Ami éveken keresztül nem sikerült Tarr Bélának, azt végül is megoldja a kormány: Rogán Antal törvénymódosítást nyújtott be melynek eredményeképpen létrejön majd az úgynevezett Televíziós Film Mecenatúra és a Filmkollégium. Magyarul, létrejön egy újabb állami pénzosztó szervezet, mely egész estés filmek és sorozatok gyártásait fogja támogatni. Még egyértelműbben fogalmazva, megszűnik a sokat kritizált egyablakos finanszírozási rendszer. Hogy kerül a képbe itt Tarr Béla? A Magyar Filmművészek Szövetségének elnökeként hosszú éveken keresztül tiltakozott a Fidesz-kormány intézkedései ellen, melyek következtében, szavai szerint politikai erővel felszeletelték filmszakmát: a 2011-ben létrehozott
Magyar Nemzeti Filmalap elsősorban az egész estés, moziba szánt művek gyártását támogatja.
Legalábbis ez volt az alap elképzelés, az évek során lazult a szigor, például beemelték az egyetemi vizsgafilmek támogatását is, ám alapvetően a kisfilmes műfajok – legyen az animáció, dokumentumfilm vagy fikció – a Médiatanács hatásköre alá tartozott. Itt pedig az elvárás elsősorban a tévés alkotások előállítása volt a cél, így extravagáns független produkciók rendszeren kívüliek lettek. Ha a mostani változások életbe lépnek, akkor azért jön létre a közös halmaz – a mi értelmezésünkben a második ablak – mivel most két különböző forrás is lesz, ha mondjuk valaki egész estés filmet szeretne forgatni és elbukik a Filmalapnál, minden bizonnyal próbálkozhat majd a Filmkollégiumnál. Igaz, utóbbi csak és kizárólag mozin kívüli tartalmat támogat majd, azaz a premiernek tévécsatornán kell majd megtörténnie.
Persze, 2018 végén tévéfilmekről beszélni nem kicsit zavarba ejtő képzavar. Ha nemzetközi szinten nézzük elég nehéz megmondani a különbséget tévé és mozifilm között, legalábbis műfaji szinten. A legjobb példa talán Alfonso Cuarón a velencei fesztiválon Arany Oroszlánt nyert műve, mely egyébként az Oscar-kampány miatt végül is, limitáltan mozikba kerül. De ha hazai példát kell mondanom, akkor mondjuk ember legyen a talpán, aki megmondja melyik a tévé- és mozifilm mondjuk Szász Attila Örök tél című drámája, illetve Gárdos Éva jegyezte Budapest Noir között. Már, ha nincs tisztában azzal melyik produkciót milyen formában finanszíroztak és csak a kész mű alapján kell döntenie.
Mindazonáltal a mozgókép rajongóinak a törvény módosítás és annak következményei csak és kizárólag pozitív hatással lesznek. Mivel a sorozatok támogatása is kifejezetten cél, ennek a műfajnak a fellendülését is várhatjuk, illetve pontosabban azt, hogy gyorsabb tempóban készülhetnek majd a jövőben. Az pedig, hogy több tévéfilm lesz, mint jelent majd tulajdonképpen, most csak elképzelésink lehetnek. Elvégre eddig is készültek nem moziba szánt produkciók, mint a már említett, nem mellékesen a világ fesztiváljait végig nyerő Örök tél, melynek a finanszírozását a politikusokból és történészekből álló Gulág Emlékbizottság vállalta fel. Az alkotóknak mindenképpen jó hír, hogy nem kell majd külön utakat és címzett támogatásokat igénybe venniük, nyugodtan pályázhatnak majd. Ha tippelnünk kell, ki örül a legjobban a fejleményeknek, akkor Köbli Norbert biztos közöttük van, hiszen forgatókönyvíróként ő az abszolút rekorder az elmúlt hat évben készült nem mozis produkciók kapcsán. Gondoljunk csak A szabadság különjárat, A berni követ, Szürke senkik, Árulók, vagy immár többször említett Örök télre.
Az a tény, hogy ezek a művek kivétel nélkül a magyar történelem „izgalmas” időszakjaiban játszódnak, nem lehet nem gondolni arra, hogy az események valamilyen összefüggésben lehetnek a Magyar Nemzeti Filmalap körül zajló vitákkal a „történelmi filmek” tematikája kapcsán. A magyar Nemzeti Filmalap nem eléggé „magyaros” tevékenységét többször támadta a Magyar Idők című lap, amit azt jelentette, hogy némi zavar van a kormányközeli erőkben. „Andy Vajna jó közönségfilmeket támogatott és ott vannak a nemzetközi díjak is, de láthatóan sem kedve, sem érzéke nincs ahhoz, hogy a magyar történelemmel foglalkozó mozik, tévéfilmek készüljenek. Arról beszéltünk, hogy akkor csinálunk akkor egy másik alapot, amiből majd ezeket támogatjuk” – mondta lapunknak szeptember végén egy kormánytag. (A díjak alatt minden bizonnyal, elsősorban az Oscarra gondoltak.)
Így azon sem csodálkoznánk, hogy a közeljövőben Televíziós Film Mecenatúra és a Filmkollégium kizárólag ilyen műveket támogatna. Pedig a Filmalap is próbálkozik, például Hegedűs Bálint, az intézmény forgatókönyv-fejlesztési igazgatója már meg is írta az 1456-os nándorfehérvári diadal szkriptjét és szeptemberben már bejelentették a rendezőt is Szász János személyében. Illetve, ezzel párhuzamosan elindították a történelmi filmes programját az intézménynek, melyre szeptember 15-ig 404 pályázat érkezett be. A szakmai zsűri – Csorba László, a Magyar Nemzeti Múzeum korábbi főigazgatója, továbbá Jakab Juli, Köbli Norbert, Lengyel Balázs, Lovas Balázs, Maruszki Balázs forgatókönyvírók és Oborni Teréz történész – november elején ki is választott tizennégy tervet, amit a Filmalap elkezd fejleszteni. Az, hogy ezek, jelenleg csak szinopszis vagy vázlat formában létező projektek miről szólnak, egyelőre nem publikus (bár van köztük egy árulkodó Bartók címmel ellátott), miképpen az sem biztos, melyikből készülhet el majd a nagy magyar történelmi film. De első körben, talán, definiálni kellene, mit is takar ez a kifejezés hazai kultúrpolitikai értelemben. Mert szakmai szempontok szerint, a világ többi részén, például a Saul fia is az volt.
