Az Orbánban boldogult Népszabadságnak még a régi nagy átkosban volt egy ilyen rovata. Legalább pitiáner ügyekben megszólalhattak a főváros … majdnem azt írtam, „polgárai”, de hát akkor csak Budapest dolgozó népe létezett. Mármint hivatalosan.
Budapest mint város, nota bene mint európai világváros hivatalosan nem létezett. A Magyar Népköztársaság dolgos munkásosztályának és haladó értelmiségének volt munka- és élőhelye. Továbbá és főleg, ezek bölcs vezetőinek. A vidék, a dolgozó parasztság vendégeskedni járt ide. Szórakozni, tanulni, gyógyulni, esetleg fölvonulni május elsején. A vörös lepel alatt persze élt a metropolis: pompás művészeti és tudományos élet, meg mindenfajta „félvilági élet” is. Természetesen voltak ellentétek, néhol gyűlölködés is, de úgy általában és igazán nem voltunk (Sándor György ideillő szavával) „összeuszulva”. Hát most vagyunk, nem kicsit, hanem félelmetesen. Budapest ma a feszítő ellentétek és a konfliktusok városa.
Ha valaki veszi magának a bátorságot, hogy Budapestnek ilyen-olyan szinten városvezetője legyen, csak a béke és a nyugalom megteremtését tűzheti ki célul. Az alapkonfliktust az ország jelenlegi vezetőjének a fővároshoz való viszonya jelenti. Kormányfőnk falusi gyereknek született, kisvárosi diákként folytatta. Hiába végzett egyetemet, szerencsétlenségünkre nem volt képes értelmiségivé integrálódni.
Világlátása Háry Jánoséhoz hasonló. Palotát építtet magának Budán, ahonnan úgy fog lebámulni a városra, mint az obsitos (a saját hazug meséjében) a Világ végén a nixbe! Semmi köze sincsen Magyarország egyetlen metropolisához. Itt mindenkit különbnek érez magánál, frusztrációja nőttön nő. Ezért a maga képére akarja formálni a várost, és ez rettenetes. Megállíthatatlannak látszik, de nem az.
Az új budapesti városvezetésnek kell őt megállítani. Helyre kell állítani a főváros önkormányzati autonómiáját, ha másképpen nem megy, a fővárosi funkciók visszautasításával. Az elherdált állami pénzek töredékéből kacsalábon forgó kormányzati negyed épülhet Felcsúton, a fatornyos stadion mellé. Kisvasút már van, repülőtér is lesz. Akár elköltözik a kormányzat, akár marad, a forrás-elosztás arányát meg kell fordítani. Az uniós fejlesztési pénzekhez is vissza kell adni a középső régió hozzáférési lehetőségét. Minden négyzetcentiméternyi beruházásról egyedül döntsön a főváros. Kormányzati építkezésekre nincs itt szükség. De ez természetesen csak akkor megy, ha a budapestiek nagy többsége számára Orbán valóban persona non grata. Minden felmérés és az idei választás ezt mutatta. A 2019-es budapesti főpolgármester Orbán 2022-es kihívója és legyőzője kell legyen.
Ezután lehet hozzálátni Budapest élhető várossá tételéhez, illetve kulturális fővárosi rangjának visszaszerzéséhez. A megtriplázódó források segítségével, a korrupció kormányzati részének kiküszöbölésével 3-4 éven belül kitűnő állami egészségügyet és iskolákat lehet indítani és működtetni. Hozzáértés még van, és Európa sincs messze. Önkormányzati tulajdonú bérlakások és szociális célú lakások építése és kezelése nélkül nincs társadalmi mobilitás, van viszont munkaerőhiány, egekbe szökő lakbérek és hajléktalanság. A hangulatrontásban élenjáró közlekedés ügyében is lehet minden fél (autósok, gyalogosok, kerékpárosok) számára elfogadható megoldást találni. Akár még a sétáló város is lehet létező cél: romkocsmákkal, turistákkal, úgy, hogy ne keletkezzék konfliktus a lakossággal.