Szűkszavú a rendőrség Elios-ügyben, bár ez a szűkszavúság igencsak sokatmondó. A nyomozó hatóság még arra a kérdésre sem volt hajlandó válaszolni, hogy kihallgattak-e egyáltalán egyetlen embert is, amiből, ha akarom, levonhatom azt a következtetést is, hogy nem. (Aztán beperelhetnek, hogy hamis híreket – fake news! – terjesztek.)
Akárhogy is: a magyar hatóságnak néhány hónap elegendő volt arra, hogy az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) megállapításait felülírja, és kijelentse, hogy nem történt bűncselekmény. Az OLAF ugyan tizenhét olyan esetet – helyet – talált, ahol úgy írtak ki pályázatot a városi közvilágítás megújítására, hogy a munkálatokat csak egy cég nyerhesse el, a mi nyomozóink nem lelték nyomát, hogy ez így történt volna.
Az természetesen csak mellékszál, hogy az elvégzett munka nyomán a közvilágítás rosszabb lett, mint korábban volt, sőt egyenesen balesetveszélyes; a jó vagy rossz fény meglehetősen szubjektív megítélés alá esik, végül is nem látunk egyformán. Így aztán ezt a szálat engedjük is el, maradjunk csak annál, amit – ezek szerint – az OLAF tévesen állított, hogy az Elios sikerszériája, pályázatnyerése manipuláció eredménye, a céget bűnös módon hozták folyamatosan győztes helyzetbe. Az OLAF nem beszél Tiborcz Istvánról, nem említi az Elios akkori egyik tulajdonosát úgy, mint Orbán Viktor vejét, egyszerűen csak a nyomozás eredményét fektette papírra. És ezzel kapcsolatban ajánlásokat is megfogalmazott. Így indult neki a hazai rendőrség is a felderítésnek: feltételezem, nekik sem jutott eszükbe azt vizsgálni, milyen családi kötődései vannak Tiborcz Istvánnak.
Illetve: dehogy feltételezem. Mint ahogy az ország többsége sem feltételezi, ellenkezőleg: mélyen meg van győződve arról, hogy az összefüggés egészen világos. Hogy a rendőrség azért nem talált okot a közbelépésre, uram bocsá’ a vádemelési javaslatra, mert Tiborcz István a kormányfő családjához tartozik. És még az is lehet, hogy nincs így, de ezt ma lényegében senki sem hiszi el. Ma igenis azt gondolják az emberek, hogy bizonyos körökben a csalás, a bűn megengedett, következmények nélkül jár; ha jó helyre születsz, akkor szinte minden jár neked, illetve szinte mindent meg is úszhatsz.
Hiába jár ez most együtt azzal, hogy tizenhárom milliárd forint uniós pénznek búcsút inthetnünk, és ezt az összeget nekünk, állampolgároknak, magyar adófizetőknek kell majd állnunk, a veszteség senkit nem érdekel. A kormány máris megtalálta a kommunikációs kijáratot; azonnal közölte a nyilvánossággal, hogy a rendőrségi jelentés fényesen bizonyítja, Brüsszel bevándorlás-párti politikusai akartak csak beavatkozni a magyar választásokba, amikor megtámadták a miniszterelnök vejét. Ez utóbbit ugyan ők nem írták le, hiszen az OLAF csak a cégről beszélt, Tiborcz Istvánról egyáltalán nem szólt, de a közlemény másként nem értelmezheti, ami történt.
Ha Goethe ma Magyarországon élne, itt is ugyanazok lennének az utolsó szavai, mint a XIX. század Németországában: több fényt.
És aztán elhagyná Magyarországot.