Nyolcvan évvel ezelőtt volt a hírhedt kristályéjszaka. 1938. november 9-éről 10-ére virradó éjszaka Németországban és a náci állam által elfoglalt területeken brutális, minden korábbinál borzalmasabb zsidóellenes pogromok tomboltak – idézte fel az eseményeket Majsai Tamás egyetemi tanár, az évforduló alkalmából tartandó vasárnapi emlékkonferencia főszervezője.
Zsidók százait gyilkolták meg vagy kergették a halálba, ezrével rongálták meg és gyújtották fel zsinagógáikat. Meggyalázták temetőiket, feldúlták otthonaikat, kirabolták üzleteiket – sorolta a konferenciára szóló meghívóban Majsai. Mintegy harmincezerre tehető azok száma, akiket koncentrációs táborokba hurcoltak.
A párizsi német nagykövetségi titkár ellen elkövetett merényletre hivatkozással céltudatosan kirobbantott, állampolitikai rangra emelt totális zsidóüldözés zajlott. A tömegméretűvé eszkalálódó erőszakhullám egyszersmind új fejezetet is nyitott. Majsai Tamás megfogalmazása szerint feltárultak a „végső megoldáshoz” és a gázkamrákhoz vezető út iszonyú perspektívái.
A keresztény egyházak hallgattak. Tagjaik és vezetőik többsége még csak nem is kifogásolta, sőt, jelentős részük kifejezetten helyeselte a történteket – állapította meg Majsai. Protestáns lelkészek Luther zsidóellenes szavainak igazságáról beszéltek, egyházvezetői nyilatkozatok dicsérték Hitler „hazafias föllépését”, éltették a jogos önvédelmi reakcióként beállított állami agressziót. Csak elvétve akadtak olyanok – mint például Julius von Jan és Helmut Gollwitzer –, akik prédikációikban a nyilvánosság előtt is evangéliumellenes merényletként bélyegezték meg a történeteket.
Az emlékkonferencia vasárnap délután egy órakor kezdődik a Wesley János Lelkészképző Főiskolán (VIII. Dankó u. 11.). A rendezvény egyik előadója Jakab Attila, a Páva utcai holokauszt emlékközpont történésze lesz.
Jakab kutatásai szerint a korabeli magyar sajtóban a német nagykövetségi titkár elleni merénylet nem szerepelt a címlapokon. A Felvidék ugyanis éppen akkor került vissza Magyarországhoz, ami minden hírt felülírt. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a hazai sajtó ne tudósított volna a németországi eseményekről: „újabb sorozatos zsidóellenes intézkedésekre van kilátás Németországban”, vagy például „Németországban hatalmas antiszemita tüntetések voltak”.
Magyarország már túl volt az első zsidótörvényen, és levegőben lógott a második is. A magyar közvélemény – jelentette ki Jakab Attila – kellőképpen rá volt hangolva arra, hogy Imrédy Béla miniszterelnök bejelenthesse az általa vizionált nacionalista és fajvédő politikát.
