A hosszú évtizedek óta Budapesten élő, szerb származású festő, Milorad Krstić a maga nemében fenomenális filmet készített. Szórakoztató zsánermű, ugyanakkor többszörösen kódolt művészi alkotás. Fogalmazhatok úgy is, hogy eltörölte a határokat a különböző műfajok között. Ami már csak azért is példátlan tett, mert a Ruben Brandt, a gyűjtő animáció lévén hátránnyal indult, és számos prekoncepciót kellett legyűrnie. Például azt, hogy a „rajzfilm” csak és kizárólag gyerekeknek való tartalom – értsd: Disney – vagy képzőművészeti alapú szerzői önkifejezés. Krstić alkotása azonban mindez együtt: egy szuper szórakoztató rablós mozi, képzőművészeti évkönyv és alkotói önmegvalósítás.
A történet egy bűnügyi sztori. 2011-ben a Milorad Krstić a Műcsarnok számára készített egy múzeumszínházi előadást Ruben Brandt: Egy műgyűjtő csoportos portréja címmel. Ennek alapján indult el a film-projekt, amelynek pszichoterapeuta címszereplőjét rémálmok gyötrik: a világ tizenhárom leghíresebb festményének szereplői támadnak rá álmában, hol Velazquez infánsnője mar a karjába, hol Warhol Dupla Elvise hívja ki végzetes pisztolypárbajra. Még szerencse, hogy Ruben bűnözőt kezel, így Mimi a szupertolvaj (aki James Bond, vagy még inkább a Mission Impossible-hős, Ethan Hunt parafrázisa) vezetésével összelopják a dokinak az érintett műalkotásokat a világ legnagyobb múzeumaiból és magángyűjteményeiből, többek közt a Louvre, a Tate Gallery, az Uffizi, az Ermitázs és a Szépművészeti Múzeum kollekciójából.
Ezeket a motívumokat olyan akciójelenetekbe csomagolta a rendező, hogy garantáltan nem fogunk unatkozni, hiszen a hollywoodi akció-thrillerek stílusát adaptálta. De ez csak az alap! a A Ruben Brandt minden egyes képkockája túlmutat önmagán. Rogyásig van pakolva utalásokkal a képzőművészet legfontosabb alkotásaira, illetve a filmtörténet számos klasszikusára. Vannak ezek között rejtett és triviális parafrázisok, talán a belépő szint Alfred Hitchcock feltűnése rideg jégkockaként egy-egy pohár whiskyben. De mielőtt arra gondolnánk, hogy a Ruben Brandt egy montázsfilm ismert képkockákból (mint mondjuk Pálfi György Final Cut-ja), gyorsan hozzáteszem: a vizuális világ hangulata Krstić festményeinek stílusában köszön vissza. Van itt kérem kétdimenziós karakter, hárommellű hölgy, mint ahogy a dupla nyakkendő sem véletlenül trend ebben a világban. A képzőművészet még sosem volt ennyire menő.
Ha a pénzügyi tényeket nézzük, a Ruben Brandt már most „megérte”. Elvégre a világ egyik legfontosabb fesztiválján, Locarnóban volt a világpremierje, majd bekerült a huszonöt alkotás közé, amelyet neveztek a legjobb egész estés animációs filmek Oscar-díjára. Lehet, hogy nem évtizedes hiátusokkal kellene ütős egész estés animációs filmeket készítenünk?
Infó: Ruben Brandt, a gyűjtő
Forgalmazza a Mozinet
