Kurtág György, a kilencvenkét éves zeneszerző első operáját rögtön a világ egyik, ha nem "A" leghíresebb operaháza, a milánói Scala mutatja. Mint azt a zeneszerző egy interjúban elmondta, két szenvedélye találkozik, a kimondott szó és az énekhang. Inspirációkeresés közben egészen Monteverdi Orfeójáig, az első operák egyikéig jutott, amelyben a szó és a zene egyenlő partnerek. „A szöveg nem húzódik a háttérbe a zene kedvéért” – jegyezte meg.
Bár a milánói Teatro alla Scala konzervatív műsorpolitikájáról ismert, az elmúlt évtizedekben több kortárs opera világpremierjét is ott tartották, a nyolcvanas években három Stockhausen alkotást is színpadra állítottak. Kurtág első operáját november 15. és 25 között. ötször adják elő az évadban. A premiert Markus Stenz vezényeli, az operát a Hollandiában évtizedeken át tevékenykedő francia-libanoni rendező, Pierre Audi állította színpadra. A négy énekes szerepben Frode Olsen, Leigh Melrose, Hilary Summers és Leonardo Cortellazzi lép fel.
Magyarul Végjáték címmel volt eddig ismert Samuel Beckett drámája, A játszma vége, amely az abszurd színház és az antidráma egyik alapműve. Kurtág nem változtatott Beckett szövegén. A halál pillanata egy felvonás hosszúságúra tágul, a dráma hosszan kitartott zokogás, amely akkor kezdődik, amikor s az ember születésekor felsír, okkal, mert attól a pillanattól kezdve ott függ a feje fölött a halálos ítélet, és elkezdődik a végjáték.
Hét éve lehet tudni, hogy Kurtág elszánta magát első operája megírására. A művet a Salzburgi Fesztivál rendelte tőle, de 2012-ben a bemutatót két évvel későbbre halasztották. Ezután a premier Milánóba helyeződött át, és 2016-ban a Scala úgy tűzte ki a bemutató napját, hogy a mű még nem készült el.
A magyar komponista első párizsi tartózkodása idején látta először Beckett darabját, Ligeti György ajánlotta figyelmébe, amikor mély depresszióba került az 56-os események hatására. Ezután Beckett művészete egész életén végigkísérte, Mi is a szó címmel utolsó írását zenésítette meg.
Zeneszerzési módszeréről egy interjúban azt vallotta: „Úgy kell elképzelni az életünket, hogy ülünk egymás mellett egy-egy karosszékben a pianínó előtt, és komponálok. Ha valami a fejemben elkészül, eljátszom magamnak, majd neki is, és ő megmondja, hogy jó, vagy nem jó. Ő az első szűrő, akin át kell mennie minden zenémnek. Bárki másnak csak azután mutatom meg, ha az ő tetszését már elnyerte. Márta jobban érti a komponálást, mint én”.
