A Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelői tisztségét két ciklus, azaz 2006 óta Prőhle Gergely tölti be. Prőhle kérdésünkre megerősítette, amit az Evangélikus Életnek adott interjújában már bejelentett: harmadszor is vállalja a megmérettetést. Ezen túlmenően nem nyilatkozott.
A néhány hét múlva esedékes választáson Prőhle Gergely egyik kihívója Font Sándor fideszes parlamenti képviselő lesz. Több forrásból származó információnk szerint indulása annak ellenére biztosra vehető, hogy az érintett erről nem akart beszélni. Font Sándor csak annyit mondott lapunknak, hogy ez egyházi belügy. Hozzátette: alkalmas időpontban majd a nem egyházi érdeklődők is tájékoztatás kapnak a jelöltek kilétéről.
A tisztújítás óhatatlanul politikai színezetet kap. Nem bal- és jobboldal, hanem jobboldalon belüli irányzatok küzdenek meg egymással.
Prőhle Gergely korábban helyettes államtitkár volt a fideszes kormányban, 2017 elején lett a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója. A közelmúltban azonban menesztették. Előzőleg a kormánypárti Magyar Idők kezdett hadjáratba ellene, azt állítva, hogy műhelyében „tobzódnak a magyarokat és Orbán Viktor miniszterelnököt gyalázó balliberális véleményformálók”.
Az egyik videómegosztó csatornára felkerült Prőhle szeptember végén elhangzott zsinati beszámolója, amelyben utalt a vele szemben felhozott vádakra is. Elmondta: a „politikai kommunikáció végtelenül leegyszerűsített jellege” vitte a pályamódosítás, a Petőfi Irodalmi Múzeum vezetői posztjának megpályázása felé. Az elmúlt fél évben a politikai közbeszéd radikalizálódott, az értelmiségi, kicsit is mérlegelő érvelés ellehetetlenült.
A hangadó publicisztikák döntő többségéből eltűnt minden elegancia, a televíziós vitaműsorok hangvétele gyakran inkább alpárinak nevezhető – folytatta. Prőhle Gergely szerint a múzeumi munkája során kialakult sajtópolémia, az „alaptalan vádak többszörös cáfolata, az ezeket megtámogató akár miniszteri szintű nyilatkozatok hatástalansága egy olyan tendenciát jelez, amelynek messze nem az a legfontosabb vonatkozása, hogy én magam vesztésre állok-e ezekben, vagy sem. Hanem az, hogy ez a haragvó verbális brutalitás milyen civilizációs károkat okoz ennek az országnak”. Arról nem is beszélve – fűzte hozzá Prőhle –, mindez „vajon hogyan is egyeztethető össze a kereszténydemokrácia oly örvendetesen gyakran hangoztatott értékrendjével, pláne stílusával”.
A Fidesz fegyelmezett alakulatként működik. A szabályt erősítő különös kivétel lenne, ha Font Sándor nem a kormánypárt tudtával és jóváhagyásával (végső soron: támogatásával) pályázna az országos felügyelői posztra.
Font Sándort idén választották meg az evangélikus déli egyházkerület felügyelőjévé. Beiktatása apropóján nemrég vele is beszélgetést készített az Evangélikus Élet. Kiderült, hogy kamaszkora néhány „ellenálló” évétől eltekintve Font tudatosan éli meg hitbéli hovatartozását, 1996 óta presbiter a soltvadkerti gyülekezetben. Az egyházi tagság fogyatkozásáról szólva Font Sándor az elvilágiasodást kárhoztatta, a „sorainkba is beszivárgó liberális szellemiség hittől, vallástól, egyházaktól elidegenítő tételeit”.
Evangélikus vezetők többször szembementek már a kormány politikájával, főleg a menekültekkel való bánásmód ügyében. A Fidesz gyaníthatóan azt is rossz néven vette, hogy egy józsefvárosi időközi önkormányzati választáson Bolba Márta evangélikus lelkész elindult a kormánypárti jelölttel szemben. Nyílt titok, hogy a kormányzati pénzosztásokkor az evangélikusok jelentős (százmilliós, de akár a milliárdos nagyságrendet is elérhető) tételektől estek el.
A cikkünk elején említett interjújában Prőhle Gergely ugyanakkor közölte: Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettessel júniusban megegyeztek: ahogyan az a reformátusokkal már megtörtént, megújítják az állam és az evangélikus egyház közötti megállapodást. A kormány részéről erre valóban nagy az elszántság – jegyezte meg Prőhle.
Csakhogy a „kormányzati beágyazottságot” tekintve Prőhle Gergely pozíciói meggyengülni látszanak. Kérdés, az evangélikusok kalkulálnak-e azzal, hogy a hatalom emberének tekinthető Font Sándor megválasztása esetén kedvezőbb megállapodást remélhetnek a kormánytól, ha pedig így gondolják, az anyagi szempontok mennyiben befolyásolják döntésüket.
