdjük megszokni a mentalitását és azt a stílust, melyet szeretne játszatni velünk. Eltökélt edzőt, egy nagyon pozitív embert ismertem meg a személyében. Bár olasz szakemberről beszélünk, úgy fogalmaznék, hogy magyar szövetségi kapitányunk van, hiszen abszolút magyarként áll a dolgokhoz, a szívén viseli a válogatott ügyét. Minden egyes nap érezni rajta, hogy mindent meg akar tenni Magyarországért, ezért bízunk benne, hogy nagyon sokáig fogunk még együtt dolgozni.
